Anyaszemmel a PT-tábor – 5. rész: Vigyázunk a malacokra | Nyári tábor, gyerektábor | PEOPLE TEAM-táborok 1991–2025 | Tábor, gyermektábor, 4 turnus

Bizonyára vagyunk néhányan mi, szülők, akik szívesen megnéznénk, milyen egy nyári tábor belülről. Hogy megtudjuk, hogyan érzi magát a gyermekünk, figyelnek-e rá, mivel foglalkozik egész héten át, eszik-e eleget. Lehetőségem volt megfigyelőként részt venni egy nagy tábor, a kecskeméti PEOPLE TEAM, vagyis a PT mindennapjaiban. Ezeket tapasztaltam a táborban – élménybeszámoló és vélemény egy anyától.

2024. július 18. (5. nap)

Végre néhány fokos enyhülésre ébredünk, a szobában sem 30-31 fok van, hanem 26. Aludnánk még tovább, de közeledik a reggeli időpontja. Amint megérkezik a kisbusz, a gyerekek körbeállják. Hiába a több száz péksüti, perceken belül elkapkodják. Persze ebben az is közrejátszik, hogy néhányan egyből kettőt-hármat vesznek, a maradékos dobozban pedig fél-háromnegyed darabok is találhatók. Tanulság: érdemes minél előbb érkezni, és persze ideális lenne, ha mindenki csak azt és annyit venne el, amennyit meg is eszik.

Még két nap van hátra a táborból, de Julcsinak kevesebb mint ezer forintja maradt a büfészámláján, pedig háromszor töltöttük fel. Több mint 17 ezer forintot költött, a jelentkezési lapja alapján elsősorban jegesteára és jégkrémekre. Az egész előző nap csúcsosodott ki, amikor is 11 (!) tételt vett. Ez alapján úgy képzelem, hogy egész nap a büfépultot támasztja, de amikor lemegyek a hangárba, sosincs előtte. Kérdezgettem korábban, hogy meghívja-e a barátnőit (az otthonról hozott nasijainkat rendszeresen megosztja velük), de állítólag nem. Ma reggel viszont az egyikőjük, Léna magától árulta el, hogy előző nap kapott tőle egy „drága” üdítőt – de ezek szerint a fennmaradó tízet még így is Julcsi fogyasztotta el.

Mondom Julcsinak, hogy még maradt pár száz forintja, abból két üdítőt vagy három olcsó jégkrémet vehet, és utána vége, nem töltöm fel újra a büfészámláját. Ellenben az enyémen még van pénz, szóval velem egyeztessen, ha szeretne valamit. Egyben kézen fogom, és megmutatom, milyen enni- és innivalókat vehet ingyen igénybe a főétkezéseken felül: most épp van szörp, víz, sárgabarack, nektarin, narancs és banán. Nem hisztizik, megérti, vesz egy utolsó üdítőt, aztán legközelebb a szobában hagyja a büfékártyáját, mondván, csak melegíti a nyakát.

Szinte egész nap a barátaival van, és csak akkor panaszkodik, amikor fiúk vannak az emeletünkön, és fél, hogy ellopnak valamit… Ha belegondolunk, legfeljebb a plüssmalacainkat vihetik el, de ez sem valószínű. Mindenesetre egyszer a szokásosnál is több lányt találok a szobánkban, miután sikerül bejutnom, ugyanis a gyerekem elzárta az ajtót két székkel – ez a plüssmalacmentő akció része, habár nem tetszik a megoldás, ezért inkább leküldöm őket. Ma is folytatódik a pecsétgyűjtés, de ahogy most a tűzoltós programra, korábban a vízi csatákra és a kígyósimogatásra sem ment el, mégsem unatkozik. Részt vesz egy beszólogatósdin, ami annyira jól megy neki, hogy két pecsétet kap. A megszerzett pontjait ezúttal csapatpontokká alakíttatja át, nem könyvet kér; így nagyobb esélyük lehet nyerni.

Szolgáltatóház az esti program: lehet karaokézni, hajat fonatni, körmöt lakkoztatni, fotózkodni, barátság- vagy házasságlevelet íratni, gyónni, és végső esetben ördögűzésre is sor kerülhet. Linget sajnos megcsípi egy darázs az első percekben, és szívszaggatóan sír – egy percen belül ott terem egy mókus, felkapja, és rohan vele a dokikhoz. Julcsi majdnem végig marad a programon, de így sem próbál ki mindent. Elmegy „gyónni”, aztán mivel láthatóan nem bánt meg semmit, az ördögűzők felé terelem, akiket sikerül egy mondat után kiakasztania, annyira nevetnek. Anikóval testvéri levéllel és karkötővel is megpecsételik a barátságukat, aztán elmennek fotózkodni. Közben a kézművestáboros tinédzser, aki az első nap kérte a tanárokat, hogy angolra fordítsanak, letol egy német dalt, amit kitörő tapssal díjaz a közönség. A lakkozás hosszadalmas, de Julcsi kivárja a sorát, még a mellette ülő fiút is ellátja szín- és szőrtippekkel, mielőtt azonban kiválasztaná a neki tetsző árnyalatot, már jönnek is Anikóért, akit kikísérek a sötétben az őrséghez. A kislány, aki az első reggeleken azért sírt, mert az anyukája nélkül kellett maradnia a táborban, most amiatt zokog, mert nem akar hazamenni. Ling szerencsére jól van a csípés után, Madagaszkárt néz a társaival, és – mint megtudom a dokiktól – a szüleivel is beszélt. Julcsi pedig alig akar elmenni zuhanyozni, mert imádja a fehér körömlakkot, minden második körmére matricát is ragasztatott, és fél, hogy tönkremegy. Láthatóan ez a kedvenc estéje eddig.