Annyi mindent láttam a PT szigetén, hogy elmesélni alig tudom. Épp azon méláztam, hogy miként fogom ezt a számtalan élményt megosztani az otthoniakkal, amikor egy addig ismeretlen hang szűrődött ki egy szobából. Közelebb mentem, fülemet az ajtóra tapasztottam… Csattogások, gyerekzajok és egy lelkesen magyarázó felnőtt. Gondoltam, azzal semmi baj nem lesz, ha egy kicsit figyelek.
Ekkor kicsapódott az ajtó, majd a hallgatódzásra előkészített fülkagylómnak vágódott. Sziszegve felpillantottam guggoló helyzetemből.
„Hát te? Szekciót akarsz váltani?” – tudakolta érdeklődő arccal egy fiatal felnőtt, aki a folyosón álló ventilátorért lépett ki a teremből, majd meg sem várva a válaszomat, karon ragadott, és lelkesen kommentálni kezdte a bent zajló eseményeket. Minden tele volt képernyőkkel és gyerekekkel. A gyerekek mindegyike egy nagy táblát csapkodott maga előtt.
„Ilyesmit már láttam a gamereknél” – jegyeztem meg, majd biccentve sarkon fordultam. Új ismerősöm azonban elém állt.
„Aztán tudod-e, hogyan készülnek azok a dolgok, amiket a gamerek mutattak neked?”
Elcsodálkoztam a kérdésen. A gamereknél hajóztam, építkeztem, néha lövöldöztem egy kicsit, nem is értettem a kérdést: „Hogyhogy »hogy készülnek«?” Hogy hogyan készül egy hajó, azt szívesen elmondtam volna, ám az első gondolatom az volt, hogy az itt lévőket ez kevésbé érdekelheti. Azért belekezdtem. „Hajóztam náluk. Egy szkúner építéséhez pedig úgy fogunk hozzá, hogy először is…”
De nem hagyták végigmondani a mondatot. A fiú vidáman felnevetett, aztán egy üres székre bökött: „Foglalj helyet, te kalandor!” Tetszett, hogy így hívott. „Eszerint látszik rajtam, hogy nem a levegőbe beszélek, hanem tényleg csupa felfedezés az életem.”
A srác mutatott egy képet egy hajóról, aztán számokat és betűket nyomogatott a képernyő előtti nagy táblán, és a hajó… megmozdult! Alatta a víz hullámozni kezdett. További billentyűnyomogatás után aztán nyilak tűntek fel előttünk. „Ezekkel tudod majd irányítani a vitorlást” – magyarázta, én meg elhűlve bámultam. „Ennek semmi köze ahhoz, amit eddig én tudtam a hajókészítésről. Egy darab fa vagy vászon felhasználása nélkül, a szemem előtt kel életre a hajó – méghozzá a tengerrel együtt!” Lehet, hogy eddig az egész világot félreértettem?
„Mi ez, amit most csinálsz? Mert hogy ez nem hajóépítés, az biztos!” – erősködtem. Nem akartam elhinni, hogy hajót építeni így is lehet. „Programozok” – válaszolta a fiú. „És ők?” – mutattam a körülöttünk serénykedő gyerekekre. „Játékszoftvereket fejlesztünk” – szólalt meg egyikük. Nem értettem. Aztán elmagyarázták: azok a játékok, amikkel a gamerek játszanak, ilyen képernyőkön, a tábla szabályos csapkodásával készülnek. Meg kell tanulni, hogy a klaviatúrán mikor melyik billentyűt kell lenyomni ahhoz, hogy az történjen a képernyőn, amit szeretnénk.
„Akkor ti… amolyan teremtők vagytok?” Az ámulattól a lélegzetem is elakadt. A gyerekek elnevették magukat, néhányan felpattantak, és a fejük fölött egymás tenyerébe csaptak vidáman, aztán visszahuppantak a székükre, és folytatták, amivel addig foglalkoztak. Ketten-hárman elgondolkodtak, majd egyikük felkiáltott: „Tulajdonképpen igen!” Ismét leckét kaptam a világ szokszínűségéből: „Ki gondolta volna, hogy a PT szigetén valaha megtanulok teremteni is?”
»»» MK a JÁTÉKSZOFTVER-FEJLESZTŐ TÁBOR résztvevőivel találkozik | Részlet A Modern Kolumbusz naplójából
Világjáró múzsa | MK bolyong (12)
Pillanatképek Kolumbuszról | MK bolyong (11)
Kívánságteljesítő | MK bolyong (10)
Tőzsdecápákkal barátkozni | MK bolyong (9)
Várni a csodát | MK bolyong (8)
Bukjatok le, támad! | MK bolyong (7)
Kockákból önjáró hajót | MK bolyong (6)
Megtanulok teremteni | MK bolyong (5)
Egy apró lényt kezdtünk nevelgetni | MK bolyong (4)
Amikor elsétálok a faltól | MK bolyong (3)
Hiszen olyan jót beszélgettünk | MK bolyong (2)
