Mindig is érdekeltek a gépek. Például a hajók ma már nemcsak vitorlával működnek, kiszolgáltatva a szél kényének-kedvének, hanem időnként kénytelenek vagyunk motorral megsegíteni őket. Lám, egy apró zakatoló szerkezet elbír egy hajónyi tárggyal, hogy az hasíthassa a vizet szélcsendben is. Persze jobban szeretem a vitorlázást: felkínáljuk a szélnek a hatalmas vásznakat, aztán nyomás előre, szállunk, mint a madár a végtelen horizont felé!
Tudtam tehát, hogy léteznek óriásokat mozgató konstrukciók. A PT szigetén kalandozva azonban egy újabb fura társaságba ütköztem, akiknek a tagjai apró szerkezeteket építettek. Hajthatatlan kíváncsiságomban már sokadjára tettem fel kedvenc kérdésemet: „Mit csináltok?” Egy fiatal, csupa mosoly fickó válaszolt: „Robotokat!”
Robotokat? Olyanokat, akik azokban a filmekben szerepelnek, amik azt üzenik, hogy lehetsz bármilyen hős hajóskapitány, a végén úgyis legyőznek a gépek? Megijedtem, hogy itt ilyenek is vannak, és őszintén tanácstalan lettem, mire számíthatok a folytatásban. Ám a mosolygós fiatalember, látva kétségbeesésemet, rögtön megnyugtatott: „Ezek ártalmatlan robotok…”
Az asztalokhoz vezetett, és megmutogatta, milyen pici eszközökkel mozgatják a kockákból összeillesztett szerkezeteket. A teremben gyerekek sürögtek-forogtak: szereltek, különleges formákat és szokatlan alakú alkatrészeket próbálgattak egymáshoz. „Képes lenne egy ilyen egy hajót is megtolni?” – érdeklődtem. Nem tehetek róla, a véremben van, hogy a kíváncsiságom valahogy mindig a hajók felé tereli a kérdéseimet. „Ezek akármit elmozgatnak!” – legyintett a fiú. Hitetlenkedő tekintetemet látva a tenyerembe ejtett néhány építőelemet. „Tessék! Rakd össze azt a hajót, én pedig megmozgatom neked!” Már mondani akartam, hogy egy foltnyi vitorlát vagy egy kádnyi vizet sem látok sehol, különben is, motorral már nekem is akadt dolgom, ő viszont megelőzött: „A szárazföldön fog mozogni!” – közölte huncut csillogással a szemében.
Kockákból hajót? Hitetlenkedtem, ám végül belementem a játékba. A szárazföldi hajó gondolata annyira foglalkoztatott, hogy elfeledkeztem a felvetés abszurditásáról. Hosszú órákig építkeztem. Amikor elkészültem, a csupa mosoly fiatalember fogta az aprócska szerkezeteit, és beszerelte a hajómba. „Most ugrik a majom a vízbe!” Már majdnem belefogtam, hogy itt valami félreértés lehet, hogy kalandozásaim során én ugyan nem egyszer láttam majmot, és eddig egyik sem ugrott vízbe, szóval amit az imént ígért, az teljesen lehetetlen, amikor egyszer csak az egy perce még a kezemben szorongatott hajó váratlanul elindult hódító útjára.
Lélegzet-visszafojtva követtem. A szárazföldi hajó kigurult a teremből, végig a folyosón. Én utána. Aztán megtorpant a lépcsőnél, majd hátraarcot vett.
„Mi ez itt? Gurulóhajó-gyár?” – tátottam a számat bambán, miközben az egyre szélesebben mosolygó fiatalember arcát fürkésztem, aki büszkén közölte: „Mi vagyunk a PEOPLE TEAM robotikaszekciója!”
Elképedtem. Egy egész szekció foglalkozik szárazföldi hajók építésével? Aztán körbetekintve láttam, hogy nemcsak hajók készülnek itt: az én hajóm sétáló robotkutyák, lépcsőző kisautók, ágaskodó markológépek közt szelte a folyosó, aztán a robotikaterem járólapjait.
„Ezek a szerkezetek tehát akármekkora építményt megmozdítanak. Akárcsak a hajók motorjai.” Elismeréssel mustráltam a csupa mosoly barátomat, aki rám kacsintott, majd egyenként a gyerekekhez lépett, és praktikus tanácsokat osztogatott a srácok által épített szerkezetek mozgatásához.
„Robotika. Elképesztő, hogy mi mindenre használható!”
»»» MK a ROBOTIKATÁBOR résztvevőivel találkozik | Részlet A Modern Kolumbusz naplójából
Világjáró múzsa | MK bolyong (12)
Pillanatképek Kolumbuszról | MK bolyong (11)
Kívánságteljesítő | MK bolyong (10)
Tőzsdecápákkal barátkozni | MK bolyong (9)
Várni a csodát | MK bolyong (8)
Bukjatok le, támad! | MK bolyong (7)
Kockákból önjáró hajót | MK bolyong (6)
Megtanulok teremteni | MK bolyong (5)
Egy apró lényt kezdtünk nevelgetni | MK bolyong (4)
Amikor elsétálok a faltól | MK bolyong (3)
Hiszen olyan jót beszélgettünk | MK bolyong (2)
