zsibi blogja

14 perc és útnak indulok. A KecskeNEWSás 2007 master oldalai mentésre kerültek. Jelszavas védelem alatt, egy pendrive-on várják a bevetést.

Kaptam egy szép kis körüzenetet. Azt a fajtát, miszerint, ha öt percen belül nem küldöm tovább a fél világnak, hát nagy baj lesz, annyi szent. Hirtelen ijedtségtől vezérelve papírt rántottam, és végrehajtottam az üzenetben leírtakat. Számokat (1-től 11-ig) kellett leírnom, meg neveket a számok mellé, illetve dalcímeket. Mivel tábor előtt vagyunk, úgy gondoltam, PT módra töltöm ki.

Lássuk az eredményt.

1. Ivánnak mesélnem kell erről a játékról. (ha ezt elolvassa, akkor már jó vagyok)

2. Radi az akit kedvelek, de nem működhet a dolog. Mégis milyen dolog? A dolog csak nem a fénymásológép? Mert akkor helyben vagyunk.

3. Iván az, akivel a legtöbbet törődök. Hát ezen még nem gondolkodtam, de Iván valószínűleg tényleg dobogón van (Móci kutya és a Wimbledoni teniszközvetítések mellett) a törődés/időráfordítás ügyében.

4. Matyi lett a szerencsecsillagom. Hallod Matyi! ezentúl viselkedj, és
intézd a sok szerencsét. Köszcsi.

5. A teszt megoldó kulcsa szerint Radihoz a "Ringasd el magad!" c. halhatatlan sláger illik a legjobban. Ehhez nem is írok semmit.

6. Hát a vége az a hidegzuhany.
A dal ami a legtöbbet mondja el rólam: You know I\'m not good (vigasztal a tudat, hogy Amy Winehouse énekli). És a dal, ami az életérzésemet fejezi ki... a Hard day\'s night...

Illetve arra gondoltam, hogy mivel alvás ügyileg a tábor számomra elég megterhelő, valami fajta tréninget vezetek le a magam számára, amelynek lényege tulajdonképpen a megfelelő formaidőzítés lenne. Vagyis elkezdtem gyakorolni, és most leginkább arra gyúrok, hogy minél gyorsabban el tudjak aludni. Erre lehetne mondani, hogy egy-egy PT nap után nem lesz ezzel problémám... Csakhogy van, mert elalvás előtt az agyam elkezd forogni, mint az állat. Ilyenkor, már az ágyban fekve, a sötétben minden adott arra, hogy nyugodt körülmények közepette gondolataimba mélyedjek. Ily nyugodt és csendes környezez ugyanis meglehetősen ritkán vesz körbe...

Hamar rájöttem, hogy a lefekvés és felkelés időpontjávbal nem tudok játszani. Hiába számít a pihenés szempontjából az éjfél előtt átaludt órák száma (ez elvileg hatékonyabb a pihenésszempontjából), a táborban valószínű, hogy egy tanár éjfél előtt nem tér nyugovóra.

Így azt az időt kezdtem el edzeni, ami az ágyba kerülés és a tényleges elalvás között van. És tegnap csodák csodájára megtaláltam a titkos fegyvert. A BBC-n néztem egy filmet, ami egy idősebb diplomata és egy fiatal börtönvislet lány szerelméről szólt (megfűszerezve a 2005-ös G8 találkozóval, de ez már tényleg csak a cseresznye volt a joghurtos fagyi tetején). A lány azt mondta, a láthatóan alvászavarokkal küzködő diplomatának, hogy van egy tuti módszere az elalvásra. A bárányszámolgatás már kiment a divatból.

"Elalvás előtt mindig azt képzelem, hogy statiszta vagyok egy filmben. Olyan valaki, aki meghalt. A felvétel egy óráig tart, és nekem addig mozdulatlannak kell lennem."

Hát... rámentem a dologra. 5 perc után aludtam, pedig még ébren tudtam volna lenni. Persze segítette a sikeres elalvási kísérletet, hogy a szobámban lévő tévé antennája egyik napról a másikra eltűnt. Így nem kapcsolhattam be a készüléket. De ez végső soron jó is, mert a tábori szobámban sem lesz tévé.

Továbbá eldöntöttem, hogy sokka ltöbbet kell fociznom a táborban. A msotani tanármeetingen pedig már elkezdett éleződni lelki szemeim előt a 2007-es év tanárválogatottja (az új tagokról nem is beszélve!)... És ha a hír igaz, Zomborácz kolléga (mint szertáros) most a tancsi csapatba igazol. Már érzem, hogy legyőzhetetlenek leszünk, és alaposan elkenjük a diákválogatott száját. Reszkessetek!

Abszolút táborfíling. Tegnap találkoztunk. Megyek a körúton, erre egy szakállas, szőrös, vigyorgó manó kapaszkodik belém. Hát nem a Matyi? De.

És akkor telefon Aternak, hogy öt óra, és mi legyen.

– Még nem vagyok ott. (Ater)
– ... (észrevettük...)
– Üljetek be.
– Ok.
– Galéria. A lépcsővel szemben.
– Ok. Csoki.

Hát 5 percen belül kiderült, hogy a "lépcsővel szemben" mint olyan nekünk mást jelentett. De ettől függetlenül, nagyon jó kis hely volt, sok fotellel, meg térdig érő asztalkákkal. Meg kávé meg szendvicsek, ami mindenkinek nagyon ízlett (köszönjük Ater, tényleg jó volt!). Főleg a pirospaprikás, amire először azt hittem, hogy paradicsom van benne.

Az este csaptunk egy kis ötletelést is, de 92 ötlet született végül. A késői időpont miatt a 100-as álomhatárt már nem állt módunkban átlépni.

Amikor érkeztünk – az abszolút táborhangulat mellett – elfogott az Ocean's Twelve hangulat. Hogy érkezik mindenki, megtette amit a városban kell, és most teljesen odáig van, hogy találkozik a régi arcokkal (Balu, ohh, Balu, hát azóta nem láttalak, hogy tavaly, augusztus 20-án menedéket adtál nekünk, viharjáróknak!)... És bizony, készülünk a következő részre. Annyira komoly lesz. A médiáról nem is beszélve. Lesz egy nagy termünk például. Hihetetlen: egy nagy terem. Hehe.

De többet nem is árulok el. Nagyon izgalmas dolgok lesznek ezek.