Anyaszemmel a PT-tábor – 3. rész: Kell egy kis áramszünet | Nyári tábor, gyerektábor | PEOPLE TEAM-táborok 1991–2025 | Tábor, gyermektábor, 4 turnus

Bizonyára vagyunk néhányan mi, szülők, akik szívesen megnéznénk, milyen egy nyári tábor belülről. Hogy megtudjuk, hogyan érzi magát a gyermekünk, figyelnek-e rá, mivel foglalkozik egész héten át, eszik-e eleget. Lehetőségem volt megfigyelőként részt venni egy nagy tábor, a kecskeméti PEOPLE TEAM, vagyis a PT mindennapjaiban. Ezeket tapasztaltam a táborban – élménybeszámoló és vélemény egy anyától.

2024. július 16. (3. nap)

Háromnegyed 8-kor ébreszt az óra. Julcsi alig bír felkelni, „fáradt vagyok”, mondogatja. Mivel előző nap negyed 9-re jócskán ritkult a reggeliválaszték, megkérem, hogy öltözzön fel gyorsan, kapjunk be valamit, aztán pihenhet még. Lemegyünk a hangárba, de akkorra már az összes édes péksütemény elfogyott (a nyomok szerint volt kakaós csiga és fánk is), virslis és pizzás párna maradt, illetve zsömle, ezekből viszont nem akar enni. Fájlalja a fejét és a nyelvét, ezért elmegyünk a dokik szobájába. Ott kedvesen kérdezgetik, megmérik a lázát, de a fáradtságon kívül nincs komolyabb baja, ezért csatlakozik a kézműves szekció tagjaihoz. Most egy kisfiú is velük tart, és az anyukáját hiányoló Anikó is csak eleinte és kicsit sírdogál, aztán elkezd egy képet festeni. Az ázsiai kislány, Ling sem áll távol a többiektől, ahogy első napon, sőt a PT Facebook-oldalára feltöltött fotók alapján az előző esti csapatverseny közben mosolygott is – nekem ezt megnyugtató anyaként látnom, mert így tudom, hogy a befogadó közösség és az érdekes feladatok miatt az én gyerekem sem érezné rosszul magát, ha nem lennék itt. Julcsi durcás, amiért nem sikerült elsőre, amit tervezett, aztán átad nekem egy általa hajtogatott legyezőt (nagyon meleg van ugyanis), ettől pedig elolvadok kicsit. Nincs gond ezek szerint.

Az viszont baj, hogy elment az áram reggel, így internet, hűtő és ventilátor nélkül remek napnak néztünk elébe; az időjárás-előrejelzések 42 fokot harsogtak mára. A hiros.hu oldalán találtam egy cikket arról, hogy a lehető legjobbkor terveznek áramszünetet Kecskemét különböző részein, ami reggel fél 8-tól akár délután fél 4-ig is tarthat. Szerencsére azonban nem sokkal 9 után visszajött az áram, így én is tudtam dolgozni. Julcsi most nem látogatott meg közben, mint előző nap a lovagos rajzzal. A szobánkba visszatérve a barátnőivel találtam: a reggeli morcosságnak nyoma sem volt, megint fürdőruhába öltözött, és megmutatta, hogy csinált még ajándékba egy arccirógatót fonalakból, valamint egy kisebb játékot.

Ebéd (mai menü: sült krumpli, rizs, csirkemellfilé, grillezett zöldségek, saláta) a szekciófoglalkozások után, 13:30-tól van megint, 14:15 körül már takarítanak a mókusok a hangárban. Aztán elcsípem az épp a szobánkból kijövő karbantartót, aki így a folyó vécétartály mellett a spriccelő zuhanyfejet is megjavítja. Julcsi három barátnőjével – köztük van a már említett kislány, Anikó is, aki most már önfeledten játszik, illetve egy kuktatáboros kislány, Léna, aki szintén nyolcéves – járkál fel a szobába, de néha csak bekopogtatnak, aztán elszaladnak. Közben zajlanak a délutáni programok, amiket a hangosbemondón („ordibátor”) is felsorolnak: kézműveskedés, PT beach, kígyósimogatás. Julcsit is inkább ezek felé terelem a csínytevés helyett, aztán eszébe jut, hogy mindössze két pecsétet kell összegyűjtenie, és két könyvet választhat ajándékba a Pongrác Kiadó gyerekeknek szóló kiadványai közül. Úgyhogy fogja a rohamlapot, és lemegy a barátnőivel kézműveskedni. Utána egy macis könyvvel tér vissza.

A vacsira már nem is együtt megyünk, csak lent találkozunk. Integet, hogy menjek oda, mert hagyott nekem a második szelet vega pizzájából és a barackos péksütijéből. Most már nem fáradt, az esti programra is szívesen elmegy, ahol utólagos elmondása szerint legyőz egy ogrét, továbbá szerez egy csomó nasit. Ennek egy részét fel is hozza, amit aztán közösen elfogyasztunk. Jókedvű, nem tiltakozik a hajmosás ellen sem, és már 22 óra előtt elalszik.