Patrik: Mire a kígyókhoz érünk, már Maxi robotikás ismerősei is csatlakoznak hozzánk, szóval a kettesben töltött időnek pont az ellenkezője kezd megvalósulni. A kígyók biztos nagyon érdekesek, máskor szívesen megnézném őket, de most valahogy nem...
Read moreMegtalálnak a többiek – Patrik és Maxi naplója 59. rész
Patrik: Ahogy Maxi eltűnik az épületben, egy kezet érzek a vállamon. Iván és a többiek állnak mögöttem. – Vártunk, haver – mondja Iván, a két lány, Klaudia és Amira pedig bólogatva végigmérik Évát. – A tesómmal vagyok – terítem ki az aduászomat...
Read moreEgy együtt töltött délután – Patrik és Maxi naplója 58. rész
Patrik: Nagyon nem akaródzik visszamennem Évához és Maxihoz, mert fogalmam sincs, hogy hogyan tovább. Szívesen velük – pontosabban Évával – tölteném a délutánt, de nem tudom, hogy hogyan kérdezzem meg, van-e kedve, különösen, hogy ezt Maxi előtt...
Read moreVilágjáró múzsa | MK bolyong (12)
Hajóimat, amikkel a tengeren közlekedem, magam építettem. Persze, volt segítségem, de én szabtam méretre a vitorlát, én csavaroztam helyére a kormánykereket, és még az árbóckosarat is nekem kellett rögzítenem. Minden, ami kézzelfogható és nyomot...
Read morePillanatképek Kolumbuszról | MK bolyong (11)
Utazásaim során nemritkán hiányát éreztem, hogy kalandjaimat megörökítsem. Persze a hajónapló, amit vezetek, pompásan alkalmas a legfontosabb emlékek és a gondolataim rögzítésére, ám megannyiszor kapóra jött volna egy-egy kép azokról a...
Read moreÉva jön – Patrik és Maxi naplója 57. rész
Patrik: Miközben Maxival beszélgetünk, megpillantom Évát, aki egyenesen felénk tart. Érzem, ahogy elpirulok, és újra eszembe jut, hogy hogyan lehet egy táborban randira hívni egy lányt? Mit mondjak neki? Menjünk a büfébe, ahol amúgy is vagyunk?...
Read moreKívánságteljesítő | MK bolyong (10)
Azt mondták, kívánhatok valamit. A születésnapomon összegyűlt a család, vidáman énekelve elém raktak egy szép nagy feketeerdő-tortát, a kedvencemet. Becsuktam a szemem, és gondolkodás nélkül elfújtam a tucatnyi gyertyát. Engem akkor még az sem...
Read moreTőzsdecápákkal barátkozni | MK bolyong (9)
Amikor útnak indultam szeretett szülővárosomból, a hajóimnak borsos ára volt. Egy igazi kalandor persze nem mond le a kalandozásról: befektetésként kellett tekintenem a hajóvásárlásra, hiszen a napnál is világosabb volt, mit akarok: felfedezni a...
Read moreVárni a csodát | MK bolyong (8)
Érdekes dolog a világ felfedezése. Az ember folyton új dolgokkal találkozik, közben meg minden új dolog megtalálása együtt jár azzal, hogy rádöbbenünk, mennyi mindent nem ismerünk még. Amit kívül-belül ismerek, az a hajóm. Ismerem a tatot, ahol...
Read moreBukjatok le, támad! | MK bolyong (7)
A tengernél csak az ég végtelenebb. Nekem a víz jutott, de vannak azok a szerencsések, akiknek a fellegek. Kalandozásaim során a PT szigetén nem hittem volna, hogy a levegő uraival is összeakadok. Egészen váratlanul ért az élmény. Kikötöttem a...
Read moreEbéd a tesómmal – Patrik és Maxi naplója 56. rész
Patrik: Maxival leülünk egymással szemben, és egy ideig hozzuk a szokásos formánkat. Mint a vasárnapi ebédeknél: nem szólunk egymáshoz egy szót sem. Ez viszont nagyon béna, mert tegnap igenis jó fej volt, én sem akarok bunkó lenni. Végül...
Read moreKockákból önjáró hajót | MK bolyong (6)
Mindig is érdekeltek a gépek. Például a hajók ma már nemcsak vitorlával működnek, kiszolgáltatva a szél kényének-kedvének, hanem időnként kénytelenek vagyunk motorral megsegíteni őket. Lám, egy apró zakatoló szerkezet elbír egy hajónyi tárggyal...
Read more