Patrik: Nagyon nem akaródzik visszamennem Évához és Maxihoz, mert fogalmam sincs, hogy hogyan tovább. Szívesen velük – pontosabban Évával – tölteném a délutánt, de nem tudom, hogy hogyan kérdezzem meg, van-e kedve, különösen, hogy ezt Maxi előtt...
Read moreVilágjáró múzsa | MK bolyong (12)
Hajóimat, amikkel a tengeren közlekedem, magam építettem. Persze, volt segítségem, de én szabtam méretre a vitorlát, én csavaroztam helyére a kormánykereket, és még az árbóckosarat is nekem kellett rögzítenem. Minden, ami kézzelfogható és nyomot...
Read morePillanatképek Kolumbuszról | MK bolyong (11)
Utazásaim során nemritkán hiányát éreztem, hogy kalandjaimat megörökítsem. Persze a hajónapló, amit vezetek, pompásan alkalmas a legfontosabb emlékek és a gondolataim rögzítésére, ám megannyiszor kapóra jött volna egy-egy kép azokról a...
Read moreÉva jön – Patrik és Maxi naplója 57. rész
Patrik: Miközben Maxival beszélgetünk, megpillantom Évát, aki egyenesen felénk tart. Érzem, ahogy elpirulok, és újra eszembe jut, hogy hogyan lehet egy táborban randira hívni egy lányt? Mit mondjak neki? Menjünk a büfébe, ahol amúgy is vagyunk?...
Read moreKívánságteljesítő | MK bolyong (10)
Azt mondták, kívánhatok valamit. A születésnapomon összegyűlt a család, vidáman énekelve elém raktak egy szép nagy feketeerdő-tortát, a kedvencemet. Becsuktam a szemem, és gondolkodás nélkül elfújtam a tucatnyi gyertyát. Engem akkor még az sem...
Read moreTőzsdecápákkal barátkozni | MK bolyong (9)
Amikor útnak indultam szeretett szülővárosomból, a hajóimnak borsos ára volt. Egy igazi kalandor persze nem mond le a kalandozásról: befektetésként kellett tekintenem a hajóvásárlásra, hiszen a napnál is világosabb volt, mit akarok: felfedezni a...
Read moreVárni a csodát | MK bolyong (8)
Érdekes dolog a világ felfedezése. Az ember folyton új dolgokkal találkozik, közben meg minden új dolog megtalálása együtt jár azzal, hogy rádöbbenünk, mennyi mindent nem ismerünk még. Amit kívül-belül ismerek, az a hajóm. Ismerem a tatot, ahol...
Read moreBukjatok le, támad! | MK bolyong (7)
A tengernél csak az ég végtelenebb. Nekem a víz jutott, de vannak azok a szerencsések, akiknek a fellegek. Kalandozásaim során a PT szigetén nem hittem volna, hogy a levegő uraival is összeakadok. Egészen váratlanul ért az élmény. Kikötöttem a...
Read moreEbéd a tesómmal – Patrik és Maxi naplója 56. rész
Patrik: Maxival leülünk egymással szemben, és egy ideig hozzuk a szokásos formánkat. Mint a vasárnapi ebédeknél: nem szólunk egymáshoz egy szót sem. Ez viszont nagyon béna, mert tegnap igenis jó fej volt, én sem akarok bunkó lenni. Végül...
Read moreKockákból önjáró hajót | MK bolyong (6)
Mindig is érdekeltek a gépek. Például a hajók ma már nemcsak vitorlával működnek, kiszolgáltatva a szél kényének-kedvének, hanem időnként kénytelenek vagyunk motorral megsegíteni őket. Lám, egy apró zakatoló szerkezet elbír egy hajónyi tárggyal...
Read moreMegtanulok teremteni | MK bolyong (5)
Annyi mindent láttam a PT szigetén, hogy elmesélni alig tudom. Épp azon méláztam, hogy miként fogom ezt a számtalan élményt megosztani az otthoniakkal, amikor egy addig ismeretlen hang szűrődött ki egy szobából. Közelebb mentem, fülemet az ajtóra...
Read moreEgy apró lényt kezdtünk nevelgetni | MK bolyong (4)
Én, aki szinte az egész életemet hajókon töltöttem új földrészek és vizek felfedezésével, azt hittem, egy idő után engem már nem érhet meglepetés. „Meglepni engem, na ne! – vigyorogtam. – Engem, aki a Modern Kolumbusz nevet sem véletlenül kapta...
Read more