Bizonyára vagyunk néhányan mi, szülők, akik szívesen megnéznénk, milyen egy nyári tábor belülről. Hogy megtudjuk, hogyan érzi magát a gyermekünk, figyelnek-e rá, mivel foglalkozik egész héten át, eszik-e eleget. Lehetőségem volt megfigyelőként részt venni egy nagy tábor, a kecskeméti PEOPLE TEAM, vagyis a PT mindennapjaiban. Ezeket tapasztaltam a táborban – élménybeszámoló és vélemény egy anyától.
2024. július 19. (6. nap)
Az utolsó teljes nap. Julcsi három vászontáskára rajzol, mindháromra malacokat: bubis teából kiemelkedő röfit, malacparadicsomot sok-sok röfifejjel és PickyPiggyt hatalmas almával. Julcsi megveszi az utolsó jégkrémjét, így 1 Ft marad a büfészámláján, az üdítőket az én egyenlegemből fogyasztjuk. Mostanra már órákra eltűnik, remekül érzi és feltalálja magát.
Julcsinak új barátnője lett, Szandra, aki szintén bejárós, és ugyan az eszemmel tudom, hogy nem kellene beleszólnom a választásába, de a lány mellett még inkább hebrencsnek tűnik: figyelmen kívül hagyják a lány apukáját és Anikót is, lelkiismeret-furdalás nélkül otthagyják őket, még ha előbbitől pár másodperccel korábban almákat és vizet is kértek, ráadásul Szandra sokat sugdolózik mások társaságában. Julcsi egyébként is szeret nagylányosnak tűnni, felvágni a barátnői és idegenek előtt, ezért az eddigiek alapján úgy tapasztaltam, hogy a nála is lazábbak nincsenek jó hatással rá.
A vacsora most először késik, a fornettis péksütik 18:30 körül érkeznek a kisbusszal. Nem aratnak nagy sikert, viszont az igen, hogy az ebédre adott tészta maradéka és saláta is választható, így a vegetáriánusok és a spagettiimádók is örülhetnek.
Este megint buli lesz, nem akárkik a vendégek: az Animal Cannibals. De a srácok nemcsak koncertet adnak, hanem a feladatokat is ők konferálják fel és vezénylik le. Van jelmezverseny, fekvőtámaszozás és egyre kisebb újságpapíron táncolás. Ezekért szintén pontok járnak, amelyek beszámítanak a csapatverseny végeredményébe. Julcsi jelmeztervezőnek jelentkezik, de a beöltöző társai jóval nagyobbak nála, és maguk is boldogulnak, ezért ő leginkább azzal van elfoglalva, hogy kincseket találjon a dobozok mélyén. Rá is akad egy gumimalacra, amit egyből dédelgetni kezd.
A koncert jó hangulatú, a „kannibálok” profik, visszatérő PT-s fellépők. Főleg az idősebb táborozók és a táboroztatók élvezik a zenét (a Takarítónő alatt seprűkkel, partvisokkal vonulnak a háttérben), még Ling is feloldódva tapsol és mosolyog. Julcsi az elején táncikál kicsit, de mivel alapvetően zavarják a hangos események, inkább a fedett rész alá megy, és jégkockákat halászik ki közben a barátnőivel. Így lesz a kannibálok koncertje aláfestő zene jégkocka-szopogatás közben. 21:15-kor, vonatozással fejeződik be a koncert, de utána még van tábortánc. Julcsiék csocsóznak kicsit, aztán sorra jönnek a barátnőiért, akiket kikísérek az őrségig. A legkésőbb, 22 órára Anikóért jönnek, aki ezúttal nem sír, nagyon örül a húgának és az anyukájának. Láthatóan jól érezte magát, és azt mondja, másnap reggel, a zárónapra még megpróbál eljönni, habár aznap utazna el 21 napra a nagymamájához.