Patrik: Csak miután leülünk a választott asztalhoz a hangárban, veszem észre Maxit, aki a szomszéd asztalnál reggelizik, természetesen a helyes lány társaságában. Ő nem néz felénk, de a lány igen, és összeakad a tekintetünk. Kíváncsian figyel...

Patrik: Nehezen kezdek bele a beszédbe, és még menet közben is hezitálok, hogy mennyit mondjak el. Nem tudom, hogy be akarom-e avatni Ivánt, és abban sem vagyok biztos, hogy mennyire akar ő belemerülni a témába. – Nem éreztem jól magam – csúszik...

Patrik: Az Ivánnal közös szobámig menet szinte senkivel nem találkozom az épületben. Nem meglepő, még mindenki javában szórakozik, csak én vonulok félre, hogy arról olvasgassak, hogy mi a franc bajom van. Anélkül, hogy lezuhanyoznék, hanyatt...

Patrik: A vacsora alig megy le a torkomon, pedig egy órával korábban már korgott a gyomrom. Úgy tűnik, mégsem múlt el nyomtalanul a rosszullét. Evés közben hallgatom a többiek fecsegését, például ahogy Iván és Nándi felidézik az iskolai...