Ater blogja

7 ˚C-t mérünk, de úgy tűnik, melegebb van, mint tegnap. Süt a nap. Csak ennyi kell. Kapcsolódó gondolat, hogy „A jegesmedvéket nem kell megmenteni!” mondat virított az egyik bulvárlap címoldalán. Ez volt a háromoldalas cikkhez tartozó szalagcím. Mivel az ilyen jellegű lapokban semmi nem az, amit az óriás betűk ígérnek, erről a mondatról is hamar kiderült, hogy előbb örültem, mint gondolkodtam: a jegesmedvéket hiába akarjuk megmenteni, már nem érdemes pénzt pazarolni a velük kapcsolatos erőfeszítésekre. Nekik annyi. A pandáknak is. Kész. Terv kellene, ami arról szól, hogy legalább néhány olyan állatfajt rántsunk vissza a szakadékból, amelyeknek még van esélyük. Viszont terv sincs. Itt a Föld, átalakítottuk, laposabb és nyomorultabb, mint valaha, meg itt van rajta minden, ami az embert szolgálja. Szolgálná, ha az ember tudná, hogyan kell szolgálatot fogadni. Van viszont jó hír is: „A Kepler 22-b az első olyan bolygó, ami a lakhatási zónán belül van, vagyis nincs túl meleg és túl hideg se ahhoz, hogy folyékony víz legyen a felszínén. A NASA szerint tudományos áttörés az űrtávcsőn észlelt első lakható bolygó, az intelligens idegen élet után kutató SETI-projekt munkatársai rádióteleszkópjaikkal civilizáció nyomai után kutatnak majd a 600 fényévnyi távolságra lévő bolygón.” Hajrá, 600 fényév nem a világ, időnk meg, mint a tenger!

Egy templomjáró ma szót ejtett a feketékről: „Afrika. Tudjuk, hogy éheznek, ott nagyon nagy a baj, de azt is tudjuk, hogy nem szeretnek dolgozni.” Szinte vágyom arra, hogy hithű katolikus legyek, aki képes – számomra – mindenki másnál kacifántosabban gondolkodni: a tikkasztó napsütésben is csak az árnyékra figyel, amit a kereszt vet, ám hogy a keresztről csorog a vér, azt már nem veszi észre. A lényeg, hogy nem kap napszúrást, miközben lassú, türelmes, üres imákat mormol az égiekhez.

Panna teljesen belelkesedett a Mikulás-várástól. Tegnap este még nagyban csizmákat suvickolt, ma meg ide-oda helyezgette őket – egyik ablakból a másikba. A lábbelik jelenleg a szobájában sorakoznak, az ágya melletti párkányon. A legjobbakat reméljük. Most esik ugyan, kint 10 ˚C simogatja az emberek tarkóját enyhe szellő kíséretében, vagyis kilátásaink vannak egy csúszós-ónos délutánra, ami a Mikulást is veszélybe sodorhatja. Igaz, a rénszarvasok sejthetően nagy gyakorlattal rendelkeznek az időjárás okozta meglepetések megfelelő kezelésében.

A lovas világkupa szuper volt! Pannával egy teljes napot eltöltöttünk az arénában, és nem kérdés, hogy jövőre is megyünk mindenképpen, ám előre megvásárolt jegyekkel.

Vendéglői asztalokat képzelek el, amelyek mindegyikében egy szellem lakozik. Annak a szelleme, aki először birtokolta a szóban forgó bútordarabot. A kávéházban, ahol szedett-vedett darabokból állították össze a berendezést, a bútoroknak lelkük, történeteik és véleményük van. Kalandjaik is, ez magától értetődik, hisz itt zajlik az élet – emberek jönnek-mennek a legkülönfélébb sorsokkal, szándékkal és múlttal. Születés, szerelem, hazugság, árulás.