„What’s your name?” – kérdezték tőlem rengetegszer utazásaim során. Amikor kikötöttem egy új helyen, általában körém gyűltek a helyiek, és hosszú percekig csak csodálkoztak. Az ember sokféleképpen csodálkozik: van, aki szájtátva bámul, van, aki kapkodja a levegőt, van, aki csak a szeme sarkából pislog rám, és olyan is akad, aki bátran szóba elegyedik velem.
Amikor kikötöttem a PT szigetén, az első, amit meghallottam, a szokásos kérdés volt. A nevem után érdeklődtek, én meg csak megköszörültem a torkomat a válasz előtt. Mindig nehéz erre mit mondani. Általában Kolumbuszként mutatkozom be, mert így egyből tudják, hogy hova is helyezzenek engem. Felfedező vagyok. A PT-ben aztán legnagyobb meglepetésemre többen is angolul szóltak hozzám. Egy fülig érő szájú, idősebb ember és mellette rengeteg gyerekforma, mind kíváncsian méricskéltek, és angolul kérdezgettek.
Egy igazi felfedező folyékonyan beszéli ezt a nyelvet, így kedvesen elbeszélgettem a körém gyűlt társasággal. „Honnan tudtok ilyen jól angolul?” – érdeklődtem izgatottan, s persze közben próbáltam elrejteni vissza-visszatérő lelkesedésemet. Legnagyobb döbbenetemre ezt felelték: „Otthon sokkal kevesebbet tudtunk, de amióta itt vagyunk…” Majd lelkesen mutattak a tanárukra, aki szerényen mosolygott a kör közepén.
Ámulatba ejtett ezeknek a fiatal embereknek a tudása. Sokan saját korosztályukat megszégyenítően csevegtek velem. Szóba jöttek hajós kalandjaim, és én – mit szerénykedjek! – imádok ezekről diskurálni. Megtudtam, hogy ebben a táborban valóban egész délelőtt angolul folynak az órák, és többen kitűnően elsajátítják a nyelvet. A foglalkozások élményszerűek, nem úgy kell elképzelni őket, ahogy annak idején én is tanultam: az iskolapadban gubbasztva, nyökögve, el-elcsukló hanggal, hanem igazán bátran. A tanáruk nem is beszél magyarul!
Kommunikálni a legjobb dolog, amit az ember egy másik emberrel közösen végezhet – hajósok és nem hajósok között is már-már közhelyszerű ez a mondat –, de azt éreztem, hogy ezek a nem mindennapi szigetlakók százszorosan igazolják ezt a tételt. „TANULNI MÁSHOGY IS LEHET” – jegyeztem fel a hajónaplómba. „Különös sziget ez – gondoltam –, és mennyi érték lehet még itt!”
Némileg félszeg angolsággal elbúcsúztam hát újdonsült barátaimtól, akik hosszan integettek utánam. Megfogadtam, hogy bárhova is vigyen az utam, hozzájuk még visszatérek, hiszen olyan jót beszélgettünk! Ráadásul angolul! Ráadásul úgy, hogy alig egy héttel ezelőtt még valószínűleg komoly akadályokba ütköztünk volna mindannyian.
„Ez a hely valóságos csoda” – hebegtem, miközben továbbindultam felfedező utamon.
»»» MK az ANGOLTÁBOR résztvevőivel találkozik | Részlet A Modern Kolumbusz naplójából
Hiszen olyan jót beszélgettünk | MK bolyong (2)
Egy apró lényt kezdtünk nevelgetni | MK bolyong (4)
Amikor elsétálok a faltól | MK bolyong (3)
