Azt mondták, kívánhatok valamit. A születésnapomon összegyűlt a család, vidáman énekelve elém raktak egy szép nagy feketeerdő-tortát, a kedvencemet. Becsuktam a szemem, és gondolkodás nélkül elfújtam a tucatnyi gyertyát. Engem akkor még az sem érdekelt, hogy a világ legfinomabb süteménye tornyosul előttem. Engem a gyertyafújás izgatott, illetve az, ami ezen a napon minden évben elhangzott: „Na, kis Kolumbusz, kívánj valamit!”
Én pedig kívántam. Soha nem kívántam annyira semmit, mint a tizenkettedik születésnapomon. Egész évben erre készültem, mert akkor már pontosan tudtam, mit fogok kívánni, és semmi más nem érdekelt: „Hadd fedezzem fel a világot!” A felnőttek mind a lelkemre kötötték, hogy a kívánságomat senkinek nem árulhatom el, különben nem válik valóra. Ezt a részét nem bírtam ki, muszáj volt elkotyognom néhányuknak…
És most, mi történt azóta? Eltelt jónéhány év. Az a tizenkét éves kisgyerek már a múlté, ám a kívánsága mégis teljesült. A világot fedezem fel éppen itt, a PT szigeten, és bár az én esetem nagyszerű igazolása annak, hogy a kívánságok igenis teljesülhetnek, azért már gyerekként is tudtam, hogy ez nem törvényszerű, sőt. A sors lekötelezettje vagyok: az a tizenkét éves srác olyat álmodhatott, ami később valósággá vált.
Apránként kezdtem hozzászokni, hogy a PT szigetén nemcsak állandóan történik valami, de bizony számtalanszor egyszerre történik minden, és nem ritka látvány, hogy két vagy négy vagy tíz csapatba verődött lelkes gyerek foglalkozik a legkülönfélébb dolgokkal. Amíg az egyik csoport kutyákat idomít, egy másik íjászkodik, a harmadik óriási úszógumikkal és locsolócsövekkel vízi csatát vív.
Egy fiatalembert pillantottam meg most: gyöngyöző homlokkal rendezgetett egy köteg papírlapot, és közben a kobakját vakargatta. Olyannyira koncentrált, hogy egészen begörcsölt a vakaróizma – én is pont így szoktam a térkép fölött görnyedve kapirgálni a halántékomat, amikor képtelen vagyok eldönteni, merre induljak, mielőtt tengerésztársaimmal nekivágunk a legújabb kalandnak. Korábban annyi mindent tanultam ezen a különleges földrészen – és ezért igazán hálás lehetek –, s mivel az irányokról szóló döntések mesterének ismerem magam, elhatároztam, hogy megszólítom a fiút.
„Segíthetek valamiben? – tudakoltam tőle. – Mi ez?”
„Ezek mind kívánságok, és nekem kell teljesítenem mindet! – közölte fejcsóválva. – Azt se tudom, hol kezdjem!” A kezében hányódó papírokat próbálta összerendezni egyre kétségbeesettebben.
„Milyen kívánságok?”
„A gyerekek kívánságai!”
Felcsillant a szemem. Eszembe jutott a saját történetem, ahogy elfújom a gyertyákat, a lángok szinte azonnal kialszanak, majd kinyitom a szemem, a szám pedig széles mosolyra húzódik, mert abban a szent minutumban mélyen hiszem, hogy amit kértem, bizony teljesülni fog.
„Te vagy a kívánságok teljesítője?”
„Én… Ha pedig nem találok ki valamit, akkor egyszerűen nem lesz idő mindegyikre.”
Ez már nem gyerekjáték! Egy Kívánságteljesítő! Az nagyon komoly, nem tréfadolog, Kívánságteljesítőként egyetlen további percet sem szabad holmi fejvakargatással elfecsérelni. „Azonnal cselekednünk kell!” – határoztam.
Rövid egyeztetés után belevetettük magunkat a munkába. Újdonsült barátommal egész álló nap serénykedtünk: hajókáztunk néhány kört a tengeren, megkerültük a Földet, ínyencfalatokat ettünk, amennyi belénk fért, fogócskáztunk, tésztahidat építettünk, fára másztunk, hemperegtünk, játszottunk és kacagtunk, a tábori takarodó után pedig moziba mentünk… A gyerekek nagyon élvezték, boldogok voltak ők is, mi is. A Kívánságteljesítő pedig elégedetten hajította levegőbe a papírjait a telihold fényében.
„Mára végeztünk. Holnap kezdjük elölről!” – vigyorgott, és egész lényéből áradt a siker öröme, csupán az aggodalom egy apró szikrája csillant meg a tekintetében, ami viszont azonnal kihunyt, amint egymásra nevettünk.
Én pedig tudtam, hogy a következő is csodálatos nap lesz. Miért is ne lenne? Az egyik gyerek talán majd azt kívánja, hogy felfedezhesse a világot. A PT szigeten bármi megtörténhet… Hát nem nagyszerű hely az, ahol még szülinapi gyertyát sem kell elfújni, mégis bármi valóra válhat?
»»» MK a KÍVÁNSÁGTÁBOR résztvevőivel találkozik | Részlet A Modern Kolumbusz naplójából | Felfedezte és közreadja: Csernai Mihály
Világjáró múzsa | MK bolyong (12)
Pillanatképek Kolumbuszról | MK bolyong (11)
Kívánságteljesítő | MK bolyong (10)
Tőzsdecápákkal barátkozni | MK bolyong (9)
Várni a csodát | MK bolyong (8)
Bukjatok le, támad! | MK bolyong (7)
Kockákból önjáró hajót | MK bolyong (6)
Megtanulok teremteni | MK bolyong (5)
Egy apró lényt kezdtünk nevelgetni | MK bolyong (4)
Amikor elsétálok a faltól | MK bolyong (3)
Hiszen olyan jót beszélgettünk | MK bolyong (2)
