Peti táborozóként évekig járt a PEOPLE TEAM kecskeméti gyerekfesztiválján, viszont már régen táboroztató. Hiszen ha gyerekként jó buli volt, miért lenne ezúttal más a PT-ben?
Mesélj el egy számodra különleges tábori történetet!
Ez még az első vagy második táborozásnál történt. A hét közepe felé ebédelek pár másik infóssal, azt beszéljük meg, hogy mennyire szörnyű programozási nyelv a Python. Ekkor a vegán ételeknél észreveszek két lányt, aki éppen beszélget. Az egyikük nagyon ismerős, pont úgy néz ki, mint aki egy szinkronközösség része, amibe akkor fél éve kerültem be. Hát próba szerencse. Odamegyek hozzájuk, és a következő beszélgetés zajlik le:
– Helló, te pont úgy nézel ki, mint az egyik barátom egy szinkronszerverről. Nem vagy te véletlenül ő?
*csönd*
– Peti???
– Én???
Ekkor találkoztam először az egyik internetes barátommal.
Mit mondana rólad valaki, aki nem kedvel? Amennyiben ez neked is probléma, hogyan találtok rá megoldást?
Ez nehéz kérdés, mert szerencsére rég kerültem 10 másodpercnél tovább tartó konfliktusba. Valahogy csak kijövök az emberekkel, és kész. Egy ilyen esetben az egyén azt mondaná, hogy túl sokat beszélek. Én azt mondanám, hogy miért nem szólt. Tényleg sokat tudok diskurálni úgy, hogy a másik személynek vagy személyeknek nincs is idejük szóhoz jutni, de ilyenkor kell nekem szólni. Én is jelzem, ha valami bajom van. A kommunikáció a megoldás, elvégre egyikünk se gondolatolvasó. Így tudunk csak valami középutat találni, ami mindenkinek kielégítő.
Melyik a kedvenc kérdésed, amelyet gyakran felteszel olyanoknak, akikkel először találkozol? Melyek az erre a kérdésre kapott legérdekesebb válaszok?
Nincsen speciel egy fix, első találkozásra barkácsolt kérdésem, de a „Kifejtenéd ezt a gondolatot?” és a „Tudnál még erről mesélni?” gyakran előkerül nálam. Izgalmas megismerni az emberek gondolatait. Így ismerem meg őket igazán, és tanulok tőlük. A legjobb beszélgetések mindig így kezdődnek, amik akár 4+ óra hosszig is eltarthatnak. Akkor érnek véget, amikor egyikünknek hirtelen fontos dolga akad. Ahogy ebből látszik, én inkább a miértekre fókuszálok, azokat tartom érdekesnek.
Mit tennél, ha kitörne a zombiapokalipszis, miközben zajlik a tábor?
Először is mindenkinek osztanék narancslét, mert a narancslé finom. A zombiknak is. Lehet, hogy már kevésbé vannak a tudatuknál, de azért biztos szerethetik a családi farmról származó narancslét. Valószínűleg ez nem lenne elég, szóval felhívnám a kapcsolataimat a francia titkosszolgálatnál, hogy amíg mennek a folyamatok, menekítsék a PT-seket biztonságba. Milyen folyamatok? Az eközben háttérben létrehozott narancsszekta megkezdené a hittérítést. A zombik pár év múlva már nem az emberekkel foglalkoznának, hanem a narancsokkal. Az emberiség megmenekül. Apró mellékhatás: a narancs magasságos növénnyé alakul, az egész világ (emberek és zombik) tisztelik mint éltető és békítő lényünket.
Milyen állat szeretnél lenni, és miért?
Macska. Ingyenes szállást és kaját kapok, ha nem elég, dorombolok többért. Ha gyökér vagyok, akkor is szeretnek. Ha lelépek, nem riadnak meg, hogy hova tűntem, mert úgyis visszajövök. Egész kényelmes élet lenne.
Nem feltétlenül a táborban, de mi volt az a jelmez, amit legutoljára viseltél?
Mi is az a jelmez? Ha egy fikciós karakter valóélet-beli rekreációjának céljából létrehozott ruhadarab(ok)ról van szó, akkor igazán nem öltöztem be sohasem. Mintha rémlene valami az általános iskolai alsó osztályos farsangról, de eléggé halvány, hogy emlékezzek. Viszont idén a második szalagavatóm alkalmából (már megint póttáncos voltam) frakkba öltöztem. A párom 12.-es, én pedig 11.-es voltam. Az iskolánkban gyakran előfordult, hogy alsóbb évfolyamokból táncoltak fiúk, mert nincsenek elegen a 12.-eseknél. Akkor bécsi keringőztem.
Milyen értéket jelölnél be magadnak egy 1-től 10-ig terjedő skálán erre a kérdésre: mennyire vagy furcsa a táborban?
Én magamról 5/10-et mondanék, de akik ismernek, 9, akár 10/10-et is simán állítanának. Önmaguknak az emberek természetesek, még ha azt is állítják magukról, hogy nem normálisak. Ez nálam is így van. Egyesek szerint én mondom a legrandomabb dolgokat és ötleteket. Az egyedi furcsaságomhoz hozzájárul, hogy tudok nagyon csöndes is lenni, ha éppen valamin jár az agyam. Ez a körülöttem lévőket néha meglepi, főleg, hogy alapjában véve beszédesebb személyiség vagyok. Akik ismernek, azoknak ez viszont már nem új állítás.
Mutatkozz be, honnan, hogyan és miért érkezel táboroztatni?
Peti vagyok. Elsősorban a zene és az IT-s dolgok érdekelnek. Szabadidőmben videójátékozom, barátokkal találkozom (online és offline), valami elektronikai dologgal bütykölök, zenélni tanulok (klasszikus éneklés és digitális zene), vagy pedig véletlenszerű információkat olvasok. Táboroztatni azért megyek, mert mindig is élveztem a mókusok társaságát. Velük szívesen dolgozom együtt. Kellene valami új az infótáborokba. Nekem az ötletem a Godot volt, egy game engine, amivel könnyen lehetne oktatni játékkészítést a 14–17 éves korosztálynak. Igen, ott van a Scratch is, de az inkább kicsi infósoknak.
