A PT-táborban mást jelent mókusnak lenni, mint az állatvilágban. Vagy nincs is olyan éles határ a kettő között? Csanáddal beszélgettünk, aki táboroztatónak jelentkezésekor elárulta, hogy szívesen lenne mókus a PEOPLE TEAM-ben – meg amúgy is.

Mesélj el egy jó sztorit!

Az összeismerkedésem Gerivel. A 2022-es PT nulladik napján, amikor menni kellett a választott téma tanára után, ott találkoztunk először. Nekem megérzésre, amikor megláttam Gerit, egyből az jutott eszembe, hogy vele jól elleszek az órák során. És igazából így is lett. Elkezdtünk dumálni, és egyből összhangba kerültünk. Ez az egész nekem egy kicsit meglepő is volt, mivel az eset előtt talán az óvodában barátkoztam össze ilyen gyorsan valakivel.

Mit tennél, ha kitörne a zombiapokalipszis, miközben zajlik a tábor?

Először is a büféből az élelmiszereket és italokat szét kéne osztani, illetve bepakolni a két lakóépületbe, biztonságos helyekre. El kéne barikádozni a főútvonalat és az ajtókat, ablakokat. És mindeközben minél tovább titokban tartani az egészet a gyerekek előtt. A programokat a két épületben tartanánk, moziznánk, kártyáznánk. A szülőket telefonon keresztül megnyugtatnánk, hogy nincs baj, itt talán még nagyobb biztonságban is vannak a gyerekek, mint otthon.

Milyen állat szeretnél lenni, és miért?

Mókus szeretnék lenni, mert szeretem őket, ahogy cukin néznek a fáról, meg ha már amúgy is annak jelentkeztem.

Mit mondana rólad valaki, aki nem kedvel?

Azt mondaná rólam, hogy túl jó fej vagyok, és azt, hogy nem szereti a kedves embereket. De ha tényleg kell ide valami negatív rólam (még ha szerintem nincs is sok), akkor az az lenne, hogy ha egy dolgot a fejembe veszek, akkor sokszor nem veszem észre a többieken, ha van bármi bajuk, avagy ignorálni tudok egyes helyzetekben. Ezen úgy javítok, hogy többször megállok, és megpróbálom megnézni a nagyobb képet, hogy esetleg voltak-e furcsaságok a barátaim viselkedésében az utóbbi időben.

Nem feltétlenül a táborban: mi volt a legutóbbi jelmezed?

Talán utoljára általános iskolában voltam jelmezben (esetleg azóta is, de ez a legemlékezetesebb számomra). Tini nindzsa teknőcnek öltöztem be farsangkor, és a tipikus, emlékezetes farsangi játékok voltak a régi osztályommal, köztük a lelógatottfánk-evős (lelógattak fánkokat cérnán, és hátra tett kézzel, vagyis kéz nélkül kellett megenni őket). Ez ment időre. Aki először végzett, az kapott ajándékot. Ez a farsang az egyik kedvenc általános iskolai emlékem.

Peace & Lot of Muffins! – Yours in the Camp: K. M.