A szó elszáll, az írás megmarad

Lerágott csont, növesszünk rá húst újra. A szó elszáll, az írás megmarad? Tényleg?

Az ember néha sok megfontolatlan dolgot mond, sok hülyeség csúszik ki a száján. Szóban sokkal inkább nyilatkozhatunk olyat, amit később nem vállalunk fel. Írásban más a helyzet. Ez esetben bármikor visszanézhetik az írást. Hoppá! Ellentmondhatsz önmagadnak, ezért az írás megfontoltabb gondolkodást igényel.
Tóthmátyás Tamás

Az írás hordozóeszközei pont oly múlandóak, mint maga a szó. Az emberek amúgy sem tudnak mindig mindent leírni, mert az idejük nagy részét felemésztené. Ez amúgy is veszélyes lehet, mert akkor csomó olyan dolgot felmutathatnának ellenünk, amit már rég nem is úgy gondolunk.
Fekula Márk

A mondat lényege szerintem az lehet, hogy ha valamit esetleg meggondolatlanul kimondunk, vagy valakit megbántunk, azt egy idő után elfelejtjük. Viszont ha leírva tálaljuk a bántást, vagy olyat, amiről később már úgy gondoljuk, hogy nem kellett volna mondanunk, akkor az megmarad, és mindig emlékzeni fogunk rá. Legalábbis részben, a papírt is el lehet tüntetni.
Borsche Anna

Az írás lehet, hogy megmarad, de számomra a szó többet jelent. Úgy gondolom, hogy ha az embernek nincs ideje arra, hogy végiggondolja, amit mond, illetve ír, akkor vagy rá van arra kényszerítve, hogy vagy a teljes igazságot mondja ki gyorsan, vagy egy oltári nagy hazugságot. Ez is emberfüggő, kinek mi megy. Írásban viszont az embereknek van idejük végiggondolni, hogy mit írjanak, írhatnak le, mivel bántják meg a másikat, minek van bármiféle értelme. De szerencsére az írást is meg lehet semmisíteni, ha nagy szükség van rá.
Hadnagy Anita

Talán ezért olyan népszerű a 6–10 éves korosztálynál az emlékkönyv vezetése? Én hiszem, hogy egy igaz szó is lehet olyan szívhez szóló és örök emléket nyújtó, mint egy hosszú vallomás írott formában. Szerintem a papír is elveszhet, úgy, mint egy „kómás” állapotban hallott szó. Az a legegyszerűbb módszer, ha az általunk kedvesnek titulált szavakat, mondatokat magunkban raktározzuk el (valószínűleg így tényleg megmaradnak)!
Szűcs Kata Dorina

Ha bizalmatlan vagyok valakivel szemben, akkor vagy leíratom vele az ígéretét, vagy – ha nem feltétlenül csak kettőnkre tartozik – megesketem „tanúk” jelenlétében. Az írás egyértelmű bizonyítéka annak, hogy az adott személy csakugyan azt állította, amit, és hogy azok a dolgok tényleg megtörténtek. Ha valakiben megbízom teljes mértékben, és tudom, hogy nem hülyéskedik, amikor számomra fontos dologról van szó, elég, ha az ígérete szóbeli. De nem árt, ha megjegyezzük, ki mit mondott, mert egy idő után már senki sem fogja tudni, mi történt eredetileg.
Fónai Anna

Sok dolog elveszett az életünk során, amiket meg akartunk tartani. Például vallomások, ígéretek, események és élmények. Valaki ez ellen úgy védekezik, hogy naplót, csekket vagy szerelmes levelet ír. Milyen jó is lesz, ha majd hetvenévesen nézegetem a szerelmes e-mailjeimet, vagy előveszem a hatvan éve írt naplómat. Majd elmerengek a szép emlékek fölött, és mosolyogva hunyom le a szemem, visszarepítem magam a hajdani énem apró-cseprő gondoktól hemzsegő napjaiba.
László Lívia, aki fotós, de jó arc, és ír.

A szó elszáll, az írás megmarad, ez igaz. De mindaz, ami emlékezetessé teszi a szavakat: a beszélő hangja, arckifejezése s a többi, elveszik belőle. Az írás kétdimenziós, csak papír meg tinta, és sok kísérőszöveget kell hozzáadnunk ahhoz, hogy megközelítsük azt, ami szóban egyértelmű. Viszont a naplóírás használható emlékeztetőnek: a múltnak azok a kis töredékei, amelyeket még őrzünk valahol mélyen, egyszerre eszünkbe juthatnak.
Bakondi Flóra