Anyaszemmel a PT-tábor – 4. rész: A dráma | Nyári tábor, gyerektábor | PEOPLE TEAM-táborok 1991 óta | Tábor, gyermektábor, 4 turnus | Kecskemét

Bizonyára vagyunk néhányan mi, szülők, akik szívesen megnéznénk, milyen egy nyári tábor belülről. Hogy megtudjuk, hogyan érzi magát a gyermekünk, figyelnek-e rá, mivel foglalkozik egész héten át, eszik-e eleget. Lehetőségem volt megfigyelőként részt venni egy nagy tábor, a kecskeméti PEOPLE TEAM, vagyis a PT mindennapjaiban. Ezeket tapasztaltam a táborban – élménybeszámoló és vélemény egy anyától.

2024. július 17. (4. nap)

Minden eddiginél korábban kelünk, valamivel fél 8 előtt, és nem sokkal később lemegyünk reggelizni. Csakhogy a reggeli kicsit késik, és negyed 9-kor fut be a kisbusz. A dobozokban ismét friss péksütemények – édesek és sósak egyaránt – lapulnak, ezeken kívül joghurtok és tejszeletek. Kétféle szörp, víz és gyümölcsök is ihatók és ehetők ezek mellé.

Reggeli után tragédia történik: a virtuális kisállatát véletlenül leejti egy barátnője, és nem kapcsolódik be. Hatalmas a sírás, a szekciós társai döbbenten nézik, a foglalkozásvezető Dorka vigasztalja, én pedig mérges vagyok, mert úgy tűnik, mindössze egy hónapot élt a jó bizonyítványáért az édesapjától kapott hologramos játék, és nem értem, miért kellett elvinnie magával az órára. Az egyik gameres tanártól kérek csavarhúzót, hátha csak az elem mozdult el. Nem úgy tűnik, ezt el is mondom Julcsinak, aki azóta csatlakozott a kézművesekhez – láthatóan pár perc alatt túltette magát a dolgon.

Mint utólag kiderül, Julcsi három adag sajtos tésztát ebédelt. Baráti, hogy választani lehet sós és édes feltétek közül: van bolognai, mexikói, bazsalikomos paradicsomszósz, sajt, dió, lekvár, plusz párolt zöldségek. Kifejezetten finomak a tábori ételek, és úgy látom, hogy az előző reggeli nyafizást leszámítva Julcsi is elégedett velük, ettől függetlenül valószínűleg megnyerhetné a tábor legnagyobb jégkrém- és jegestea-fogyasztója címet. Le is meríti a másodjára feltöltött büfészámláját, 148 forintja marad a 8000-ből, ami még egy bögrés levesre sem elég. Bár Julcsiban például az újrahasznosítás mint cél abszolút benne van, de meg kell még tanítanom a spórolásra – vagy legközelebb a PT pénzügyi táborába megy majd.

Napközben valahogyan megjavul a játék, Julcsi továbbra is bandázik, meglátogatja a kuktatáboros barátnőjét, Lénát, elmegy egy relaxációs foglalkozásra, majd a szobában kütyüznek kicsit Anikóval hármasban. Közben egy újabb bonyodalom is szövődik: az egyik barátnője rágózni kezd, de Julcsi nem szereti a rágó hangját és szagát, ezért elvonul a fürdőszobába. Nem hajlandó addig kijönni, amíg kukába nem kerül a rágó, erre valamiért a másik barinője is rákezd. Pár perc után szent a béke, aztán megsértődik egyikőjük, és bevágja maga mögött a szobaajtónkat, mire Julcsi megállapítja, hogy tök undok kiscsaj. Már meg sem lepődöm, amikor újra jóban lesznek… Közben mindenféle történetekkel szórakoztatják egymást: valaki nem találja a táskáját, illetve állítja, hogy ellopták a gumikacsáját, amire rátesz egy lapáttal az, amikor meghallják, hogy egy idősebb fiú a mobiltelefonját keresi. Próbálom csitítani, hogy nem úgy van az, biztos csak elhagyták valahol, meglesznek, és ne keltsenek pánikot a többiekben. Persze később megkerül a táska, a gumikacsa és a telefon is.

A vacsora ezúttal hamburger, és most először keveslem az adagot – vagy a gyerekek vannak többen, vagy egyre éhesebbek. Az előttem lévő srác például már másodjára áll sorba, és a szintén nem először evő, termetes barátját is beengedi elém. Evés után úgy érzem, éhes maradtam, ezért megkérdezem az egyik mókustól, hogy szabad-e még egyet kérni: szabad, de elfogytak a bucik. Szomorúan nézek a véletlenül a földre ejtett darabokra – Julcsi simán alkalmazta volna a 3 másodperces szabályt. A büfében sincs szendvics, hogy venni tudjak.

Késő délután borús idő lesz, közeledik az eső, ez olyan egyértelmű, hogy az Időkép is eltalálja. Az ország egyes részein jégeső van, Kecskemétre is nagy zuhé vár. Megkeresem Julcsit, és felhívom őt a szobánkba a két barátnőjével, Anikóval és Lénával együtt (mindketten bejárósok, és csak most veszem észre, hogy ezt a tényt a nyakbaakasztójuk is jelzi, ők ugyanis világoszöldet hordanak, míg mi, ottalvósok sötétkéket – a táboroztatók nyakában narancssárga színű szalag lóg), nehogy elázzanak. Az ablakban állva várják az esőt, majd amikor ideér hozzánk, kitörő örömmel fogadják. Nagyjából fél órán át esik, közben megérkezik az egyik kislányért az anyukája. A másik is hamarosan elmegy, valószínűleg ezért sem marad sokáig Julcsi az esti programon. Nagyjából fél óra után feljön, de nem rosszkedvű, egyszerűen csak pihenni szeretne. Odaadom neki a telefonomat, így arról nézi a letöltött Peppa malacot. Utána a szokásos harc nélkül elmegy zuhanyozni és fogat mosni, sőt még a körömvágást is megengedi. Megkérdezem tőle, hogy mi ütött belé. A relaxáció segített, feleli. Megint gyorsan elalszik, a mókus fél 11 előtti benyitására sem ébred fel.