Csernai Mihály vagyok, 1997. május 12-én születtem Budapesten, jelenleg is itt élek és dolgozom. 2021-ben végeztem a Színház- és Filmművészeti Egyetem drámainstruktor-drámajátékos alapszakán, mesterdiplomámat pedig 2023-ban szereztem drámaíró mesterszakon a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen. 

Négy nyár és a színház

Immáron negyedik éve táboroztatok a PEOPLE TEAM színházi táborában. Számomra minden év egy új lehetőség arra, hogy színházzal kapcsolatos tapasztalataim átadása mellett előadást hozzunk létre tanárkollégáim segítségével a színházi szekció táborozóival. Idénre is terveztünk sok meglepetést és új dolgot. Nyár végén a pihenés a cél, hiszen 2024-ben először fordul elő, hogy dupla kéthetes turnusban felügyelem a színházi szekciót.

Rengeteget töltődöm

Mindig különleges pillanat első alkalommal találkozni a színészcsoporttal. Belépek a terembe, ahol ott van 20-30 gyerek, akik most tizennégy napig tőlem és a tanárkollégáimtól várják majd a megoldást. Azt gondolom, az eddigi évek során is igyekeztem mindenre megoldást találni, gyakran kellett otthonról hozott kríziseket is kezelni a táborozókban, ezek mindig nagyon nehéz helyzetek. Rengeteget töltődöm minden évben a táborból, de ezek inkább az adott kontextusban és pillanatban vicces, felemelő vagy meghatározó pillanatok.

Tudok nagyon harsány és sértődékeny lenni

Nehezen viselem a stresszt, ugyanakkor törekszem mindig a megoldás felé orientálódni. Aki nem bír, azt szokta mondani, hogy túl „sok” vagyok, nehéz mellettem érvényesülni, bár ezen rengeteget dolgoztam az elmúlt években. Igyekszem összességében mindenkivel jóban lenni. Megoldásnak mindig a kommunikációt gondolom, ugyanakkor tekintettel kell lenni egymás idejére is, nem lehet mindent azonnal megoldani, bár türelmetlen alkat vagyok, ilyen téren talán jobban is, mint másban.

A tanításba mindent beleadok

A munkámat igyekszem lelkiismeretesen, körültekintően és maximális nyitottsággal, szívvel-lélekkel csinálni, amit érzésem szerint az elmúlt évek visszajáró színésztáborozói jócskán visszaigazolnak.

Hogy érdekes beszélgetés?

Pár éve valaki megkérdezte tőlem, hogy mit gondolok Richard Dawkins munkásságáról, és mivel pont pár nappal korábban fejeztem be Az önző gént, így egy nagyon érdekes beszélgetés kerekedett ki belőle. De nem vagyok annyira otthon ebben a témában, hogy bárkit Dawkins munkásságáról kezdjek faggatni.

A zombis kérdésre is válaszolni akarok…

Arra, hogy mit tennék, ha kitörne a zombiapokalipszis. Lehet, hogy diplomatikusan megpróbálnám meggyőzni a zombikat arról, hogy ne tessenek az agyamat tápláléknak tekinteni, mert szomorúvá tesznek, életemet pedig kilátástalanná és reményvesztetté, bár ez utóbbi a pályakezdés nehézségei miatt különösebb apokaliptikus helyzet miatt is bőségesen rendelkezésemre áll. Tulajdonképpen amikor 500 gyerek egyszerre rohan a focipálya vagy a hangár felé, az már majdnem ugyanolyan, mint egy zombiapokalipszis. Közben meg én tipikusan olyan figura vagyok, aki először hal meg az ilyen filmekben, az okos, de lúzer srác.

Peace & Lot of Muffins! – Yours in the Camp: K. M.