Egy halom betű közül kipécéztünk kettőt (ezek rokonok), és felkértünk néhány PT-st, újakat és régieket, hogy használják ezeket egy jellemző kifejezés vagy mondat elején. „Csak mindenképpen legyen köze a táborhoz, oké?” Sztorikat is kaptunk. Ezeknek különösen örültünk. Az anyagból sorozat készült. Ez a 3. rész.
„Cappy’s székben is szívesen aludnék, a saját ágyamat már lassan elfelejtem, csak hadd kapcsoljak ki, ilyeneket gondolok néha, de nem, mert annyira lehetetlen elengedni, ami ennyire, de ennyire jó!”
„Célok… A céljaim. A csapatvezetés nagyon jó volt tavaly. És még jobb lesz idén!”
„Csak az utolsó utáni-utáni az egyetlen nyugis nap. Ez a PT.”
„»Csak legyen vége minél hamarabb!« Őszinte leszek. Erre tisztán emlékszem, ezt gondoltam, amikor életemben először megérkeztem a PT-be: remélem, gyorsan el fog telni. Akkor még nem voltam vele tisztában, hogy ez ilyen jó tud lenni. Előtte semmit nem tudtam a PT-ről, csak azt, hogy egy gyerektábor.”
„Csak a tánc! Macarenát táncoltuk, meg a másik tábortáncot! Ez a legeslegjobb tábor, és itt éreztem eddig magamat a legjobban. A megszokott életmód fenntartása, bármi is az, amit otthon megszoktunk. A mentős sztori. A nagyon kedves és szórakoztató társaság mindig megnevettetett, de egyébként is zajlott az élet. Több emlékezetes kalandot is átéltem. Hú, kapkodok, igaz? Amikor volt a kutyás program, hozzánk jött az egyik blöki, és viccesen kiterült. Vagy amikor a focipályán voltak programok… És mialatt »Béla vagyok«-ot játszottunk, majdnem elestem ugrálás közben (a hintáról egyébként sikerült is leesnem).”
„Csapat. Kitartás, őszinteség, csapatban dolgozás, tudjanak lejjebb adni az ötletükből, ha kell. A sok energiabefektetés meg fog térülni élményekben és egy új család formájában.”
„Csiga, kakaós és fahéjas! A reggeli péksütik ízlenek, ja, meg a fánk! A szoba szuper volt, a hűtő és a nagy ruhásszekrények voltak a kedvenceim. Azt hittem, az ágy kemény lesz, pedig nem. Kényelmes volt. A helyszínben tetszett, hogy hatalmas a terület, ezáltal eloszlott a tömeg. És az ételek? Úúú, a pizzát imádtam! Soha nem ettem még annyit belőle, mint azon a héten.”
„Csínytevések. Szerintem túl jó gyerek voltam, de a táborokban direkt hangoskodtunk, és átszöktünk más szobákba, hogy büntetést kapjunk. Mondjuk, a PT-ben büntetést kapni elég nehéz, mert nem hisznek benne.”
„Csocsóztunk és kártyáztunk a gyerekekkel. Állandóan. Ez az egyik legszebb emlékem. Jó gyerekké változni, és együtt örülni egy gólnak vagy a játéknak csak úgy.”
ABC 22/3 – Ez még csak a harmadik csomag volt…