Ráböktünk egy halom betű között az A-ra, és megkértünk táborozót, táboroztatót, hogy kezdjen ezzel a betűvel mondatot vagy meséljen akár egy egész történetet, de legalábbis mondjon A-val néhány szót, ami beugrik neki. A válaszokból készítettünk egy teljes sorozatot. Ez az első rész.
„Adni másoknak, ez tölt fel igazán. Nekem erre szükségem van.”
„Aggódás. Kicsit féltettek a szüleim, de utólag azt mondták, ha ezt tudják, hogy ilyen jó, akkor már öt évvel ezelőtt elküldtek volna a PT-be. Mi tetszett a legjobban? A közösség, a mókusok (a tábori segítők) és a programok.”
„Akik legközelebb állnak hozzám… A barátokkal szerzett közös élmények, társasozások. Ezek mindent visznek a PT-ben.”
„Alap a Szolgáltatóház ördögűzése, és a templomosok is odatették magukat!”
„Alkalmazkodás. Olyan embereket, akik türelmesek egymással és a gyerekekkel is, és rugalmasak a hirtelen változásokkal szemben akkor is, ha olyan feladatot kapnak, ami annyira nem áll közel hozzájuk.”
„Altatásnál egyszer lelkiztem két lánnyal, amikor három serdülőfélben lévő fiú berontott a szobába. Azonnal visszakísértem őket a fiúk épületébe, és mondtam nekik, hogy igaz, hogy a PT-ben vannak a legszebb lányok, de kontrollálják a gondolataikat.”
„Analóg szekció hívótermében egy régi matracon. Ott álmodtam furákat.”
„Angol-, infó- vagy fotóstáborban. Ezeken voltam diákként, és nem is változtatnék rajtuk.”
„Átalakulás. Változtam a táborban – mindenképpen pozitív irányba. Megtanultam, hogyan legyek empatikus, hogyan legyek körültekintő, hogyan legyek barát, illetve hogy hogyan érezzem otthon magam egy teljesen idegen környezetben. Most az emberekkel máshogy viselkedek. Az életben biztosan sok hasznát veszem ezeknek a tapasztalatoknak, ha nagyobb leszek, sokat fognak előrevinni.”
„Atlétikázom, és a hobbim, vagyis az, amiért megőrülök, lehet akármilyen extrém sport, ami minél nagyobb adrenalinlöketet ad, kezdve a bungee jumpingtól a tandemugrásig. Akármi, ami adrenalint ad. Ez a táborban konstans.”
„Az első napon: »Wow, mekkora a nyüzsgés, és milyen sokan vagyunk!« Az utolsó napon: »Neee, ilyen hamar vége lett? Nem akarok hazamenni!«”
„Az épületek szépek, a célnak megfelelőek, csak sok a lépcső. A liftet elrontottuk négyszer. Aztán vége lett a turnusnak. A környezet nyugalmas és biztonságos volt, a szobák pedig tiszták és szépek. Az nem tetszett egyedül, hogy nem lehetett a szobába felvinni az ételeket, de persze értem az okát, csak néha úgy kényelmesebb lett volna. A menük közül a kedvencem a pizza és a tészta volt, és örültem a nagy választéknak. Nagyon finom volt a tábori kaja.”
ABC 22/1 – Ez még csak az első etap volt, érkezik a folytatás…