Patrik: Természetesen mindenkinek szemet szúr, hogy egy órára eltűntem. De csak a lányok teszik szóvá. Nándi még mindig a trambulinon pattog, Iván pedig telefonál – gondolom, Ivett-tel –, amikor visszaérek a többiekhez. Viszont Hajni és Klaudia...

Patrik: Nem tudom, mióta ülhetünk Maxival a földön, és öleljük egymást abban a kitekert pózban, de érzem, hogy kezd nagyon kényelmetlenné válni a helyzet. Hirtelen egy hang szólal meg a fejünk fölött. – Nem láttátok a cilinderemet? – kérdezi a...

Patrik: Nem emlékszem arra, hogy mikor öleltük meg egymást Maxival utoljára. Igazából abban sem vagyok biztos, hogy megöleltük-e egymást valaha. Iszom pár kortyot a vízből, majd a homlokomhoz szorítom a párás flakont. Behunyt szemmel ülök...

Patrik: A következő fél óra nagyjából eseménytelenül telik, attól az apró momentumtól eltekintve, amikor Nándi majdnem kitöri a nyakát. Ijesztően nagyot esik, annyira, hogy mindannyian egyszerre pattanunk fel a fűből, ahol egyébként ücsörgünk. De...

Patrik: Hajnival és a kicsit lemaradó testvérével, Lalival kiegészülve indulunk el a koncert irányába, mivel ebben egyeztünk meg délutáni program gyanánt. Nekem, mondjuk, sok közöm nincs a zenéhez, de mindegy, csak sodródom. Hajni a jobb...

Patrik: A félbeszakadt röplabdameccs után már nem marad annyi időnk, hogy bármi másba belekezdjünk. Nándi felpattan egy trambulinra, de mindenki más inkább csak úgy tesz, mintha csinálna valamit. Hajni ott marad velünk, ami láthatóan nem tetszik...