Anyaszemmel a PT-tábor – 7. rész: A búcsú + vélemény a táborról | Nyári tábor, gyerektábor | PEOPLE TEAM-táborok 1991–2025 | Tábor, gyermektábor, 4 turnus

Bizonyára vagyunk néhányan mi, szülők, akik szívesen megnéznénk, milyen egy nyári tábor belülről. Hogy megtudjuk, hogyan érzi magát a gyermekünk, figyelnek-e rá, mivel foglalkozik egész héten át, eszik-e eleget. Lehetőségem volt megfigyelőként részt venni egy nagy tábor, a kecskeméti PEOPLE TEAM, vagyis a PT mindennapjaiban. Ezeket tapasztaltam a táborban – élménybeszámoló és vélemény egy anyától.

2024. július 20. (7. nap)

Reggel szokás szerint fél 8 körül ébredünk. Lehúzom az ágyneműket, öltözés után levisszük a szekrénykulccsal együtt a földszintre, illetve a portásnak. Szandra 9-re jön, addig, amíg ők lent vannak, befejezem az előző este elkezdett pakolást. Kopogtatnak, hogy takarítás miatt 10-ig el kell hagyni a szobát, de ez valamiért nem esett le korábban, és mivel elromlott a lift (köszi ezt is, Murphy), a lépcsőn kell levinnem mindent a negyedik szintről. A bőröndöt az utolsó lépcsőfokokról leemeli egy mókus, aki meg is jegyzi, hogy jó nehéz. Hát igen, kettőnk holmija van benne, de szerencsére a gyerekek többsége feleakkora vagy még kisebb bőrönddel érkezett. A két ház közé kell lepakolni, ahol többen ölelkeznek, búcsúznak. Néhányan sírnak, mert sajnálják, hogy véget ért az első turnus.

Julcsit Szandrával és a nagymamájához készülő Anikóval (ezek szerint megengedték neki, hogy eljöjjön az utolsó napra) a trambulinnál találom meg – ahogyan a főbb pontokon, itt is van mókus; ő arra ügyel, hogy egyszerre csak egy-egy gyerek ugráljon. Nem sokkal később Julcsi mond nekem egy olyan butaságot, ami miatt rászólok, és magam mellé ültetem. Megkérem a barátnőit, hogy hagyjanak magamra Julcsival. Éreztem rajta, hogy nagylányoskodni akart, felvágni olyasmivel, amit ő maga sem ért, de akkor sem örülök neki. Beszélek vele, aztán elengedem. Valószínűleg egy osztálytársától hallotta azt, amit, de persze az is előfordulhat, hogy a táborban. Beszélgetni kezdünk a mókussal, Bendével, aki nehezen állta meg szó nélkül, szerinte ilyenkor érdemes beavatkozni. Azt felelem neki, hogy nem akarok minden miatt szólni, és inkább megfigyelő lennék, de vannak helyzetek, amiket szívem szerint nem engednék meg (ilyenek nálam a higiéniai kérdések, a csúnya beszéd, az adott szó megszegése vagy a tisztelet hiánya). Korábban úgy gondoltam, hogy az lenne az ideális, ha Julcsi baráti kapcsolataiba nem avatkoznék bele, mégsem tudtam szó nélkül hagyni, amikor Szandra előző nap otthagyta az apukáját, miután kért tőle valamit. Úgy érzem, hogy Julcsi rossz oldalát erősítené. Ezért sem erőltetem azt, hogy elkérjük a telefonszámát, hogy aztán videócsetelni tudjanak a későbbiekben.

10:30-tól osztják a személyre szabott megjegyzésekkel ellátott diplomákat. Az eleinte bizalmatlan Ling a tanárait ölelgeti, és mosolyogva körbejárja a társait, akiket pár centi távolságból mintha játékosan arcon csípne. 11-kor kezdődik az eredményhirdetés, 11:30-tól szendvicsebéd elérhető. A program 13 óra előtt ér véget (akkor indulnak vissza a tábori buszok Budapestre), de akik a 2. turnusra is befizettek, természetesen maradnak. Nekünk korábban el kell mennünk, de az kiderül, hogy a lattéék csapata a 6. lett, azaz esélyük sincs a fődíjra, a kupára és a nyunyókákra. Előtte még felsorolják azokat, akik a táborban ünnepelték a születésnapjukat, majd azokat, akiknek a koruk alapján ez volt az utolsó táboruk – mind kapnak nyunyókát, és az egyik srác azt mondja a mikrofonba, hogy jövőre is szeretne visszajönni a PT-be, de akkor már tanárként –, aztán a táboroztatói legeket hirdetik ki (kedvenc, legszebb mosolyú, legszigorúbb stb.). A kézműves Dorkának jelzem, hogy hamarosan indulnunk kell, és ha nála lenne Julcsi valamelyik rajza, azt még szeretnénk elkérni. Valóban a teremben maradt egy rajz, amiért visszamennek. Addig megköszönöm a lehetőséget a szervezőknek, akik azt mondják, hogy válasszon valamit Julcsi soron kívül az ajándékok közül. Visszafut, majd az asztalokról választ egy könyvet és egy babát. Kifelé menet név szerint említve búcsúzik el a mosolygó, integető Lingtől. Nagyon boldog, és bár közben eszébe jut, hogy nem kértük el Szandra telefonszámát, nem bánkódik. Jön majd jövőre is. Julcsi büfés záróegyenlege: 1 Ft, az enyém: 30 Ft. 1000 forint felett utalják vissza az összegeket, szóval jók vagyunk. Egyedül a feltöltést és a beosztást kell még megbeszélnünk, vagy különben elkerülhetetlen lesz a gazdasági tábor. Habár megannyi lehetőség van, pl. a sportos szekció résztvevői úszni mentek, a tudóstáborosok vadasparkba látogattak, satöbbi-satöbbi, de Julcsi kuktatáborba menne – gyanítom, hogy azért, mert ott egész délelőtt eszegethetne. Végül is nem rossz módja ez sem a spórolásnak…

Zárszó: vélemény a PT nyári táboráról

Tanúsíthatom, hogy nemcsak az én gyermekemmel, de mindenki máséval is jól bántak a táboroztatók, akár bejárósként, akár ottalvósként érkeztek a gyerkőcök. Megnyugtató volt azt látni, hogy a különösen visszahúzódók is feloldódtak a hét végére. Aki magányosnak tűnt, annak igyekeztek társat találni. A táboroztatók többsége ugyan tizen-huszonéves, de lelkesek, látszott, hogy szeretik a PEOPLE TEAM-et és azt, amit csinálnak. Illetve az sem utolsó szempont, hogy sok mókus és tanár vett részt a PT-ben, akik nem a telefonjukat nyomkodták, hanem mindannyian azon ügyködtek, hogy minden flottul működjön, és jól szórakozzon a több száz gyerek. Biztos vagyok benne, hogy ez nem az én jelenlétem miatt volt így, különben kilógott volna a lóláb az egy hét alatt, másrészt pedig az utolsó napon, a trambulinoknál ülő mókussal beszélgetve derült ki, hogy a fiatal táboroztatók nem tudták, ki vagyok, és miért érkeztem a táborba. A táborozók között pedig hiába akadt 6 és 17 éves egyaránt, a korkülönbség ellenére senki nem nyomta el a kisebbeket. A nagyobbaknak voltak 22 óra utáni programok, de ők sem zajongtak éjszaka. Csak ajánlani tudom a PT-tábort minden szülőtársamnak, aki biztos helyen szeretné tudni a gyermekét nyáron. Ez egy szuper tábor – gyerek- és anyaszemmel is –, ahol láthatóan a befizetett díj minden forintja jó helyre kerül.