Anyaszemmel a PT-tábor – 1. rész: Csoportokba rendeződés | Nyári tábor, gyerektábor | PEOPLE TEAM-táborok 1991–2025 | Tábor, gyermektábor, 4 turnus

Bizonyára vagyunk néhányan mi, szülők, akik szívesen megnéznénk, milyen egy nyári tábor belülről. Hogy megtudjuk, hogyan érzi magát a gyermekünk, figyelnek-e rá, mivel foglalkozik egész héten át, eszik-e eleget. Lehetőségem volt megfigyelőként részt venni egy nagy tábor, a kecskeméti PEOPLE TEAM, vagyis a PT mindennapjaiban. Ezeket tapasztaltam a táborban – élménybeszámoló és vélemény egy anyától.

2024. július 14. (1. nap)

Egy hétig leszünk Julcsival távol. Budapestről indulunk a PT-be, így kicsivel több mint egy óra alatt eljuthatnánk Kecskemétre (plusz onnan még 10-15 perc autóút a kollégium), de extrém meleg van – a következő napokra 34–39 fokot mondanak napközben –, ezért nem mertem megkockáztatni a MÁV-ot, aminek, mint tudjuk, az évszakok is az ellenségei. Felsővezeték-szakadásról, deformálódott sínekről és elromló légkondiról egyaránt olvastam a hírekben, meg aztán a PT-s tájékoztató e-mailben is írták, hogy érdemes mindenkinek ventilátort magával hoznia, ami nem fért el a nagy bőröndben, így aztán autóval indultunk el a táborba. Épphogy csak befértünk a bőröndbe, mert ugye kettőnknek kellett egyheti ruhát bepakolni, plusz kulacsokat, törülközőt, vécépapírt, zsebkendőt, naptejet, szúnyogriasztót stb. – egy szuper listát találtam arról, mivel érdemes készülni a táborba, utólag pedig még kiegészíteném a pontokat kéztörlővel és folyékony szappannal. Julcsi több ruhát pakolt be nálam, hiába csak nyolcéves, de gyakorlatilag minden napra választott magának egy egyberuhát és egy rövidnadrág-póló-zokni kombót, amit megfejelt a biztonság kedvéért váltócipővel, szandállal, hosszúnadrággal és pulcsival. Nekem elég volt napi egy ruha, tisztálkodási szerek, gyógyszerek és a laptopom, így befértünk végül. Még előző este átnéztem a jelentkezési lapjainkat, kipipáltam egy nyilatkozatot, és feltöltöttem a büfészámlánkat 5-5000 forinttal – kíváncsi vagyok, mennyi időre lesz elég.

A tábor oldalán nagyon sok hasznos infó olvasható, így aztán kiderült, hogy a bejárósok mindennap már 8 körül érkezhetnek (9-kor kezdődnek a tematikus foglalkozások). Első nap 15 órakor van a tábormegnyitó, de a fő szervezőtől úgy hallottam, a 11 óra körüli érkezés az ideális, így lesz időnk beregisztrálni, elfoglalni a szobánkat, illetve kipakolni a holmijainkat. Fél 12 körül érkezünk meg, és nincs akkora tömeg, mint amekkorára számítottam – igaz, a PT-s busszal érkezők csak később futnak be. Egy turnuson akár 500 fő is részt vehet, azonban a helyszín, a Neumann János Egyetem Homokbányai Kollégiuma akkora területen fekszik, hogy egy percig sem érződik zsúfoltnak. Sok táboroztató van, közülük a szervezők inkább középkorúak, azonban az ún. mókusok olyan fiatalok, hogy többségük a gyerekem lehetne. (Érdekes egyébként, hogy az anyás Facebook-csoportokban mivel frusztrálják egymást nőtársaim, ezekből az is kiderült számomra, hogy egyesek szemében baj, ha fiatal egy táboroztató, hiszen honnan tudná, mire van szüksége egy kisgyereknek? De a PT-ben ez nem probléma, inkább mintha a mókusok és a tanárok a saját – nem is olyan régi – táborozói tapasztalataikból indulnának ki. Tanulság: a nyugalom megőrzése érdekében nem érdemes Facebook-kommenteket olvasgatni.)

Pár perc alatt bejelentkeztünk, aztán elfoglaltuk a sárga épület, a lányház egyik szobáját, ami kétszemélyes, külön fürdőszobával és hűtővel. Az egyik szekrényhez kértem kulcsot; a gyerekek szobája alapból nem zárható. Nagyon jó ötletnek bizonyult a ventilátor, és más szülőket is láttam hasonlót felcipelni, asztalit és toronyventilátort egyaránt, de akadt, aki mobil klímával készült. A zuhanyzófej egy helyen erősen spricceli a vizet, folyik a vécétartály, az egyébként sem sok fényt megfogó szalagfüggöny egyik lamellája hiányzik, és az ágyneműk is szakadtak kicsit (ez nyilván nem a tábor hibája, hanem a kollégium jellemzője – az utóbbit leszámítva jelzem a hibákat két takarítónőnek és az egyik portásnak is), de egyébként megfelelő a szállás. A hangárban, ahol bejelentkeztünk, ingyenesen elérhetők gyümölcsök (most épp kétféle alma, banán, narancs) és ballonos ásványvíz egész nap. A büfé remek, az árak reálisak, sőt: egy Knorr bögrés leves mindössze 150 Ft-ba kerül, és állítólag annak sem kell búslakodnia, aki otthon felejtette a fogkeféjét, vagy egyéni kérése van, a névvel és fotóval ellátott büfékártya miatt pedig mindenki csak a saját egyenlegéből költhet. A hangárban pontgyűjtés folyik, a gyerekek különféle állomások meglátogatásával és feladatok teljesítésével, 5 pontonként könyvet választhatnak, amit hazavihetnek: így látogatjuk meg a kézművessarkot („kütyüzés” néven fut), a kajaügyeletet, a dokikat, a játékszobát, távolabb a trambulint és a bejáratnál állomásozó őröket, ahol Julcsi versmondására két pontot adnak a srácok.

A 15 órai tábormegnyitó végén, a tábortáncok után a gyerekek azokhoz a tanárokhoz állnak, akik az adott szekciót vezetik. Julcsi ragaszkodott a kézművestáborhoz, amire rajta kívül az első turnusba még 16-an jelentkeztek, mindannyian lányok. Mindenki elvonul a témavezetőkkel, és bemutatkoznak. Egy hét év körüli ázsiai kislány, Ling, aki nem beszél sem magyarul, sem angolul, félrevonul, hiába próbálják bevonni az ismerkedésbe és a játékos feladatokba. Még egy kislány van, aki távolságtartó: a nyolcéves Anikó, aki alig akarja elengedni az édesanyját, de miután kis segítséggel megnyeri a csoportos kő-papír-ollót, boldogan csatlakozik a többiekhez. Julcsi marasztalna, hív, hogy ne maradjak le, de kicsit messzebbről szeretném figyelni őket.

16 órától, kendőszín és vezetők alapján választanak csapatot a résztvevők: habár a PT-be elsősorban 7 és 17 év közöttieket várnak, vannak kicsit fiatalabbak is, ami onnan derült ki, hogy először a 6 évesek dönthettek. Nem kérdés, Julcsi a kézműves szekciót vezető Dorkához és Tamarához csatlakozik, a „lattéékhoz”. Közben elered az eső, és bemenekülünk a zöld épületbe, ahol kitalálnak egy csapatnevet, a csapatindulót, és egy logót is terveznek. Julcsi egyre kevésbé keres a tekintetével, majd amikor feljövök a szobámba, el-eltűnik néhány játékkal, hogy megmutassa egy „barátnőjének”, aki több évvel idősebb nála, és a fővárosi iskolájukból ismerik egymást. Itt van még egy iskolatársa – aki nem igazán beszél magyarul, viszont a szekcióvezető Dorka angolul is elmondja neki a legfontosabbakat –, Julcsi neki is örül.

Vacsora: 18 órától járnak körbe a hangárban a mókusok, és mindenkinek adnak egy tányér ételt, kukoricás rizst sült csirkemellel. Finom és közepes méretű egy adag, és aki szeretne, repetázhat is. Az evőeszközt, a szalvétát és a bögrét mindenki magának veszi el, a rendszeres folyadékfogyasztáshoz ugyanis ragaszkodnak a táborban, ahogy ahhoz is, hogy a gyerekek szelektíven gyűjtsék a műanyagot és az üveget, dobják ki az ételmaradékot és a szemetet; a bögrét, az evőeszközt és a tányért pedig a megfelelő gyűjtőhelyre vigyék vissza maguk után. Aztán Julcsi elmegy játszani. Akkor látom ismét, amikor felhoz egy kislányt, a kuktatáboros Lénát a szobánkba. Amennyire figyelt engem eleinte, egyáltalán nem keres mostanra, mert pár óra után talált magának társaságot. Ez azért megnyugtató: úgy érzem, hogy nélkülem sem érezné magát egyedül.

20 óra után újabb tábortánc (nagyon dallamos zenéket választanak, váltakozik a Golden Boy, a Levitating és a Combatchy), 21 órától pedig az Európa-bajnokság meccseit nézik egy kivetítőn azok, akiket érdekel – a többséget igen, Julcsit viszont nem, úgyhogy felmegyünk, néz egy kis mesét, aztán zuhanyzás, fogmosás és egy kis könyvolvasás után perceken belül elalszik. Habár a takarodó hivatalosan 22 órakor lenne, a foci-Eb miatt kitolódott ennek az időpontja, és negyed 12 körül jönnek ellenőrizni, alszunk-e, illetve nyitva vannak-e az ablakok. Félálomban válaszolok, aztán alszom tovább. Julcsi szerencsére nem ébred fel a beszélgetésre.