Kismókus lenne a PT táborában Anna. Az egykori táborozóval természetesen a hatalmas élménynek tartott PEOPLE TEAM-ről is beszélgettünk.
Mesélj el egy számodra különleges tábori történetet!
Az osztályfőnököm régebben minden évben rendezett egy sátortábort. Az idő kellemes nyárias volt, de az egyik délután elkezdett szakadni az eső. Olyan mennyiségű eső gyűlt össze, hogy félő volt, hogy beáznak a sátrak, mivel ekkor már az egész terület inkább egy tóra hasonlított. Ennek elkerülésének érdekében lefolyókat kellett vájni, hogy el lehessen vezetni a vizet. És érdekes módon mindenki együtt dolgozott, senki sem veszekedett, és még a legellenségesebb osztálytársaim is együtt tudtak dolgozni. És ez az esemény nemhogy elrontotta volna a napot, inkább közelebb hozta az osztályt.
Mit mondana rólad valaki, aki nem kedvel? Amennyiben ez neked is probléma, hogyan találtok rá megoldást?
Eléggé konfliktuskerülő típus vagyok. Ha valakivel konfliktusba keverednék, valószínűleg félreértésből vagy esetleg rossz kommunikációból eredne. Először is leülnék vele négyszemközt beszélgetni, ha megtaláltuk a problémát, közösen átbeszélnénk azt, és egy mindkettőnknek elfogadható megoldást találnánk. Például kollégiumban lakom, és a szobatársan hangosan hallgat zenét egész nap, és én nem tudok koncentrálni a tanulnivalómra. A megoldás erre az lenne, hogy leülünk, elmondom neki, hogy zavar a hangos zene, és megoldásnak például azt találjuk ki, hogy beosztjuk, hogy a nap mely óráiban van csend, és mikor lehet hangos zene.
Melyik a kedvenc kérdésed, amelyet gyakran felteszel olyanoknak, akikkel először találkozol? Melyek az erre a kérdésre kapott legérdekesebb válaszok?
Ha találkozom valaki újjal, megpróbálok közös érdeklődést keresni, amiből beszélgetés indulhat. A leggyakrabban feltett kérdéseim a „Mik a hobbijaid?” és a „Hová utaznál legszívesebben?”. Számomra az a legérdekesebb válasz erre, ha találunk valami közös vonást, mint például azt, hogy mindketten gimnasztikázunk.
Mit tennél, ha kitörne a zombiapokalipszis, miközben zajlik a tábor?
Megnyomnám a tűzjelzőt, és a többi ott lévő mókus segítségével nyugodtan, de hatásosan levezényelném a táborozókat egy biztonságos helyre, mint például a pince. Megpróbálok mindenki segítségével minél több vizet és élelmet lejuttatni, aztán mindenkit lenyugtatni, aki pánikol. Egy ilyen helyzetben szerintem a legfontosabb a higgadtság és a csapatmunka.
Milyen állat szeretnél lenni, és miért?
Ha választhatnék, macska lennék, mivel szívesen látnám egy macska szemével a világot, és megtudnám, hogy ők hogyan tekintenek a gazdájukra. Plusz azt sem bánnám, ha egész nap csak fetrengenék jobbra-balra. Úgy érzem, hogy a macska reprezentálja a személyiségemet is, mivel nekem kell egy kis idő, amíg hozzászokom az új környezethez, de utána már jól alkalmazkodom.
Nem feltétlenül a táborban, de mi volt az a jelmez, amit legutoljára viseltél?
Utoljára boszorkánynak öltöztem be, amikor egy halloweeni élményfutáson segítettünk ki. A feladatunk az volt, hogy forró teát osszunk ki az arra haladóknak, és ijesszük meg mókásan a sötétben a futókat. A futás alatt meg jóban lettem a futáson részt vevő többi segítővel, és rájöttem, hogy mennyire könnyű összeismerkedni munka közben.
Milyen értéket jelölnél be magadnak egy 1-től 10-ig terjedő skálán erre a kérdésre: mennyire vagy furcsa a táborban?
5, én a táborban önmagamat adom, szerintem nincs olyan, hogy furcsa vagy normális. Az a fontos, hogy te jól érezd magad a saját bőrödben. A tábor szerintem egy tökéletes hely, hogy megismerj megannyi különböző embert. De visszatérve a kérdésre, szerintem normális és furcsa is vagyok, és így érzem magabiztosnak magam.
Mutatkozz be, honnan, hogyan és miért érkezel táboroztatni, mire számítasz, minek örülsz, és mit csinálsz, ha véget ér a nyár?
Anna vagyok, Budapesten lakom. Hobbiból gimnasztikázom és fotózom. Az első táboromon beleszerettem ebbe az egészbe. Számomra hatalmas élmény volt, és azóta is minden évben visszamegyek. Ebben az évben szeretnék én is része lenni ennek a csapatnak, illetve segíteni a táborban. Idén is egy felejthetetlen élményre számítok – most már múkusként. A kedvencem a táborban az esti táncok és a csapatjátékok. Ha véget ér a nyár, visszatérek a megszokott iskolai életemhez, és már szeptemberben a következő nyárra gondolok.
