Érdekes dolog a világ felfedezése. Az ember folyton új dolgokkal találkozik, közben meg minden új dolog megtalálása együtt jár azzal, hogy rádöbbenünk, mennyi mindent nem ismerünk még. Amit kívül-belül ismerek, az a hajóm. Ismerem a tatot, ahol képes vagyok óraszám ácsorogni és a végtelen vizet bámulni. Ismerem a kormányt, amivel irányítom ezt az óriási hajótestet, és ismerem a kapitányi kabint is, ahova néha elvonulok, és újabb bejegyzésekkel gazdagítom a hajónaplót.
Amikor kikötöttem a PT szigetén, meg voltam győződve arról, hogy egy hajónak pont úgy kell kinéznie, mint amilyen az enyém is. Azt már megszoktam, hogy ez a sziget folyton meglepetésekkel szolgál, arra viszont egyáltalán nem számítottam, hogy még a hajókról alkotott, eleddig megingathatatlan elképzeléseimet is képes megváltoztatni. Márpedig a szigeten sétálva ezzel kellett szembesülnöm. Hogy úgy mondjam, új dimenziók nyíltak meg számomra, amikor összefutottam a 3D-sekkel. Furcsa figurák voltak… Látszólag mindössze egy láda alakú gép körül ácsingóztak, és várták a csodát. Ezt persze ők maguk mondták nekem.
„Mit csináltok?” – kérdeztem tőlük, amikor már néhány perce figyeltem őket. „Várjuk a csodát!” – fordult felém egyikük, aztán megfogta a kezemet és közelebb húzott a géphez. Elkezdtem figyelni, mi készül, és lenyűgözött, amit láttam. Apró darabok rakódtak egymásra, akárcsak egy építkezésnél. Itt azonban hajóépítőnek nyoma sem volt, nem harsogott utasításokat a dörgő hangú munkafelügyelő, ahogy azt korábban megszokhattam. Az egyik képernyőn egy az enyémhez hasonló hajó tűnt fel: áramvonalas hajótest, apró árbockosár és egy udvarnyi vitorla, amelybe ha belekap a szél, ki tudja, milyen messze repíti az utazót. Egy pillanatra behunytam a szemem, éreztem az óceán sós illatát. Elméláztam. Amikor újra felpillantottam, akkor jöttem rá, hogy a monitoron feszítő hajó az, amit az imént csodának neveztek. A masina módszeresen, ám dinamikusan dolgozott: nem építőmunkások illesztgették egymásra a darabokat, hanem maga a gép.
„Ezt mi modelleztük, ezzel foglalkoztunk egész nap” – sóhajtott kimerülten egy fiú, miközben csillogó tekintete egy pillanatra sem hagyta magára a fáradhatatlanul zizegő szerkezetet. „Tudtuk, hogy jössz, meg akartunk lepni” – bökte ki egy másik. A hangjában bujkált valami pajkosság, hiszen honnan is tudhatták, hogy jövök? „A többiek mesélték, hogy körbejárod a szigetet” – adott gyorsan magyarázatot egy harmadik.
„Ti így építetek hajót a PT szigeten?” – ámuldoztam. A gyerekek bólogattak. „3D-ben nyomtatjuk” – büszkélkedett a srác, és bár fogalmam sem volt, mit is jelent ez pontosan, azt én is láttam, amit addig csak a tenger végtelenjét csodálva éreztem: ez kétségtelenül csoda!
»»» MK a 3D KONSTRUKTŐRÖK TÁBORA résztvevőivel találkozik | Részlet A Modern Kolumbusz naplójából
Világjáró múzsa | MK bolyong (12)
Pillanatképek Kolumbuszról | MK bolyong (11)
Kívánságteljesítő | MK bolyong (10)
Tőzsdecápákkal barátkozni | MK bolyong (9)
Várni a csodát | MK bolyong (8)
Bukjatok le, támad! | MK bolyong (7)
Kockákból önjáró hajót | MK bolyong (6)
Megtanulok teremteni | MK bolyong (5)
Egy apró lényt kezdtünk nevelgetni | MK bolyong (4)
Amikor elsétálok a faltól | MK bolyong (3)
Hiszen olyan jót beszélgettünk | MK bolyong (2)
