Amikor útnak indultam szeretett szülővárosomból, a hajóimnak borsos ára volt. Egy igazi kalandor persze nem mond le a kalandozásról: befektetésként kellett tekintenem a hajóvásárlásra, hiszen a napnál is világosabb volt, mit akarok: felfedezni a világot! Azt pedig nem adják ingyen. Persze az ember a hullámokat szelve ritkán gondol erre. A végtelen tenger elfeledteti mindazt a küzdelmet, amit a jármű megszerzése jelent.
Már több órája bolyongtam a PT szigetén. Éppen azon méláztam, hogy szárazföldön sétálni és úgy keresni a felfedeznivalókat, az éppen a hajóba való befektetést teszi megkérdőjelezhetővé. Amíg szárazon közlekedem, a hajóm pedig a kikötőben rostokol, problémás észszerű érvekkel alátámasztani a vízi járművekre előirányzott kiadásokat. „Sétálni kész gazdasági csőd” – állapítottam meg magamban.
Éppen azon dilemmáztam, hogy visszaforduljak-e a kikötő felé, amikor egy hangra lettem figyelmes. Nem a hang tűnt ismerősnek, hanem az, amiről beszélt: „A pénzügyi befektetések fő célja a minél nagyobb hozam.” Mintha csak azokat hallgattam volna, akik végül segítettek álmaim hajóit megszerezni, hogy felfedezhessem a világot. „Mi ez? Valaki képes kifürkészni a gondolataimat?” Egy pillanatra megijedtem, hiszen a fejem annyi mindennel van tele, hogy semmiképpen nem akarnám, hogy bárki belelásson.
„Bűvészek vagytok?” – kérdeztem a hangok forrásától, kifejezetten ügyelve arra, hogy véletlenül se gondoljak semmire, nehogy az illetéktelenek a gondolataimba férkőzzenek. „Ahogy vesszük” – érkezett a hetyke válasz. „Mi itt a pénzt bűvöljük. Brókerek vagyunk és tőzsdecápák.”
Hátrahőköltem. Cápák? Akkor ennek a fele sem tréfa! Találkoztam én már cápákkal a tengeren, de az a találkozás nem a legszebb emlékeim között szerepel! Azok a fenevadak nem viccelnek.
„Kérem, ne bántson, kedves cápa! Én csupán egy utazó vagyok, ártatlan felfedező!” – hebegtem remegő hangon, bár próbáltam palástolni a félelmemet. Nevetés volt a reakció: „Egyet se félj, nem falunk fel! Nem olyan cápák vagyunk!” Nem olyan cápák? Akkor mifélék lehetnek? Korábban csak egyetlen fajta cápával találkoztam, az pedig nem átallott engem megenni akarni!
Ahogy közeledtem a társaságot vizsgálgatva, határozottan meg tudtam állapítani, hogy ilyen tengeri ragadozókkal még soha nem hozott össze a sors. Mi mindenről beszéltek! Pénzről, befektetésről, gazdasági tényezőkről, csupa olyan dologról, amiről korábban soha nem hallottam, és jópár olyanról is, amit a hajók kapcsán magam is pedzegettem. Ha ezt sejtem előre, bárhogy is, még a hajóbeszerzés előtt szerét ejtettem volna a látogatásnak. Kétségtelenül tudatosabban felkészültem volna a tranzakciókra! Igaz, hajó nélkül bajosan jutottam volna el a PT szigetre.
Órákat töltöttem újdonsült barátaimmal, akik elláttak jobbnál jobb ötletekkel és tanácsokkal arra vonatkozóan is, hogy mire érdemes különösen figyelni a következő nagy kaland megtervezésénél. Ki gondolta volna, hogy egy világjáró tengerész úgy akad össze cápákkal, hogy aztán barátokként búcsúznak el egymástól? A PT szigetén még ez is megtörténhet…
»»» MK a BRÓKEREK ÉS TŐZSDECÁPÁK TÁBORA résztvevőivel találkozik | Részlet A Modern Kolumbusz naplójából | Felfedezte és közreadja: Csernai Mihály
Világjáró múzsa | MK bolyong (12)
Pillanatképek Kolumbuszról | MK bolyong (11)
Kívánságteljesítő | MK bolyong (10)
Tőzsdecápákkal barátkozni | MK bolyong (9)
Várni a csodát | MK bolyong (8)
Bukjatok le, támad! | MK bolyong (7)
Kockákból önjáró hajót | MK bolyong (6)
Megtanulok teremteni | MK bolyong (5)
Egy apró lényt kezdtünk nevelgetni | MK bolyong (4)
Amikor elsétálok a faltól | MK bolyong (3)
Hiszen olyan jót beszélgettünk | MK bolyong (2)
