Patrik: Annyira magamba fordulok, hogy már csak akkor veszem észre Hajnit, amikor csípőre tett kézzel megáll előttem, és szemrehányó tekintettel nekem szegezi a kérdést, hogy nem felejtettem-e el szólni neki valamiről. Tényleg nem esik le rögtön...

Patrik: Nagyon jól érzem magam Éva társaságában, olyan könnyű és természetes vele beszélgetni. Így az sem tűnik fel eleinte, hogy kezd ránk esteledni, csak az válik gyanússá, hogy a közelünkben lévő focipályán valami készül. Viszont elég közel...

Patrik: Ahogy Maxi eltűnik az épületben, egy kezet érzek a vállamon. Iván és a többiek állnak mögöttem. – Vártunk, haver – mondja Iván, a két lány, Klaudia és Amira pedig bólogatva végigmérik Évát. – A tesómmal vagyok – terítem ki az aduászomat...