Az első tábori kaland talán az egyik legfontosabb gyerekkori, nyári élmény, amire emlékezni lehet, viszont nem is gondolnánk, hogy az utolsó is legalább ennyire lényeges. Drámaian hangzik ugyan, de sajnos vannak, akiknél ez a kettő egybeesik, és ők nem is tudják, hogy milyen szép folyamat marad ki az életükből.

Az első táborozás

Az első táborozást nagy készülődés előzi meg, rengeteg prekoncepció, félelem és izgatottság, de így vagy úgy, bekerül a fontos gyerekkori-fiatalkori élmények közé, és még sokáig meghatározó marad. Az első tábor szocializál, ellenállóbá tesz, és felkészít sok későbbi, más szituációkban előkerülő nehézségre, vagy legalábbis indikátora annak, hogy hányadán állunk ezekkel a megpróbáltatásokkal, a megküzdési képességeinkkel. Bár nem szükségszerű, hogy minden gyerek rögvest beleugorjon, a PEOPLE TEAM nagyon korán biztosítja a táborba járást, tulajdonképpen az általános iskola megkezdésével egy időben.

Visszajáró táborozók

Nehéz elképzelni, hogy az első tábor után bárki is azt mondaná, hogy egy életre elment tőle a kedve, és nem azt, hogy „Mikor lesz már újra nyár?”, és ha lehetne, akkor a következő héten megjelenne a szállás küszöbén a csomagjaival. Nem csoda, hiszen a programok, a törődés és a közösséghez tartozás érzése mind-mind olyan dolog, ami könnyedén visszahívja az embert. Ezt talán még az is fokozza, hogy PT (ahogy a táborozóink hívják) egy évben csak egyszer van – illetve négy héten át.

Az utolsó táborozás

És akkor beszélnünk kell a nehezebb részéről is: az utolsó alkalomról. Ahogy említettem, ezt nagyban befolyásolhatja, hogy hány táborozáson vagyunk túl az első és az utolsó között, hány emberrel csináltuk végig ezeket, azok az emberek ott vannak-e még, mennyire mélyen kötődünk hozzájuk. Sajnos a dolog fifikája az, hogy ez ilyen vagy olyan módon, de mindenkinek nehéz, hiszen elég csak megnéznünk, hogy felnőtt embereket ugyanúgy megérint, amikor egy korszak lezárul. A fejlődéshez, az éréshez azonban az elengedés is hozzátartozik. Csüggedni nem kell annyira, hiszen a későbbiekben ugyanúgy segédkezhetünk a tábor életében, ha szeretnénk, illetve ezeket a kialakult barátságokat is továbbvihetjük magunkkal, akár egy életen át.

Meghatározó pillanat

Mivel a tábortól való búcsú meghatározó pillanat egy ember életében, lépés a felnőtté válás felé, érdemes felkészülni rá. Az utolsó egy kicsit más hangulatú, kicsit nosztalgikusabb, talán furcsább a megszokottnál, viszont mindeközben azt sem szabad elfelejteni, hogy mennyi örömben lehetett részünk, mennyi boldog pillanatot köszönhetünk a tábornak. Hisz a tábor végül is arról szól, hogy élményekben gazdagodjunk, tapasztaljunk, így a tábori kalandok ott maradnak bennünk akkor is, amikor már más utakon járunk.

Dobó Regina – tábori lélekmentor