Hajóimat, amikkel a tengeren közlekedem, magam építettem. Persze, volt segítségem, de én szabtam méretre a vitorlát, én csavaroztam helyére a kormánykereket, és még az árbóckosarat is nekem kellett rögzítenem. Minden, ami kézzelfogható és nyomot hagy, az nekem tetszik.
A PT szigetén kikötve szomorúan vettem észre, hogy bizony a hajóm főárbócáról, amelynek az illesztéseit oly gondosan felügyeltem az építéskor, már igencsak pattogni kezdett a festék. Persze ezen akár túl is léphettem volna, hiszen a kopaszodó árbóc kevés festékkel is árbóc, nekem mégis fontos, hogy szép legyen. Eldöntöttem, hogy orvosolni fogom a problémát. „De honnan fogok festéket szerezni? – tűnődtem, s a sziget belseje felé vettem az irányt.
Én lepődtem meg legjobban, amikor alig néhány perccel később ráleltem a megoldásra. Egy óriási vásznat pillantottam meg a földre terítve. A vásznat gyerekek állták körül, és lelkesen vizsgálódva beszélgettek. Néhányan jelentőségteljesen hümmögtek is a nagy tanakodásban.
„Mit csináljunk ezzel a vászonnal?” – kérdezte egyikük, aki láthatóan (és hallhatóan) eltökélte magában, hogy minél hamarabb dűlőre jutnak a megoldást illetően.
„Pacsmagoljatok valamit közösen!” – javasolta egy nagyobb fiú.
„De mit?” – kérdezett vissza az előbbi. Toporogtak, hümmögtek, nem jutottak ötről a hatra. Közelebb merészkedtem. Támadt egy ötletem… „Nem igaz, Kolumbusz, hogy neked mindenről ugyanaz jut eszedbe” Már majdnem elhessegettem a gondolatot, aztán mégis kicsúszott a számon: „Nem akarnátok hajót festeni?”
Minden gyerek szeme egyszerre csillant fel. Máris elkezdtek sürögni-forogni. Egyikük színeket hozott, egy másik ecseteket, egy harmadik lesúlyozta a vásznat, és mire észbe kaptam, már javában készült a mű. „Így oldódjon meg minden gondom!” Repestem az örömtől: ez rengeteg festék!
„Ha van kedvetek, a vászonra festett változat után egy igaziban is segíthettek…” Be sem fejezhettem a mondatot, a gyerekek még jobban fellelkesedtek. „Te vagy a múzsánk! – harsogta egyikük a legnagyobb festékesvödörrel a karján. – Vezess a hajódhoz!”
Kissé zavarba jöttem: nem számítottam ekkora érdeklődésre és ennyi szorgos kézre. Mire hármat pislogtam, szakszerűen lemázolták nemcsak az árbócot, de új színt kapott a hajótest, és egy tíz év körüli srác éppen nekifogott, hogy válogatott tengeri élőlényekkel népesítse be a legnagyobb vitorla teljes felületét is.
„Ez a kézművesek szekciója. Kitűnő múzsájuk voltál” – közölte a nagyobb fiú, aztán megveregette a vállamat.
»»» MK a KÉZMŰVESTÁBOR résztvevőivel találkozik | Részlet A Modern Kolumbusz naplójából | Felfedezte és közreadja: Csernai Mihály
Táncolni mindenki tud! | MK bolyong (19)
Kéne még egy ember | MK bolyong (18)
Bármit elkészítünk! | MK bolyong (17)
Nem létezőből létező | MK bolyong (16)
Csodálatos csillagok | MK bolyong (15)
Tudósok körében | MK bolyong (14)
A hajónapló történetei | MK bolyong (13)
Világjáró múzsa | MK bolyong (12)
Pillanatképek Kolumbuszról | MK bolyong (11)
Kívánságteljesítő | MK bolyong (10)
Tőzsdecápákkal barátkozni | MK bolyong (9)
Várni a csodát | MK bolyong (8)
Bukjatok le, támad! | MK bolyong (7)
Kockákból önjáró hajót | MK bolyong (6)
Megtanulok teremteni | MK bolyong (5)
Egy apró lényt kezdtünk nevelgetni | MK bolyong (4)
Amikor elsétálok a faltól | MK bolyong (3)
Hiszen olyan jót beszélgettünk | MK bolyong (2)
