Szilvi blogja

most már mindjárt indulunk, azt mondtuk 8-kor, persze nem, de talán fél 9-kor. Pakolunk, még ezt is, még ezt is, még ezt is, és már tele a kocsi, hogy fér be Aliga, Irén, T.Sz. Viktor és a többiek... Na mindegy, sok jó ember... És tényleg indulunk! Legközelebb a táborból.

a finishben vagyunk, lótás-futás, le-fel, össze-vissza. Hihetetlen mennyiségek mindenből. 500 ebből, 100 abból (vagy legyen inkább 300, jaj nem tudom!),sőt 1000 másfajta és még 1000 efféle. Pólók, 3D-szemüvegek, távcső (na jó, abból csak 1, de jó nagy), kamerák, állványok, csoki tonnaszám, meg persze gyümölcs is.
Kata kb. az 50-dik szempont szerint csoportosítja a jelentkezőket, most már tudjuk hány fiú és hány lány, hány kicsi és hány nagy, de simán megmondja, hogy a harmadik turnusban hány zöld szemű 13 éves angolos lesz, akik mind szeretik a mákostésztát!

voltunk Irénnel és Évával bevásárolni mindent, ami a képzőművészethez és a kütyühöz kell. Éva akkora ecseteket vett, hogy még olyat nem is láttam. Idén aztán igazán Picassonak érezheti magát minden képzőművész-palánta. A kütyün lesz még fülbevaló, karperec, szalvéta miegyéb. Találtam a raktárban két láda parafadugót. Na ez lesz a meglepetés, a kreativitás csúcsa, amit Irén kitalált. Irén anyukája, aki német és nagyon aranyos, már egy éve gyűjtögeti a joghurtospoharakat, meg több tonna gipszfigurát önt ki magánszorgalomból, csak azért, hogy a táborban kifesthessük őket.

Meg kell keresnem a tavalyi füzetemet, azt, amire rá van írva: "Szilvi füzete, ha megtalálsz juttass visza neki." Ez egy nagyon fontos tárgy, mert ebből a füzetből tudom, kinek kell éppen a trambulinnál ügyelnie, meg hogy másnap mi lesz az ebéd. Ezek nem csak fontos dolgok, hanem titkosak is, mármint ami az ebédet illeti. Eszembe jut, hogy A.B. délelőtt 10 óráig háromszor kérdezi meg, mi lesz az ebéd. Füzet nélkül nem biztos, hogy mindhárom alkalommal ugyanazt válaszolom....

kezdek leállni a blogírással, mint már a naplóimmal kapcsolatban említettem.
Rövid összefoglaló:
A szülői értekezlet: az előző évekből okulva, kértem, hogy első emeleti termet kapjunk, ami talán nem anyyira nagy, mint a negyediken a díszterem, de talán hűvösebb. Na nem így lett, a harmadikon voltunk, ugyanolyan hőségben, csak kisebb helyen összezárva, mint eredetileg terveztem. Jövőre máshol leszünk, ígérem.
Aztán volt táboros megbeszélés, amin nem tudtam igazán építő jelleggel, részt venni, mert ettől a trópusi időjárástól nagyon fáj a fejem. Már egy hete fáj a fejem. Ez egy olyan alattomos dolog, mint a fogfájás, nem olyan éles, mint, mikor elvágod az ujjad, csak úgy van. Elalváskor és ébredéskor. San Francisco-ba költözöm, ott mindig 25 fok van.

Ja és a hétvége: Az unokahúgaim 10 perc alatt a feje tetejére állítottak mindent: indiánsátor lett az étkezőből, a függönyből királykisasszonyfátyol, meg papírrepülő a DVD-tokről letépett borítóból. Szegény Süsü! Meg volt Kisvakond és építőkockából garázs! a sajtosegérnek. (Atertól kaptam, nagyon hasznos). Hol macska voltam, meg gonosz boszorkány a lényeg az volt, hogy NE tudjam elkapni őket.
Szegény alattam lakók!

izgalmas, még sosem kezdtem blogot, és lehet, hogy ez csak a tábor idejére fog szólni. Kiskoromban számtalanszor kezdtem naplóírásba, dehát ugye a lustaság, meg a kitartás hiánya, pedig milyen érdekes lenne most.
Reméljük ezúttal tovább tart majd a lelkesedés.

Készülünk a táborra. Tényleg nagyon, és van egy csomó izgalmas dolog is, meg eszembe jutnak a vicces dolgok, amikben részt vettem, meg azok is amelyekből kimaradtam, mert hát ugye már aludtam... vagy máshol voltam.

Aterral voltunk a szülői tájékoztatót tartani, és ugye a technika, szóval nem igazán barátom, ma reggel képtelen voltam lemásolni két CD-t. Nincs otthon se számítógépem, se pendrive-om, se mpnemtudomhány lejátszóm, digitális izémizém, ezért kissé zavarba jöttem, mikor Balu koncertjén és voltam a hangtechnikus...