Helló, D. vagyok, 17 éves. Pécsről jövök (régebben Pesten laktam), távolsági busszal. Arra számítottam idén, hogy most először táboroztatóként (kismókusként) még több kellemes és jó élménnyel térek majd haza. És így is lett! A tábortáncokat és az esti programokat nagyon várom, mivel számomra ezek kihagyhatatlan részei az igazi PT-s élménynek. Már 4 korábbi évben voltam. Jónak gondolom magam gyerekekkel, az 50 órámból 40-et egy uszodai gyerektáborban töltöttem, általános iskolásokra vigyázva. Jöhet a 3 kérdés!

Melyik a kedvenc kérdésed, amelyet gyakran felteszel?

A PT-ben az, hogy melyik szekción van, meg hogy miért azt választotta, általában be szokta indítani a beszélgetést, és innen már könnyen szóba tudunk elegyedni. Táboron kívül inkább az iskolára kérdezek rá, vagy ha kicsit idősebb (pl. egyetemista), akkor érdeklődési körre, hobbira/sportra.

Nem feltétlenül a táborban, de mi volt az a jelmez, amit legutoljára viseltél?

Talán utoljára általános iskolában voltam jelmezben (esetleg azóta is, de ez a legemlékezetesebb számomra). Tini nindzsa teknőcnek öltöztem be farsangkor, és a tipikus, emlékezetes farsangi játékok voltak a régi osztályommal, köztük a lelógatottfánk-evős (lelógattak fánkokat cérnán, és kéz nélkül kellett megenni. Ez ment időre, aki először végzett, az kapott ajándékot. Ez a farsang az egyik kedvenc általános iskolai emlékem.

Mennyire vagy furcsa a táborban?

7–8 a 10-es skálán, mivel még a tavalyi PT előtt is sokkal visszahúzódóbb voltam, kevesebb új emberrel beszéltem. Na ez a PT során már a 2. napra megváltozott, extrovertáltabb lettem, és az alapkisugárzásom is energetikusabb lett. Ez segített abban, hogy fejlődjek emberként, illetve hogy ezután jóval egyszerűbbnek találtam azt, hogy leálljak akárkivel beszélgetni, amivel korábban sokáig küzdöttem.

Peace & Lot of Muffins! – Yours in the Camp: K. M.