Mindig szerettem a nálam okosabb embereket. Motiválnak arra, hogy én is újat tanuljak. Kalandozásaim során sok tudóssal találkoztam. Volt, aki le akart beszélni arról, hogy továbbmenjek, míg volt olyan is, aki kifejezetten érdeklődött a tevékenységem után. Már ez, hogy alattam van ez a hajó, amivel az Újvilágot keresem, tulajdonképpen már ez is egy olyan összetett tudásnak köszönhető, amivel én végül is csupán rendelkezem. Ahogy a hajók az én parancsaimhoz igazodnak a tengeren, az építéskor az alapanyagokra is valakinek rá kellett parancsolni.
Aztán egyszer csak kikötöttem ezen a szigeten. „PT” – ez a felirat fogadott a parton. Egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy ha ez egy lakott sziget, akkor talán még veszélyesebb, mintha lakatlan lenne. Aztán beljebb hatoltam, a sziget belsejébe, hátha meglátok valami érdekeset. „Ki tudja? Még az is lehet, hogy okosodok valamennyit…” A szívverésem átlépett egy kritikus határt. „Csak nyugalom” – mondogattam magamnak. Aztán egyszerre hangokra lettem figyelmes. „Mintha… Nem is tudom: emberi szónak tűnik, de valahogy nem az általam megszokott akadémisták ezek.” Behunytam a szemem. Azt mondják, ha elvesztem az egyik érzékemet, felerősödik egy másik. Szóval becsuktam a szememet, és a fülemet kezdtem hegyezni.
Annyi okosságot hallottam, amennyit még soha! Ráadásul mindenhonnan. Egészen beleszédültem a sok tudásba! Az egyik helyen hallhatóan a megfelelő időbeosztásról volt szó, amire bizony nekem is gyakran szükségem lenne, hogy ne akarjak mindent egyszerre felfedezni. A másik helyen vitázni tanultak. Rám fért volna életem során, főleg amikor kamaszként próbáltam a szüleimet meggyőzni arról, hogy én igenis hajóskapitány akarok lenni és fel akarom fedezni a világot. „Nem vagy te Kolumbusz!” – csitított ilyenkor apám, és olyan ellentmondást nem tűrően kürtölte ezt a világ – és főleg – a fia felé, hogy néha még ma is beleremegek. Talán ekkor döntöttem el: dacolok az apai akarattal, és Kolumbusznak fogom magamat nevezni, és igenis megtalálom az Ősi Tudás Forrását, amivel a végén okosabb lehetek mindenkinél.
Egy pillanatra fellélegeztem. Nem tudom, hogy ez itt az Ősi Tudás Forrása-e, viszont annyi érdekes dolgot hallok, hogy talán már az is a közelben lehet… Végül beleütköztem egy táblába: PT CAMPUS. „Érdekes. Akkor ez egy egyetem lehet” – morfondíroztam. Aztán a következő percben elhallgattak a tudós hangok, és valami száz gyerek szaladt ki a különböző termekből.
„Egyetem gyerekeknek?” – tűnődtem, miközben elindultam vissza, a hajóm felé.
»»» MK a PT CAMPUS résztvevőivel találkozik | Részlet A Modern Kolumbusz naplójából
Világjáró múzsa | MK bolyong (12)
Pillanatképek Kolumbuszról | MK bolyong (11)
Kívánságteljesítő | MK bolyong (10)
Tőzsdecápákkal barátkozni | MK bolyong (9)
Várni a csodát | MK bolyong (8)
Bukjatok le, támad! | MK bolyong (7)
Kockákból önjáró hajót | MK bolyong (6)
Megtanulok teremteni | MK bolyong (5)
Egy apró lényt kezdtünk nevelgetni | MK bolyong (4)
Amikor elsétálok a faltól | MK bolyong (3)
Hiszen olyan jót beszélgettünk | MK bolyong (2)
