Ezt a tábort a gyerekek (táborozó = OZÓ) és a felnőttek (táboroztató = TATÓ) egyaránt élvezik, miközben az otthoniak is biztonságban tudhatják nebulókat. Henrik kapott négy kérdést tőlünk.

Milyen volt az első táboros élményed?

Az első táboros élményem Szegeden a Szivárvány játszóházban volt (talán ez volt a neve), még sok-sok évvel ezelőtt, 10 éves lehettem. Egy repülőmodellező tábor volt, Gyula bácsi tartotta, aki a szegedi reptéren dolgozott, többször ki is vitt oda minket, a toronyba is felmehettünk. Ebbe a táborba több évig is jártam, és van olyan barátom onnan, akit mai napig ismerek, és tartom vele a kapcsolatot.

Milyen tanácsokat adnál a szülőknek?

Ne féltsék táborozni engedni a gyermekeket több napra! Ez jót tesz nekik, és olyanok vigyáznak rájuk a táborban, akik tudják, mit kell tenni bizonyos helyzetekben. Nem lesz semmi baj. Beszéljenek a gyerekekkel, de ne minden percben, hagyják őket kibontakozni, játszani, élvezni a tábor adta örömöket.

Sikerült hosszú távú barátságokat kötnöd?

Sikerült, igen. Emellett abban is segített, hogy a későbbiekben sokkal könnyebben kössek barátságokat. Volt Balatonkenesén egy tábor még 2014-ben, onnan például több barátom is lett, van, aki most évfolyamtársam egyetemen, van, aki elköltözött Győrbe a középiskola miatt, most pedig Szegedre jár egyetemre, így a kapcsolat újra felerősödött.

Mi a kedvenc helyed a táborban?

A közösségi tér, amikor valamilyen zenés esemény van, vagy akár csak csapatmunka, látni, hogy megy a nyüzsgés, a pörgés a táborlakók között.