Patrik: Iván végül befejezi a telefonálást, és leül mellénk. Nándi teli szájjal vigyorogva csak annyit kérdez, hogy Ivett? Iván összehúzott szemöldökkel ránéz, majd elröhögi magát, és megvonja a vállát. – Ivett kicsit féltékeny – fordul felém...

Patrik: Én is sokat bírok enni, de Ivánnak a nyomába sem érek. Már percek óta az asztalra könyökölve bámulom, ahogy egyik szendvicset tünteti el a másik után. Hatnál feladom a számolást, és nézelődni kezdek. Az a helyes lány időközben elment...

Patrik: Már vagy fél órája téblábolok egymagam céltalanul, mikor meghallom magam mögött Iván kiáltozását. – Bocs – ér mellém vigyorogva –, tudod, milyenek a csajok. – Mondjuk, ezt én pont nem tudom, mivel a hírnevemmel ellentétben még nem volt...

Patrik: Perceken át kedélyesen elcsevegünk Ivett-tel, Iván meglehetősen szigorú barátnőjével. Alaposan kikérdez elsősorban az ismerkedési szokásaimról és arról, hogy van-e állandó barátnőm, illetve hogy milyen terveim vannak ezzel kapcsolatban...

Patrik: A szobához érve, amelyben mostantól egy héten keresztül lakni fogok, meglepődve látom, hogy az egyik ágyon már a telefonját nyomkodva hever valaki. – Helló – köszörülöm meg a torkom, mire rám néz, ledobja a mobilt az ágyra, és minden...

Patrik: A két táskával is gyorsabban érek a kapuhoz, mint a húgom. Komolyan, úgy andalog, mintha a korzón sétálgatna. Hát, én biztos, hogy nem leszek a gardedámja, pont nem érdekel, hogy mit csinál. Tulajdonképpen az sem zavarna, ha nem találna...