Az első órákban hárman leszünk: Mono, Teó és én (Ater). Ez az utolsó éjszakánk Budapesten a tábor előtt. Mono valószínűleg korábban fog megérkezni; mi ketten hozzá képest csak órákkal később lépjük majd át a városhatárt.
Az első és akik utána jönnek
Előtte ugyanis még rendet kell vágni a rengeteg doboz és láda között, amelyet csak pénteken fognak a tábor helyszínére szállítani. 78 karton és műanyag rekesz vár arra, hogy feltornyozzuk, felcímkézzük és sorba állítsuk őket. A walkie-talkie-któl a számítógépeken és a 3D-nyomtatókon át a ventilátorokig és a nyunyókákig számtalan különlegesség található mindegyikben. Holnap egy szkenner és két frissített roller is csatlakozik. Amint ezzel megvagyunk szerdán, autóba pattanunk, majd két fogkefével meg egy váltás ruhával elindulunk felkutatni Monót a Homokbányán. Ez történik tehát nyolcadikán.
Egy hét sem kell
Öt napot hagytunk magunknak arra, hogy felkészítsük a táborhelyszínt a Neumann Innovációs Tábor lakóinak a fogadására. Az ő első állomásuk hétfő reggel maga az egyetem lesz; utána csekkolnak be a táborterületen. A NIT-táborozók ma megkapták az egyik utolsó tájékoztatójukat az érkezéshez – részletekkel, regspecifikációval, időpontokkal. Hozzájuk csatlakoznak szerdán a PT Campus lelkes táborozói, akik a hét közepétől szombatig vetik magukat a táborélet sűrűjébe. Hétfőig azonban még sok homokszem cserél térfelet az Alföldön, hát még szerdáig.
Kecskemétből Tesz-vesz város
Megérkeznek majd a hűtőink, a kerítésre és az épületekre felkerülnek az ikonikus PEOPLE TEAM-díszítések, felállítjuk az óriási napernyőinket, Beni felszereli a fákra és a Hangár előtti tér fölé a fantasztikus Parkside Lights füzéreket, fogadjuk a szállítókat, összeírjuk az ágyakat, a termeket, listázzuk a kötelező és a puszta szórakozásból elkövetendő beszerzéseket, miközben lebonyolítunk napi harminc telefonhívást. Így vagy úgy, vasárnap estére megleszünk.
Ott találkozunk!
