Jótanácsok a táborozás idejére szülőknek.
Azoknak a szülőknek, akiket fokozottan kínoz a gyerekek ideiglenes hiánya, azt tanácsoljuk, hogy magányukban a táborozás pozitív hozadékaira koncentráljanak: hasznos ismeretek, kommunikációs és társasági fejlődés, korosztályos együttélés, különleges élmények, biztonságos környezet.
Folyamatosan érkeznek a fotók és a videók a táborból, gyakran több száz is huszonnégy órán belül. Nem sok értelme van pixelről pixelre kielemezni a képernyőn látottakat. Ha anyuci szeme fénye nem mosolyog az összes felvételen, valószínűleg nem azért, mert nem érzi jól magát: ha ordít, örömében, nem pedig a fájdalomtól; ha csukva a szeme, pislog, nem pedig elájult; ha vicsorít, viccből grimaszol, és nem azért, mert vámpírrá változott.
A táboroztatók pótszülők, fogadott testvérek és tanárok is egyben. Elegen vannak, megértették és lelkesen vállalták a feladatukat. Nem oldanak meg azonnal minden gondot, ám az ideális táborban nem is ők a kizárólagos problémakezelők. Ez a közösség attól működőképes és hiteles, hogy a tagjai kommunikálnak és együttműködnek. Akkor is, ha valakinek elveszik a kulacsa, vagy ha leönti magát egy tál ragacsos rizibizivel, és akkor is, ha képtelen esti mese nélkül elaludni. Ha az aggályoskodó mama telefonál (ahogy korábban a zsepi, a törülköző, a szúnyogok vagy a helyi rókák miatt is), mert XY csak görbe kanalat talált a leveshez, csupán időt vesztegetünk, miközben simán kapna egy másikat, ha kérne, és öt másodperc alatt pont kerülne az ügy végére. Bár igaz: szívesen vesszük a bennfentes instrukciókat, ha azok valóban segítenek közelebb kerülni a táborozókhoz.
Nem minden tábori megoldás hétköznap-kompatibilis. Előfordul felemás zokni, evőpálcika a villa és vödör a kancsó helyett, meg volt már, hogy valaki elveszítette a takaróját, és egy óriási narancssárga mackójelmezben töltötte az éjszakát a trambulinon, hogy mégse fázzon, de hát ez egy tábor! És mekkora buli lesz majd tucatszor elmesélni mindezt a rokonoknak és az ismerősöknek!
A függetlenségre sokat adunk. Haszontalanság lépten-nyomon hívogatni a fiatalokat akkor is, ha igazából nincs mit közölnünk vagy kérdeznünk. Hadd tapasztaljanak a gyerekek szabadságot és önállóságot!
A gyerekeknek néha talán csak egy óra, ám van, hogy egy nap is kell, amíg megbarátkoznak az új környezettel. A legtöbben egy hétre érkeznek, ami rövidebb az örökkévalóságnál. A táborozásnak eleje és vége is van. Kezeljük ezt tényként, és ne taszítsuk kétségekbe a lurkókat buta kérdésekkel: „Ugye jól érzed magad? Nem akarsz hazajönni? Nem hiányzom?” Ha a szülők valóban hiszik, hogy a porontyok jó helyen vannak, támogató türelemmel várják ki ők is a hétvégét.
Felesleges nyugtalanságot gerjeszthet a szülőkben, ha más mamáktól és papáktól igyekeznek élménybeszámolókat kiszedni amúgy is másodkézből érkezett információk, SMS-ek vagy kurta üzenetek alapján. Naná, hogy az ifjaknak kutyabajuk – különben a táborvezetőség már jelentkezett volna. Az ufótámadások és a kóbor gnúcsordák pedig kifejezetten ritkák Kecskeméten.
A szabályok mindenkire vonatkoznak! Ha a táborszabályzat által tiltott eszközöket csempészel a táborba, azzal azt súgod a gyerekeknek, hogy az előírások megszeghetőek. Nem kétséges, hogy azok, ám nem mindegy, milyen regulákról beszélünk, és az sem, hogy hányan és kik tudnak az okokról és a miértekről. Biztosak vagyunk benne, hogy a kölykök később is emlékezni fognak mindenre. A kezelhető csínyekben különben mi is benne vagyunk, naná!
A táborozás vakáció a szülők számra is, akik végre elengedhetik magukat: nincs gyerekszállítás, kevesebb a takarítás, a mosás és a főzés – mindezt megcsinálják a táboroztatók helyettük. Nyomás kikapcsolódni, barátkozni vagy mozizni, partit vagy bicajtúrát szervezni, nagyokat kirándulni vagy kedvenc sorozatokat nézni!