Vikivel beszélgettünk arról, miért szeretne a táborozás után táboroztatóként visszatérni a PEOPLE TEAM-be, na és hogy miért furcsák az írók és a fotósok.
Mesélj el egy számodra különleges tábori történetet!
Tavaly az egyik tábori barátnőmmel elkezdtük énekelni a Cup Songot (amikor a pohárral dobolnak), és akkor ő angolul, én meg magyarul énekeltem, így szinkronban énekeltünk két nyelven. Nekem ez nagyon tetszett.
Mit mondana rólad valaki, aki nem kedvel? Amennyiben ez neked is probléma, hogyan találtok rá megoldást?
Ha azt mondaná, nem értek valamihez, mert ő jobban ért hozzá. Nem kezdenék el veszekedni meg okoskodni, hogy nekem van igazam, hanem megpróbálnám megbeszélni vele, vagy ha neki van igaza, akkor megkérném, hogy mutassa meg. Ha nincs igaza, és nem fontos a dolog, akkor ráhagyom, de ha valami fontos, akkor esetleg valakitől segítséget kérnék.
Melyik a kedvenc kérdésed, amelyet gyakran felteszel olyanoknak, akikkel először találkozol? Melyek az erre a kérdésre kapott legérdekesebb válaszok?
Van valami hobbid? – Szerintem a legfurább válasz erre az, hogy nincs. A legérdekesebb az volt, amikor egyszer egy fiú azt mondta, hogy pantomimes.
Mit tennél, ha kitörne a zombiapokalipszis, miközben zajlik a tábor?
Ilyenkor a filmekben kitör a pánik meg ilyenek. Ez a legnehezebb kérdés amúgy. Láttam a The Walking Deadből négy évadot, de megkeresnék valakit, aki az egész sorozatot látta. Meg egy kést.
Milyen állat szeretnél lenni, és miért?
Ha állat lehetnék, biztosan valamilyen madár lennék, mert sokat ábrándozok azon, milyen lehet repülni. Mondjuk, papagáj. Az egyik barátnőm mesélte, hogy volt kint Németországban, és Berlinben élnek vadon papagájok, szóval ott szívesen lennék.
Nem feltétlenül a táborban, de mi volt az a jelmez, amit legutoljára viseltél?
Őszintén, szerintem alsóban. Az általános sulimban a farsangot úgy hívták, hogy tökparti. Nagyon vicces. A legjobb barátnőmmel összeöltöztünk. Ő Drakulának, én meg egy Monster High-os (egy mese) Drakulinának, és akkor én voltam Drakulának a lánya.
Milyen értéket jelölnél be magadnak egy 1-től 10-ig terjedő skálán erre a kérdésre: mennyire vagy furcsa a táborban?
Biztosan 10. Szerintem egy táborban le tudja az ember vetkőzni az alapvető gátlásait. Meg amúgy írótáboros voltam, és az írók mindig furák, meg a fotósok is.
Mutatkozz be, honnan, hogyan és miért érkezel táboroztatni, mire számítasz, minek örülsz, és mit csinálsz, ha véget ér a nyár?
Vikinek hívnak, Pécs mellett lakom egy kis faluban. Magam is PT-s voltam két nyáron át. Voltam író- és fotóstáborban is. Egyszerűen megfogott ez az egész hangulat, szeretem a gyerekeket és szeretek segíteni. Szeretem a jó hangulatot, a vicceket, mulatságot – és nem mellesleg a fotózást. Hobbiszinten fotózok. Két éve járok az iskolámban működő fotóklubba, a Gandhi Fotóklubba. 19 éves vagyok, és a Kaposvári Egyetemre jelentkeztem fotográfia szakra. A fotóklubban a mesterem Marsalkó Péter pécsi fotóművész. Szóval érdekel a fotóművészet, és azt remélem, hogy át tudnék adni valamit a gyerekeknek magamból, a mentalitásomból, a lelkesedésemből. A táborban a kedvenc részem a csoportos tánc. Szeretek bohóckodni, viszont komoly is tudok lenni, ha arra van szükség.
