Tekla kecskeméti, nem csoda tehát, hogy hallott a PEOPLE TEAM nagy nyári táboráról. A PT a jó hírnevével keltette fel a lány figyelmét, aki szívesen megismerkedne a táboroztatói oldallal.
Mesélj el egy számodra különleges tábori történetet!
Versenyzőként minden évben részt veszek a tánciskolám edzőtáborában. Ilyenkor megismerkedünk az új csapattársainkkal, amellett, hogy természetesen kifulladásig táncolunk. A délutánok általában csendes pihenővel és sok-sok beszélgetéssel telnek. Az egyik nap nem ment az új tánc, ezért elvonultam az egyik terembe gyakorolni, és a csapattársam szintén bejött. Amikor látta, hogy nem megy, rögtön a segítségemre sietett, és ott maradt velem gyakorolni annak ellenére, hogy pihenhetett is volna. A segítsége nagyon jól jött, mert a végén nemcsak megtanultam a koreográfiát, de még egy új barátot is szereztem. Azóta ő az egyik legjobb barátom, és mindig segít nekem, ahol tud.
Mit mondana rólad valaki, aki nem kedvel? Amennyiben ez neked is probléma, hogyan találtok rá megoldást?
Ha valaki nem kedvel, az azért fordulhat elő, mert túl nyersen fogalmaztam. Sokszor vagyok túl őszinte, és sokszor félre is értik azt, ahogyan gondoltam. Mivel senkit nem áll szándékomban megbántani, ezért megpróbálnám elmondani szebben és kedvesebben, hogy mit értettem azalatt, amit mondtam. Következő alkalommal pedig jobban odafigyelek a megfogalmazásra.
Melyik a kedvenc kérdésed, amelyet gyakran felteszel olyanoknak, akikkel először találkozol? Melyek az erre a kérdésre kapott legérdekesebb válaszok?
Több ilyen kérdésem is van. Az egyik az, hogy az illető számára fontos-e az első benyomás. Ennek van a kiegészítő kérdése, hogy mit gondolsz, te általában milyen első benyomást keltesz? Ezt a kérdést azóta teszem fel, amióta egy táborban ezt a kérdést húztam ki. A partnerem, akit aznap láttam életemben először, azt a választ adta, hogy számára nem eget rengetően fontos, viszont rossz benyomásból sokkal nehezebb jót csinálni. A kérdés másik felére azt a választ adta, hogy szerinte az emberek egy mosolygós, szószátyár lánynak gondolják.
Mit tennél, ha kitörne a zombiapokalipszis, miközben zajlik a tábor?
Remélhetőleg nem halnék meg az első 10 percben. Ha azon túljutok, keresek valami fegyvernek használható tárgyat, pl. egy serpenyőt, mint Aranyhaj, és ha a közelembe jön egy zombi, leütöm. Na mármost ez akkor nem tud megvalósulni, ha egy két méter magas zombiról lenne szó, mert a magam 160 centijével nem is biztos, hogy felérném, olyankor marad a kigáncsolás és térdtámadás. Ha a harcon túl vagyok, és leráztam a zombikat, egy búvóhelyet keresek, de olyat, aminek több ki- és bejárata van, mert ha az egyik oldalról jönnek, én megyek a másikon. Biztos, ami biztos, magammal vinnék +5 embert, és velük csapatmunkával kitalálnánk, hogy hogyan tovább.
Milyen állat szeretnél lenni, és miért?
Én egy kutya lennék, fajta szerint pedig egy golden retriever. Az indoklás nagyon egyszerű: mindenki szereti őket, játékosak, eszméletlen cukik, és emellett nagyon okosak is.
Nem feltétlenül a táborban, de mi volt az a jelmez, amit legutoljára viseltél?
Még októberben rendeztek a sulimban egy halloweeni partit, ahol a barátnőimmel beöltöztünk a „legmenőbb fiúknak a világon”. Mindenünk volt: festett szakáll, megerősített állkapocs, de még jägermeisteres aranyláncunk is volt. Elég gengszteresen néztünk ki szerintem, és az angoltanárom szerint is vittük a prímet. A jelmezversenyt sajnos nem mi nyertük, de nagyon jól éreztük magunkat, és örök emlék marad.
Milyen értéket jelölnél be magadnak egy 1-től 10-ig terjedő skálán erre a kérdésre: mennyire vagy furcsa a táborban?
Azt mondanám, hogy változó. A tábor elején, amikor még nem ismer mindenki mindenkit, 4-re értékelném a furcsaságom. Abban a pillanatban, amikor már tudom, hogy milyen emberek vesznek körbe, és komfortosan érzem magam, 8-9-re biztosan felszökik ez a szám. De az én furcsaságom nem abból áll, hogy elkezdek a fűben fetrengeni, hanem inkább abból, hogy sokszor csak elkezdek énekelni valamit hangosan, vagy nagyon spontán gondolatokat mondok ki.
Mutatkozz be, honnan, hogyan és miért érkezel táboroztatni, mire számítasz, minek örülsz, és mit csinálsz, ha véget ér a nyár?
Kecskemétről érkezem, ahol jó híre van a tábornak, és ezért szerettem volna mindenképpen én is bekerülni. Aztán megtörtént, és több mint remek lett! Mindenképpen egy jó, összeszokott társaságra számítottam, ahol eszméletlen embereket ismerhettem meg. A nyáron szeretnék minél több időt a szabadban tölteni, erre is jó lehetőségnek tartom a PT-t. A nyár végét egy fesztivállal zárom. Jogsit már szereztem tavaly.
