fbpx
A tábornak vége, potyognak a könnyek
A tábornak vége, potyognak a könnyek

Három hetet töltöttem idén a PEOPLE TEAM-ben, és ez idő alatt rengeteg új élménnyel lettem gazdagabb.

Ez volt a hatodik évem itt, és elmondhatom, hogy ez a tábor minden évben fölülmúlja magát. Elég sok szekciót kipróbáltam az évek során (például: alkotó kezek, fotózás, kreatív írás, angol, média…), és mindegyikről csak jót tudnék mesélni. A tanárok tündériek mindig, az órák érdekesek voltak… De akkor is, az örök kedvenc számomra az újságírás lesz. Boldogít a gondolat, hogy van egy olyan lehetőség a gyerekek számára, hogy kimondhassák gondolataikat, és fejleszthessék írói készségüket.

Az érzelmek ilyenkor mindig kavarognak bennem. Szeretnék is hazamenni, de a tábort sem akarom itt hagyni. Úgy tekintek erre a helyre, mint a második otthonomra. Néha, év közben rám tör a honvágy, és akkor percekig csak úgy tudok beszélni, hogy: emlékszel, amikor a PT-ben…? Ha leáll az autónk a Homokbányai Kollégium parkolójában, mintha egy kicsit megnyugodott volna a lelkem, fellélegzem. Próbálom kiélvezni ittlétem minden percét, felhőtlen boldogságban leélni ezt a pár hetet. Természetesen ez lehetetlen. Mint ahogy mindenhol máshol, itt is vannak szerelmi bánatok, veszekedések, de még az írói válság miatti depresszió is előfordult a harmadik turnuson. Még ezekkel együtt is imádom, szeretem, ölelem az egész tábort.

Ez az egész annyira hiányozni fog; gíroszban a husi, ami annyira megosztó, hogy valaki teljesen odavan érte, valaki pedig rühelli; a büfések privát kis bulija a pult mögött, minden zenés program közben; Tuba, a cirmos cicus, aki nagyon félénk, de ha egyszer megvakarod a füle tövét, követni kezd; a kis fekete gumitörmelék a focipályáról, ami ha egyszer belejut a cipődbe, soha többet nem fogod tudni kiszedni; és a világmegváltó instant tésztás levesek, amiket néha még ropogós állapotában kellett elfogyasztani, mert a 15 perces szünet kevésnek bizonyult.

De talán amitől a legnehezebb lesz elszakadni, azok az emberek lesznek. Persze, év közben találkozhatok velük, de hetekig együtt keltünk, feküdtünk. Kicsit olyan érzése van az embernek, amikor elindul a busza vagy a kocsija innen, hogy egy darabot elveszített a lelkéből, és egy egész évig nem kaphatja vissza. De nem kell aggódni, a PEOPLE TEAM megőrzi nekünk a jövő évre is.

László Júlia

KecskeNEWSás-archívum