Patrik: Nem emlékszem arra, hogy mikor öleltük meg egymást Maxival utoljára. Igazából abban sem vagyok biztos, hogy megöleltük-e egymást valaha. Iszom pár kortyot a vízből, majd a homlokomhoz szorítom a párás flakont. Behunyt szemmel ülök...

Patrik: Maxi szemében őszinte aggodalmat látok, amiből rögtön sejtem, hogy tényleg szarul nézhetek ki. – Nyugi – suttogom rekedten –, megmaradok. A hangomtól még idegesebb lesz. – Mi van veled? – kérdezi, és az ő hangja is rekedt. Megvonom a...

Patrik: A következő fél óra nagyjából eseménytelenül telik, attól az apró momentumtól eltekintve, amikor Nándi majdnem kitöri a nyakát. Ijesztően nagyot esik, annyira, hogy mindannyian egyszerre pattanunk fel a fűből, ahol egyébként ücsörgünk. De...

  Patrik: Miután a koncert véget ér, rögtön előkerül az És most mit csináljunk? kérdés. Nekem tulajdonképpen mindegy, amúgy is csak sodródom. Szívem szerint visszamennék a szobámba, és ledőlnék az ágyra, de ez akkora lúzerség lenne, hogy még...

Patrik: Hajnival és a kicsit lemaradó testvérével, Lalival kiegészülve indulunk el a koncert irányába, mivel ebben egyeztünk meg délutáni program gyanánt. Nekem, mondjuk, sok közöm nincs a zenéhez, de mindegy, csak sodródom. Hajni a jobb...

Patrik: Hajni az ebéd alatt is velünk marad, és sokkal kedvesebb, mint azt gondoltam volna. Nagyon könnyen el tudok vele beszélgeti. Ebben annak is szerepe van, hogy rengeteget kérdez, és mikor válaszolok, akkor pedig figyelmesen hallgat. Közben...