Blogok

Ez egyelőre agónia. Egy hete tart.

Nem igazi agónia, de… Olyan, ami ha véget ér, nem lesz koromsötét, nem a semmi lesz, ahogy az igazinál, ez világos. (Hú! „Nem lesz koromsötét, ez világos!” Szuper mondatok!) Akkor sem lesz azonban nagyon más az alagút (milyen alagút?) vége, mint… Hát tudod… Mint általában.

Agonizál a vigasság meg a nyár. Pedig még csak augusztus eleje van. Van még belőle egy bő hónap, a nyárból. Ettől azonban még rosszabb az egész: hogy tudod, hetek vannak még belőle, mégis így gondolsz rá. Ilyen végzetesen. Mintha nem is lenne.

Vihar nem mosott el bennünket. Idén még nem. (Knock on wood!) Pedig tegnap is átéltünk egy hirtelen érkezett felhőszakadást, amikor elmentünk hárman bevásárolni: végeztünk, fizettünk, és a három óriási bevásárlókocsival távoztunk éppen volna, ám nem sikerült elhagynunk az áruházat, mert annyira esett az eső, hogy esélyünk sem volt kilépni az ajtón. De ez ott volt, nem itt, ahol a tábor zajlik. Kecskemét, úgy tűnik, felosztotta magát kegyelmi zónákra. Mi egy ilyenben vagyunk négyszázan.

Azért a fallabda jött szóba, mert Dáviddal elmentünk a napokban egyszer fallabdázni, és ettől az akciótól kiderült, hogy igen, lehet Kecskeméten is sqasholni, ami kapóra jön olyankor, mint minden más sport is, amit nem a szabadban űznek, amelyet lehet esőben is művelni, szóval kapóra jön akkor, amikor borongósra fordul az időjárás. És borongósra fordult. És kapóra is jött. Volna...

Tegnap a következő beszélgetés hangzott el a kocsimban:

Márk:
– Ater, kik azok, akik most a reptérre mennek?
Ater:
– A ciprusiak.
Márk:
– Akkor azok a spanyolok?
Ater:
– Nem, azok a ciprusiak.
Márk:
– De akkor azok kik?
Ater:
– A ciprusiak...
Hátulról egy hang:
– Márk, Ciprus egy sziget. Ők ott élnek, Cipruson. Ezért ciprusiak.
Márk:
– De hülye vagy! Honnan tudod? Talán ott laksz?
Mindenki:
– ...

Márknak ma veszek egy térképet. Szükséges, ez bizonyított tény.

Nyilván több van naponta, nyilván nem ugyanakkor, és nyilván mindenki másként értelmezi, bármit mondunk is az egyikről vagy a másikról.

Az első takarodó az általános takarodó (nevezzük így), amely a meghirdetett napi programunk szerint mindennap 22:00-kor következik be. Ezt követően lehetnek csúszások, vagyis napszaki kilengések Jaj, hasra estem a fogkefémben, ezért nem is a fürdőszobában, hanem két emelettel lejjebb vagyok, tudom, de nincs baj, mert emlékszem, hol a nemtomhány-huszonkettő, és rögtön indulok, csak ezt még megbeszéljük, jó? vagy Olyan éhes voltam még mindig, pedig tudom, hogy már nem is annyi az idő, amennyit az órám mutat, mert nem is mutat semmit – sőt: nincs is órám, ez hogy lehet? –, hanem nagyon késő van, de enni kell, ugye, ezért vagyok most itt, a Hangárban, ahol szerencsére nemcsak banánt meg barackot találtam, hanem felvágottat is a hátsó hűtőben, és ez akkor nem probléma, ugye, hogy én itt eszem, és... van nálad kifli?