…és nyugisabb lenne előre megtervezni minden percet, ráadásul úgy, hogy mindig biztosra vehetnénk, hogy sem az időjárás, sem egyéb külső tényezők, főleg pedig nem holmi váratlan fordulatok nem szólnak majd bele a dolgok menetébe.

Lehetne…

…egy előre összeállított forgatókönyv, amelyet ébredéstől takarodóig kényelmesen megvalósítanánk naponta, aztán mindennap hasonlót – a tábor első hetétől az utolsóig. Régen tudjuk azonban, hogy a táborszervezés és a táborozás nem így működik. És ezzel nincs is semmi baj, sőt! Ugyancsak unalmas és színtelen lenne minden.

Már az előkészületek is…

…arra tanítanak minden nyáron, hogy érdemes felkészülni a meglepetésekre a bevásárlásoknál, az építkezésnél és a tereprendezésnél, a programok összeállításánál, leginkább pedig akkor, amikor a gyerekek kívánságait fogadjuk, majd megpróbáljuk azokat teljesíteni.

Szombaton még az utolsó simításokat végeztük a tábor helyszínén, kipofoztuk színészek épületét, felerősítettük a legnagyobb és legviccesebb feliratokat, táblákat és információs hálókat, kifeszítettünk több mint egy kilométer színes zászlócskát, begyakoroltuk az új tábortáncokat, megküzdöttünk a hőhullámokkal.

Mindeközben…

…az első turnus táborozói és a szüleik tűkön ülve kérdezgettek telefonon és e-mailen az érkezés megfelelő időpontjáról, arról, hogy mit nem szabad semmiképpen otthon hagyni, az adminisztrációról vagy az első nap programjairól (magától értetődik: nem hagyjuk ki a vasárnapi Eb-döntőt!).

Továbbra is felelünk a kérdésekre, igazítunk az adatlapokon, és izgulunk mi is: vajon mekkorát nőtt ez vagy az a gyerek egy év alatt, megismerjük-e első pillantásra, sikerült-e beszerveznie a barátját, akivel egy hónapja még azon szorongtak (feleslegesen), hogy kaphatnak-e közös szobát, ha mindketten jönnének?

Már most alig alszunk

A reggeliért rögtön ébredés után indulni kell. Hét ágra süt a nap. A fánk, a joghurt, a mákos papucs és a gyümölcsitalok rendben, már osztogatjuk is őket az álmos mókusoknak és kismókusoknak. Három teherautó robog be a táborba egyszerre. Már tombol a kánikula. Késik a kisbusz a fontos szállítmányokkal, amelyeknek időben be kellett volna futniuk ahhoz, hogy ne kelljen átszervezni a fél délutánt. Bár mindegy is, hisz a három kamionra senki nem számított. Elleszünk így még napnyugta után is. M. gépe csak órák múlva indult a tervezetthez képest, így éjfélkor még valakinek el kell gurulnia a vasútállomásra – szerencsére elérte az utolsó vonatot.

Újabb nap, ébredés után rohanás az építők boltjába. A speciális festékből csak mágneses kapható – sebaj, majd a kanalak meg a villák legfeljebb nem pottyannak le a falról, ha bárki nem rendeltetésszerűen használja őket. Pakolunk ezerrel. Kihívás minden egyes teli láda a raktárból. A Barbie-házak alkatrészeire a drónpropellerek között akadtunk rá. Vajon hogyan kerültek oda? A fotósok közelharcot vívnak az informatikusokkal, hogy abban a teremben építhessenek sötétkamrát, amelyikben a ventilátorok vannak toronyba rakva. Ezekre éppen égető szüksége van legalább hetven embernek a Hangárban. Már nem is nézegetjük a hőmérőket…

Hogyhogy a gyerekek még nincsenek itt?

Hiába a pörgés és az általános táborérzés, a többségnek ez így nem elég: mindannyian még többet, még nagyobbat, vetélkedő csapatokat és szaladgáló táborlakókat akarunk, számolatlan kérdést és vicces beszólást, poénokat és rengeteg nevetést. Előkészületek, persze élvezzük, de hát…

Mindenki igazán kitett magáért, és ki-ki az elvárhatónál jóval emberesebb, már-már emberfeletti teljesítményt produkált egy hét vagy egy-két nap alatt, amióta megérkezett a táborhelyszínre, de mit nekünk fáradtság? Hol maradnak már a gyerekek? Heten megérkeztek tegnap a megbeszéltek szerint. Segítettek, ahol tudtak. Velük együtt várjuk a reggelt és az első turnus táborlakóit, mert vasárnap elkezdődik végre, és csak akkor lesz kerek, amikor MEGJÖTTÖK TI IS!

Peace & Lot of Muffins! – Yours in the Camp: K. M.