Keresés
Navigáció
Online
Aktív felhasználók
Táboroz(tat)óink voltak és lesznek!
Ja, még nem is írt semmit...
Ádám, aki a Bockok legbockabbika. Padot pakol, floorballozik, focizik, hajkurász és kerget, lovaglósokért rohan (mert Ater beragadt a banános és a kenyeres rekeszekkel az egyik telephelyen), lelkesedik, reggelit osztogat, ebédet kavar, izzad és majd' meghal a nap végére, de túlél, és másnaptól megint pakol, floorballozik, focizik...
Ater azt kérte, írjak valamit magamról, ráadásul ékezetes betűkkel... Nem lesz könnyű, ugyanis megrögzött angolbillentyűzet-használó vagyok. Mit is írhatnék? Mondjuk azt, hogy mostanában szoftverek tesztelgetésével keresem a kenyerem (korábban fejlesztgettem is). Amúgy nagyon sok minden érdekel: a túrázástól kezdve (imádom a hegyeket!) a fotózáson át az elektronikus áramkörök bütykölésén keresztül a zenehallgatásig szinte minden, és remélem, valamikor a zene művelése is bejön a képbe. Ha Lego-robotikáról van szó, azzal is le lehet engem venni a lábamról! Röviden ennyi. Remélem, sokakkal megismerkedhetek majd a táborban... addig is: Canada rulez and peace!
Mert ért a robotokhoz, mert olyan kanadai feje van, mert ért a gyerekekhez, és azért is, mert navigációban is nagyon otthon van.
Röhögtetős, gúnyolódós, ironikus, főzőcskézős, takarítós, elalvós, csokizós, unós, utálkozós, tanítós, szeretni valós (néha), fagyizós, bolond.
Ősi táborlakó, mindenki anyukája. Nem harap, hanem raktárat menedzsel, a kudarcokra fittyet hány, a falra meg néha borsót. Néha németet tanít mesterfokon. Megéri vele jóban lenni – máshogyan meg tulajdonképpen lehetetlen.
Sziasztok, Ami vagyok! ELTE-s vagyok, tanulgatok és olvasgatok, bár per pillanat Spanyolországban bulizgatok. Tja, nehéz az ösztöndíjasok élete... Idén nyáron azonban leginkább majd mókusként tevékenykedem: reggeliztetek, ötletelek, játékokat szervezek, és a táborban szintén megtalálható nővéremet idegesítem.
Már találkoztunk vele, naná, és tudjuk, most egyre többször találkozunk majd. A tábor az tábor, Ami meg Ami!
Nem írt még magáról, ez igaz, de mivel íróféle, fog ő írni biztosan...
Irodalmi tábor Jonatánnal. Irodalmi tábor Finy Petrával. Irodalmi tábor Andival! Minden és mindenki összefügg – Andi is. Össze a magyarral, az angollal, a némettel, az irodalommal, a fordításokkal, az irodalmárokkal, a mesékkel és a mesélőkkel, a versekkel és a költőkkel, a harmadik és a negyedik turnussal, velünk és veletek. Andi nagyon aranyos, nagyon várja a tábort, és nagyon szimpatikusnak gondoltuk rögtön, amikor megláttuk. (Amikor pedig már nem láttuk, mert elment, esemeseztünk egy jót Petrának, aki megismertetett vele bennünket, hogy "jaj de lesz jó minden!". És ezt egyre jobban így gondoljuk.)
Anita vagyok, én is pétés voltam, nem is egyszer, ráadásul különböző helyszíneken! Egyik maradandó élményem a táborról, az azóta hálótársammá fogadott, macibőrbe bújt ausztrál kenguru. Ennyi év elteltével is hű társam. Az éjszakai túrázós, ijesztegetős, hisztérikusan sikoltozós, bátorságpróbás csapatosdi pedig örökre megváltoztatta az életemet: megtanultam leküzdeni az erdő gonosz szellemeit! A hétköznapokon, amikor épp nem gyöngyöt fűzök, filc állatot varrok, decoupage-olok, hastáncolok, még több gyöngyöt fűzök, énekelek, akkor egy unalmas egyetemista vagyok, aki az olvasás, jegyzetszerzés (úristen, már vizsgaidőszak?!), bulizás körforgásában él. Ja, és várja a nyarat és a PT-t.
Mókus, és egyre csak mókusodik. Ő a friss erő, az új generáció és a lelkesedés egyetlen személyben! Go, Anita, go!
Anti vagyok, délelőtt számtektanár, délután egyéb tanár, este álmos tanár. 25 éves vagyok, egyetemre járok. Fogok tűzzel játszani, logikázni, táncolni, és sokak örömére délután számtektermet nyitva tartani, bajnokságot szervezni, meg még rengeteg mindent, ami most nem jut az eszembe. Sebaj, táborig eszembe jut, már úgyis csak párat kell aludni.
Antiról mi most akkor nem írunk semmit. Majd lefényképezzük nyáron, nem megírjuk, hanem szóval fotózzuk: ahogy, tűzben ugrál, ahogy hányja-veti, ahogy ez meg az, ahogy egyáltalán, ahogy altat, ahogy ide-oda, ahogy netovább, ahogy mittomén, meg minden, meg minden mást is. És ha megvannak a képek, majd iderakjuk őket, és akkor később sem kell írni, pótlólag sem, értitek, csak a képek lesznek, semmi szöveg! És az jó lesz.
Bajban vagyok persze, mert sokakhoz én (is) írtam szöveg(részek)et, így magától értetődik, hogy magamhoz érve... Ciki, nem ciki, nem tudok vicces lenni. (Vagy javítok: még azt hinni sem tudom, hogy vicces vagyok. Az könnyítene a dolgomon.) Vannak azonban kulcsmondataim, mint Gnomnak: "Ez mekkora hülyeség!", "Ki jön velem METRO-ba?", "Marci, azonnal mássz le a falról!", "Most akkor a pirosra lehet pirosat rakni?", "Hol van Szilvi?", "Ne oda dobd, ott csak a műanyagot gyűjtjük!", "Ezt tényleg nem eszed meg?", "McDonald's? Mehetünk?", "Kinek kell valami?", "De hát nem látod, hogy esik?", "Lovaglás! Hol vannak a lovaglósok?"
Ő a mindenek felett álló. Folyamatosan jön-megy, mindenhol ott van. Mindent tud, nála futnak össze a szálak. Amiről nem tud, az nem is létezik. Minden táborlakó második apja. 2006-ban végre ős is beállt unózni, bár a szabályokkal még nincs teljesen tisztában. Ha kérésed, kérdésed, óhajod, sóhajod van, ha éhes vagy, mert ellopták a vacsidat, ha valami kell, ha bevásárolnál, ha ez vagy az, ha egyáltalán, ha hovatovább és zimmezumm, vagy... esetleg csak "anyád keres!", akkor hozzá rohanj, telefonál, intézkedik, tervez és szervez.
Lehet, hogy nem szeret írni magáról?
A számteches Balu... Matekol, megszerkeszt, megprogramoz, megcsinál, 3D... 4D... és néha 5D, de ezeket nem tudom, mik, és nem tudom, léteznek-e egyáltalán, viszont ő ezt is tudja, ezért tanítja. Figyelj rá, mert – ugyan kedves és nem túl hangos, de – benne Bruce Lee vére csörgedezik. Ha elmúltál 16, és bevállalós, nem alvós vagy, ő megjelenik, és azonnal egy jó kis edzésprogramban vehetsz részt. Ő tudja, mitől döglik a légy. Futsz, loholsz és a végén jót horkolsz. De másnap újra akarod majd, az biztos, és ő ott lesz megint. A legjobb altató. Mindenki szereti. Mellékesen: néha rajzol, ide-oda-amoda, a szolgáltató házban a hátadra, lábadra és persze a karodra.
Ui.: Balu kérte, hogy írjak róla valami vicceset, hogy színesebb legye az oldala. Pedig egyszerűen csak a másik oldalát kellene a Nap felé fordítania. (Pisti) :)
Lehet, hogy nem szeret írni magáról?
Vicces, kedves, most éppen vörös, és nagyon gyakran megjelenik akkor is, amikor nincs is tábor. Megjelenik PT-berkekben, mert hát, tudjátok, az évközi gyermekprogramjaink... Zajlanak ám! És Bellával zajlanak.
-
"Vitathatatlanul sugárzó egyéniség. Ha színpadra lép - de a "civil" életben is -, nem lehet nem odafigyelni rá, s nem csupán sudár termete, szépsége, nőiessége okán. Sokféle karakter él együtt benne, így játszi hajlékonysággal ölti magára a különböző szerepeket. Könnyed, elegáns, megnyerő. Sokoldalú színész, akit sikerei ellenére is a feltétlen művészi odaadás, komolyság, no és a kínkeservekben is bővelkedő komédiáspálya abszolút tisztelete jellemez."És 2007-ben ő és Hűvösvölgyi Ildikó az, aki a színészfoglalkozásokat tartották veletek.
Ezt írok rólam : Belgiumból jövök, az a kis ország Franciaország, Hollandia és Németország között. Antwerpenben tanulok németül, magyarul és hollandul (az az anyanyelvem). Franciául és angolul is nagyon szeretek beszélni. Szeptembertől februárig Budapesten fogok tanulni.
"Most akkor ezt miért így kell mondani?"
A lentieket olvasva a hitelüket vesztettek letargiájába zuhant, képtelen billentyűzetet ragadni.
Mestere és mentora, Zsibi írta róla:
A legelvetemültebb slapaj, akivel valaha találkoztam. Mesterfokon űzi az "úgycsinálokminthadolgoznék" című tevékenységet. Bocsássuk meg neki, hiszen erre született. Kényszerképzete, hogy tud gitározni, holott mindnyájan tudjuk, hogy az írással jobban járna - bár a magyar ábécének csak mintegy 36,5%-át ismeri. Az a neve, hogy Borzas - azt hiszi, a haja miatt neveztem el így. Igazából, kedélyborzoló humora miatt.
Lehet, hogy nem szeret írni magáról?
A megtestesült nyugalom. Olyan színészi képességekkel, hogy azanyját! A krimijáték fontos eleme-embere, bármilyen szerepet oszt is rá a sors, és a vacsoraosztásnál is ott van mindig a topon.
Überwanzer!
Németre okít, családi hagyomány ez már, a bátyja, aki szakasztott az öccse, aki meg rá hasonlít, nos... ő is németet tanított. Sajátos stílusának köszönhetően az órái összehasonlíthatatlanok másokéval. Ha Győri Dáviddal látod őket, akkor vagy kosarazni vagy focizni vagy csak csokit majszolni mennek.
Szeretek értetlenkedve vitatkozást színlelni, nehéz kihozni a sodromból, de ha mégis, akkor azt másnapra elfelejtem. Matyi és Bálint uraságokkal, reméljük, sikerül majd kimazsolázni a fiatal André Kertészeket és a William Wegmanokat a lelkes fotós nebulók közül.
Danival nem csak a táborban találkoztok majd. Talán egy évtized sem kell, kiállítótermeket és fontos hasábokat, oldalakat ural majd - ő és a fotói. Mostanság az Iparművészetire jelentkezik, néha Londonban nyomul. Meglátjuk, meglátjátok.
Kutatom az emberi tűrőképesség határait!Foglalkozásomat tekintve pedig, Drog- és toxikológiai technikus vagyok.Erre Aliga:Nem ér, mert engem úgy állítasz be, mintha állandóan ütnélek, vernélek!
Nos, a neve egybeforrt a mindenlébenkanál és hiperaktivitás fogalmával, még akkor, amikor táborozó volt. (Akkor még Hádávid volt a neve, mára megkomolyodott, így már csak simán Dávid.) Azóta meg... Mindenhol ott van, mindenről tudni akar, mindig kérdez (főleg hülyeségeket!). De mi más lenne a feladata, hisz ő is a PT médiabirodalmának része. Ha nem a tábori teendőket intézi, akkor a programokat dokumentálja videokamerával, vagy Baluval karöltve parodizál. Kezdő és haladó bohócoknak egyaránt színvonalas partner, a kifigurázás nagymestere. Csak erős idegzetűeknek ajánlott, mert táncol, méghozzá az ember idegein.
Még nem írt semmit, de hátha...
A legbelevalóbb felnőtt! Tapasztalatait meghazudtolva, a világ összes felnőttjét lepipálva haverkodik a gyerekekkel, öltözik boszorkánynak vagy jósnőnek.Képzőművészetre oktat. Rajzol, fest, batikol, agyagozik, drótoz, varr, sző, fon, és nem takács, köt...
Csak annyit, hogy a tánc, ének és zene az életem. Éljen a People Team.
Jack csupán: Magyar, Európa és Világbajnok II. helyezett Electric és Hip-Hop kategóriában. Életében a táncé a főszerep, mivel táncoktató. A táncolni vágyók elsajátíthatják a hip-hop és a disco alapjait, valamint a funkyt, street dance-t, electric boogie-t és az akrobatikus elemekkel tarkított koreográfiákat.
Fontos megemlíteni, hogy a People Team lemezlovasa is Jack, aki már több alkalommal bebizonyította, hogy fergeteges bulit tud csapni. Kicsit bolondos, mégis szerény, de a lényeg, hogy mindig mosolyog és jó kedélyű, mellette senki nem fog unatkozni, állandóan pörgő élete mindenkit fel fog pezsdíteni...
Már kiskorom óta közel állt hozzám a természet és az állatok, neveltetésemnek és a gödi életnek köszönhetően. Fotózással és természetfotózással azzal a céllal kezdtem foglalkozni, hogy megörökítsem legalább egy felvétel által a természet szépségét, amelyet az emberiség a jelenkorban nagy erőkkel rombol, és egy kép miatt, amelyen Michael "Nick" Nichols térdel egy gorilla előtt fényképezőgépével a kezében. Még elképzelni sem tudom, milyen nagysága lehetett egy ilyen pillanatnak, de egy ilyenért érdemes élni és fotózni.
NIKON rulez!
A sportban nem ismer kegyelmet, a humorban nem ismer tréfát, a spanyol nagykövetségről meg nem ismer szinte senkit. Szívesen dobja fel a hangulatot akrobatikus elemek bemutatásával. Legtöbbet használt mondatai: "Ki akar catanozni?", "Adsz belőle egy harit?", "Nem én voltam!", "Nem tudom!", "All in!", "Iván, beszédem van veled!", "Srácok, most csak én nem tudom kinyitni a hűtőt, vagy tényleg zárat szereltetek rá?"
A napozás nagymestere. Szagról megmondja bárkiről, hogy milyen faktorszámú naptejre van szüksége. Mindemellett a sportszekció karakteres tanára, akinél nem csak csokiszínre lehet barnulni.
Hi! Dávid vagyok, a Debreceni Egyetemen tanulok angol és ír irodalmat. Ha épp nem a PT-ben vagyok és Veletek ökörködök, akkor vagy eszem vagy alszom vagy szakállat növesztek vagy kocsit mosok vagy a barátnőmmel és a barátaimmal mozgok a városban. Rengeteg tesóm van, akik közül egyet már ti is ismerhettek. Alig várom, hogy kezdődjön A TÁBOR! Ott találkozunk! [Bocs, de el kell rohannom, mert a kistesóm nagyon a játszótérre akar menni!]
Mindenki PT-sként kezdi. És a legtöbben így is folytatják. Hoki, az 1997-es túrórudista, bézbollsapkás, nemtommérnevetmindig-gyerek, aki a Dávidok arany hármasának aranylelkű és aranylabdás tagja, Dávid, aki angolt is tanít, lovagolni is jár, buszt is vezet, ha kell. 2007-ben kell, az tuti. Meg még az is van, hogy hatan vannak tesók. És mindegyik vigyorog. Folyton. Ez jelent valamit.
-
"[...] A mindennap piciny csodáinak kéne örülni, annak, ami velünk történt, a mi életünkben. Gondolkodjunk el azon, hogy mit tudunk adni a másiknak. És itt a "másiknak" szócskán van a hangsúly. Egyszer csak eljut az ember oda, hogy a saját élete nem annyira fontos, mint a másiké: a társáé, a gyermekéé, vagy a növendékeié. Ez adja az igazi boldogságot. Ha ideáig el tudunk jutni, akkor az egy hatalmas dolog. Főleg a színészeknél, mert ez egy eléggé önző foglalkozás. [...] Eljutunk egyszer oda, hogy nem csak befogadók, de átadók is vagyunk. Számomra csodálatos, hogy anyukám és nővérem pedagógus mesterségét tudom folyatatni. Boldog vagyok, hogy elindult a Musical Műhely, ahol egy új metódust tudok bemutatni. Elmondhatom tanítványaimnak: saját tapasztalatom alapján, hogyan képzelem el a zenés mesterséget. És megismertethetem növendékeimmel a klasszikus zenét, amit a mai fiatalok nem igazán kedvelnek. Így nem tudják, hogy milyen értékeket hordoz. Meg kell érteniük, hogy alapvető klasszikus műveltség és énektudás nélkül nem lehet belőlük musicalszínész. Mindezt úgy kell feléjük közvetíteni, hogy játéknak fogják fel. Ehhez nagyon sok türelemre és szeretetre van szükség. Az önzést el kell felejteni a tanításból!" Medveczky Attila írásábólÉs 2007-ben Hűvösvölgyi Ildikó és Bencze Ilona volt az, aki a színészfoglalkozásokat tartotta veletek.
Fotó. Sok fotó. Még több fotó.
Mert mindenhez ért. Mert szimpatikus. Mert figyel. Mert Summerhill-őrült. Mert szereti a gyerekeket. Mert ő is gyerek. Mert képben (flashben) és PAD-ban van. Mert nagyon ért a fotózáshoz. Meg ilyenek...
Und die Kinder?
Törzstag. Sőt: törzs ő, alapvetés és alap-bástyája a létnek. Német. Némettanár. Kütyüző. Koordinátor. Dinátor. Koor, ordi, din, sőt: mindenek tora és torinja. Irén nagyon ott van, nagyon egyben van. Irén minden. Mellesleg pedig alapítványunk kuratóriumának elnöke 2008-ig.
Ööö... Ugye kiderült, hogy a fentieket is ő írta?
Alulművelt, de felül buta. Viszont legalább lelkes. 2006-tól Zsibivel vezeti a média szekciót. A filmes diákokkal foglalkozik, illetve a tábori napilap megjelenésénél bábáskodik. Nem szeret magáról első szám harmadik személyben beszélni.Mi még ezt is írtuk róla, vagyis kiegészítés [Ráheltől], hogy ne csak ő írjon már magáról egyes szám harmadik személyben, mert utálja:Iván az a tanár a táborban, aki alaposan megtanítja a filmkészítés csínját-bínját, de az életről is kérdezhetsz, tapasztalt, vén róka, aki bármilyen kérdésre megadja a választ. Vagy ha teljesen véletlenül mégsem tudja, biztosan a megfelelő emberhez irányít. Ha be akarsz vágódni nála, hozd szóba az autókat, a folkzenét vagy a fekete-fehér macskákat, vagy csak simán mondj neki egy nagyon frappáns hasonlatot. Ezekkel máris nyerésben vagy, hogy a barátod legyen. Az pedig tényleg megéri, bárkinek.
Hol a kártyád? Szaladj fel érte!
A büfé főfőfőnöke. Nem viccelünk! 2007-ben új taktikát, meglepetéseket és finomságokat vet majd be 3 társával egyetemben. Mindezt pedig azért, hogy ott legyen, ott legyetek, meglegyetek, hadd nőjön a begyetetek... (Begyetetek?) Ha minden mást már felettetek...
Na, majd mindjárt...
Kázmér tényleg mindig ennyire vigyorog? Hát, nem tudjuk, de az biztos, hogy amíg táborozó volt, vigyorgott (ennyire), mint a vadalma. Most mókus lesz megint. Meglátjuk, mennyire lesz fáradt, meglessük álmában – ha alvás közben sem fagy le a mosoly az arcáról, biztos nem a lét lesz a tét. Ha mégis, majd felfrissítjük.
Egészen kicsi csecsemőként születtem akkor, amikor az évszázad üstököséről még a rádió is tudósított. Akkor kezdtem el csillagászattal foglalkozni, amikor itt járt minden idők leghíresebbike, Halley üstököse. Nem csoda hát, hogy a kisbolygók érdekelnek leginkább. Azért egy kicsit üstökösökkel is. Meg hasonló-forma táborosokkal, nebulókkal, átokrossz kölkökkel (ilyen itt biztos nincs), mint te vagy, meg mint én voltam, akit nagyon érdekelt, hogy miért követi a Hold a vonatot, miért süt a Nap, miért világítanak a csillagok, és aztán miért hullanak le az égről.
Kémleli az eget, persze nem nappal, hanem este. Vagy hát... nappal is, de akkor tényleg napba néz. Ha hozzá jelentkezel, akkor számolj az esti hálózsákos-kintalvós-vaddisznós éjszakákkal. Délelőttönként (Krisz interaktív óráin) az irányítása alatt megismerkedhetsz csillagokkal, bolygókkal, holdakkal, kráterekkel, az égbolt megannyi díszével. Igazi szakmai tekintély, aki valódi üstökösként ragyogja be a PT-egeket!
Várjuk, hogy visszajöjjön messzi honokból!
A legnagyobb energiabomba az országban, kisgyerekek nagy kedvence. Nincs pillanat, mikor ne egy gyerekkel a nyakában, kezében, szájában, ölében tűnne fel, szinte bárhol. Adj királyt játszik az ebédlőben, mondókát mond a hangárban. Angolt tanít a picinyeknek, a fiúk legnagyobb bajtársa. Csupa zene, csupa mosoly, csupa kosárlabda és nagyon sok futóverseny.
Na, majd mindjárt...
Mindenképpen kézműves. Mindenképpen tanár. Mindenképpen barát. Mindenképpen figyelős. Mindenképpen vigasztalós. Mindenképpen Livi. És 2008-tól a magyar szekció (ahol külföldről érkezett gyerekek magyarul tanulnak) oszlopos tagja (oszlopa!), akinek semmi nem lehetetlen.
2000 óta minden nyáron itt vagyok (rég táboroztam, most pedig '-tatok'). Izgek, mozgok, átalakulok. Esténként folyósokra felügyelek, vagy azon kergetek. Nappal teszek-veszek a, értetek.
Macsek, és akkor a kék köpeny tuti, igaz? Érted, raktár, raktár...
As ready as cheese!
Miki 12 éves volt, amikor megjelent a táborban. 1996-ot írtunk. Aztán mindig ott volt... 1997-ben, 1998-ban, [...], 2005-ben. Színjátszó, színházas, szín-minden. Azóta végzett színész, 2006-2009-ben az egri Gárdonyi Géza Színház társulatának tagja. A KÉPREHINT rulez!
Még nem, majd...
Mosolyával feldobja az egész napodat. Imádja a gyerekeket, nem tud létezni nélkülük. Ha játszol, ha bajod van, ha unatkozol, ha csak csintalankodnál, keresd fel bátran. Ádámmal együtt egész nap kreatív ötletekkel bombázzák a többieket, nem egy programot mentettek már meg talpraesettségükkel.
Veit Péter vagyok, de valamilyen furcsa okból kifolyólag mindenki csak Petinek hív. Szeretem az elgondolkodtató, logika igénybevételét megkövetelő sportokat, mint pl. a foci. Táboron kívül fociedzésekre járok, tanulok, és olyan filmeket nézek, amelyeknek a végére a szereplők (már akik túlélik) mindig kevesebb testrésszel rendelkeznek, mint a film elején... És még csak annyit, hogy tényleg hülyeség az alsónadrágokat a mélyhűtőben tárolni...
Van olyan, amikor az eszme meg a személy úgy találkozik, ahogy a csoki meg a papírja soha, bár az utóbbiak látszólag összetartoznak.
Én egy olyan vagyok, aki önmaga karikatúrája, akire mondják, hogy meselény, aki próbálkozik az írással, de magáról aztán soha, vagyis dehogynem, de maximum egyes szám harmadik személyben, mert nem utálom én ezt annyira, mint az Iván. Olyan is vagyok, aki tényleg sokat fényképez, idén meg aztán kiváltképp és kiváltképp viccesen. Meg olyan, aki nevet meg beszél sokat – és főleg beszélget érdekes, érdektelen, komoly és komolytalan dolgokról –, és cipeli a pici lányokat a nyakában örömmel, bár nem sokkal nagyobb náluk. Gésa is, ha muszáj, de ha nem, akkor csak negyedik feleség, Radi pajtása, a Ránki Dani bajtársa 2008-tól, vagy azért kicsit még mókus is, elrejti a mogyorót, aztán elfelejti, és így véletlenül ültet fákat is, de azt nem olyan sűrűn. Idén – bár már nem mókus leszek, hanem Ránki-bajtárs, azért – sok szeretettel várom a piciny lányokat a nyakamba, a kis szőke göndör plakátgyereknek ígérem, hogy visszakapja a zsibbasztót, amivel tavaly óta lógok neki, és kapható vagyok pókerre is, mert már megtanultam, nyihaha! (Ez is azért van, mert sohasem kések el sehonnan és semmivel! – újabb nyihaha!) Ezenkívül várom az idei tábori élményeket, a táncos bulikat, a nagy viharokat, a félelmetes bátorságpróbát, és a lovagi tornát, mer’ ezek mind olyan jók!
Érdeklődik, mozog, mosolyog, beszélget, figyel. Mi kell még egy tökéletes Ráhelhez? És idén megérintették a fotonok, és úgy tűnik, véglegesen, és már nem enged, nem hagy, nem tágít - vannak napok, amikor kizárólag fotómasinával a kezében látod közlekedni, és mindegy, mit csinál éppen. Eszik, fut, kerget, mászik, tanul, tanít - a kamera ott a kezében. Érdekes, érdekes... És ha ezt tavaly írtuk róla, akkor meglátjátok, hogy 2009-ben az egész még csak fokozódik majd.
23 évesen (2009) az angol nyelv tanításával próbálkozom. Persze nem mindig. Ráérő szabadidőmben könyvekkel ismerkedem belülről, jókat eszem, mélyeket alszom és életkedvet csinálok a húgomnak. Olyan szeretnék lenni, mint Gabriel García Marquez, csak bajusz nélkül. Szeretem a horror- és kultuszfilmeket. Nézni. Ja, és nagyon nagyon-nagyon-nagyon szeretem a fagyit! Aranyhalak kíméljenek!
Na ő az, aki bárkinek bármit megmagyaráz, még akkor is, ha ő maga sem érti. Mindemellett általában érti még a nagyon nehéz eseteket is. Radi megy és megszervez, mosolyog, elaltat, felkelt, megetet, megitat, sőt - ha szépen nézel rá, akkor - be is takar, és még esti mesét is mond, vagy elénekel egy koktélkezes jóéjtdalt. Ő egy olyan tündér, aki nem csak angolul tanít meg remekül, de szerbül is, ha kéred. Sőt. Írmanónak és udvarhölgynek is szuper, de műszaki kérdéssel egyelőre ne fordulj hozzá. "Hogy egyem a szívét."
Zsófi vagyok, de hívjatok Sofinak, hisz a suliban is így hívnak, mert spanyol kéttannyelvűbe járok. Életem első 11 évét Németországban töltöttem, azóta belekostoltam az angol és a spanyol nyelvbe is. Szabadidőmből nem maradhat ki a sportolás, a barátok, a könyvek, a fényképezőgépem, a zene, az utazás, a családom. PT-be 5 éve járok, Tatán voltam először. Nem mondhatok mást, csak azt hogy imádom ezt a tábort: a hangulatot, a programokat, a gyerekeket... Egyszóval: mindent!
Zsófi tud németül, angolul, spanyolul, meg tud még ezt meg azt, és jóban van a Bosch-sal (a részletekről kikérdezhetitek a táborban), de főleg a mókusokkal meg a gyerekekkel.
Na, majd ír valamit végre...
Na, Stückivel az van, hogy nem is Magyarországon él. Ausztriában. És minden évben, amikor a nyakába veszi a lábát (fekete lakkcipő, öltöny és kék ing), hogy megérkezzen a táborba, van vele egy hátizsák is, benne hangfalak, wifi-alapok, -egységek, laptopok és memóriák, gépek és fényvetők (és oldalt ott lapul persze az elengedhetetlen fénykard is). Ez Stücki.
Na, majd ír valamit végre...
Szilvi volt, Szilvi van, Szilvi lesz. 1996-ban zizegett először a PT-sorokban némettanárként. Azóta többször átvedlett, és minden metamorfózis után újabb és újabb, meglepőnél meglepőbb alakkal örvendeztetett meg bennünket: balettáncos, szotyiárus, ikonalkusz, rendőr, kobold... Minden volt. Minden, és minden lesz. Szilvi van.
Jövök, megyek, ötletelek. Üresjárat nincs. Kifulladásig nyomom. Néha elfáradok, akkor jönnek Cookie-s sztorik, amik már majdnem elérik Hádávid hülyeségi szintjét. Ez nagy szó. Rossz kedv nem létezik, aki úgy gondolja, hogy igen, az majd megtudja, hogy nem. Kezdek bepörögni, idén megoldom azt is, hogy egyszerre 20 helyen legyek. Japán tudósok készítenek fel erre. Kell is, ugyanis született mókus vagyok, így nem tagadhatom meg önmagam, de idén más feladatom is lesz újra: a táborvezetőség. Csak szólítsatok Szinónak, Matyinak, Lúdasnak, Wukinak, Hokinak, Gyereidecsináljátékotnak, bohócnak... satöbbinek (de prefelálom a Lúdast és a Matyit).
Igazi csúcsmókus és táborvezető. Reggeltől estig folyamatosan pörög, sőt általában még tovább, egészen addig, amíg nincs minden a helyén. Folyton vidám, sosem fáradt. Bármikor lehet rá számítani, bármiben. És ha éppen nem sürög-forog, akkor fényképezőgépével komponál könnyfakasztó szépségű képeket. A szóbeszéd szerint néha fotózást oktat.
A képen is látható, milyen fotogén e hölgy. (Az életben azért ennél csak jobb lehet...) A helyzetet tovább "javítottam" egy "járókerettel", melyet 1-1,5 évig fogok hordani a számban, csakhogy kordában tudjam tartani az amúgy is kettővel kevesebb fogat tartalmazó fogsoromat. Talán már magyarázni sem kell, miért nem mókus vagyok... Annál inkább angoltanár. Mit lehet még tudni rólam? Gyermekkoromban a párnám csücskét szopogattam, és ez a tény, azt hiszem, szorosan összefügg a fogszabimmal. Amúgy az alattam látható, hasonlóan furcsa nevű lány a testvérkém. Két és fél év van köztünk az ÉN javamra... hehe... Kedvenc magyar szavam: hozzáállás. Ha valaki tud hasonlót, traktáljon vele bátran. (Szeretem még: ásás, hathat, okok, etet, eléréséért. Ó, és persze Istit, aki nem PT-s, de 2 éve 2 hónapja és 10 napja bírja szeszélyeimet, ami igazán nagy szó.) Gnomnak pedig üzenem, hogy kösse fel a gatyáját, mert ki van hívva egy jó kis Catanra! (Amúgy most tűnt csak fel, hogy a kedvenc írásjelem valószínűleg a pont pont pont...
Lili-Kata nagy barátnője és legfőbb pajtása. Az indiánlány, akinek mindenre van ötlete és ihlete, sosem csügged, mindig mosolyog és mindig ad egy ötöst. Tiszta móka, tiszta kacaj, és mindig jókedvű. Tiszta klassz. Kivéve, mikor szegény megfázik, és hazamegy a táborból, akkor az nagyon rossz, de mikor nem beteg, és velünk van, akkor angoldal, angolvicc és angoljáték minden mennyiségben. Nem is beszélve az utolérhetetlen röplabdás szaktudásáról, és a hatalmas catanozásokról Gnommal.
Azt hiszem, mindenekelőtt tisztázandó, hogy a felettem látható, kissé szottyos állapotú leányka MAJDNEM 25 éves (2007). Ennek alapján kell visszaszámolni és kimatematikázni a korom. Megtévesztő ugyan, de nem 18 éves a drága Tatykó! Ifjú mókus létemre próbáltam minél jobban azonosulni eljövendő feladatommal, ezért 22 éve növesztem az első két metszőfogamat, ráadásul kissé kifelé - már csak egy mogyesz hiányzik a pofazacskómba. Ó, és hozzátenném, nekem megvan mind a 32 fogam... hehe... Kis csemege Topiról: egészen titkos, hogy nekem is volt fogszabim, érdekes, hogy semmit sem hatott a mókus-képződményeimre; írtam egy mesekönyvet Bumpuról, Pöszmögről és Tömpiről. Még komolyabb, hogy a jobb lábam kis lábujját külön tudom mozgatni, függetlenül a többi ujjacskától; kicsit félek a sötétben, a mumusok miatt, és kiskoromban a hangyáktól tartottam leginkább, így nem sűrűn másztam fára, mindebből következik, hogy sérült a mászóképességem (micsoda mókus-alkat...); tériszonyom van, ezért a mászókákkal is hadilábon állok, viszont szeretem a puha, alacsonyan található, aranyos dolgokat.
Topiról is tényleg egy csomó dolog eszünkbe jut, de most nem írjuk ide. Maj' jól kiegészítjük viszont, amint lehet.
Und die Schweine kommen auf dem Spielfeld gelaufen!
Viktorral Kőszegen találkoztam először. Abban az évben az volt az egyik PT-helyszín. A nővérét "hozta el" a táborból. (Vitte Bécsbe, ahol laknak.) Nem is tudom... azt hiszem, 4-5, legfeljebb 6 éves lehetett (mármint Viktor). Aztán eltelt pár év, elszaladt néhány nyár, Viktor pedig megjelent táborozóként. Ezek a szavak ugranak be akkorról: hiperaktív, ventillátor, jégkrém, futás, ugrás, alvás, alvajárás, izgága, örökmozgó, Ausztria, Réka, duma, duma, duma. Viktorra mindenki emlékezett 1996-ban is. Meg persze az összes következő évben is. Aztán eltelt még pár év, elszaladt néhány újabb nyár, Viktor pedig megjelent mókusmesterként. Ezek a szavak ugranak be... De nem, ezt most mégsem! Mindenki ismerje csak meg személyesen. Élmény lesz. Tényleg. ater
Spekker Zoltán vagyok, és nagyon szeretek focizni. Tanulás mellett mindig szakítok időt a fociedzésekre. Emellett szeretek minden olyan sportágat, amit csapatban kell játszani (kivéve a körlinget). Imádom még a filmeket, rengeteget láttam már, és ezért velem moziba menni nem mindig egyszerű (kivéve, ha premierre megyünk), mert általába' minden új filmet azonnal megnézek.
Nos, azt bizony már tudjuk, hogy cipekedni nagyon tud, és világos hogy a krimijátékban is kiveszi a részét rendesen: ember legyen a talpán, aki eligazodik a ravasz és fifikás visszakérdezései között. És hogy istenien focizik? Hát igen, ez is igaz.
Amerikából jöttem, híres mesterségem címere... Tényleg ott nőttem fel, és sokkal jobban szeretek itt élni, Magyarországon, mint odakinn. Megjártam a Nagy Óperenciát, és 10 évesen kezdtem el magyarul tanulni. Mindezt addig fejlesztettem, hogy nem észrevehető melyik az "igazi" anyanyelvem. Angolul gondolkozom, s ha fáradt vagyok, akkor érdekes a magyar beszédem, s egészen addig a pontig, míg egyetemre nem jelentkeztem, azt hittem, tudok angolul. Szeretem a színházat, írást, zenét, s fellehető vagyok a kosárlabdapályán is néha - lelkes amatőrként. A tavalyi tábor hatalmas élmény volt számomra, éljen azóta is sokszorosan sokáig a Rózsaszín Pitbull/T-mobile - kinek mi tetszik. A kicsik, akiket meg tanítottam, 16 évesek voltak...
Szelíd és kifinomult. Normálisan. Őrült és csapathajtó. Minden programon. "Kisebbeknek" tanít angolt lelkesen úgy, hogy mindenki, aki vele tanul, nem csupán tudást, de lelkesedést is kap. Nem keveset.
Ő sem szeret magáról harmadik személyben beszélni. Szabadidejében újságot szerkeszt, kedvenc napilapja a KecskeNEWSás. Megvesztegethetetlen. A "Főnök" kedvencének legjobb barátja, a legkevesebb idejét a szobájában tölti. Szeret utazni, de a magasságot utálja, erős tériszonya van. Ennek ellenére minden magas toronyba felmegy egy ideje. A táborban szerkesztőséget vezet, Dávidokkal és a végelgyengüléssel küzd. Amióta rájött, hogy a fénymásológépek illetve a nyomtatók lelke nőből van, azóta kedvesen bánik velük. Szerkesztés közben soha sem ment, ezért utálja a rövid áramszüneteket. Szereti a táblázatokat, 2006-ban a csajokkal sikerült rendszereznie, és táblázatba rendeznie a nagy raktár cuccait (és mindent egy táblázatba összegyűjtenie, mert egy igazi raktár ilyen, ugye, Aliga?). Erre azóta is nagyon büszke. Imádja a gyrost.
A médiaguru. 2006-tól tanít a táborban újságírást, valamint szervezi a médiaszekció dolgait Ivánnal vállvetve. A fénymásoló felvigyázója, akivel megéri vigyázni, mert ha valaki a címlapon megjelenik, az garantáltan azonnal a figyelem középpontjába kerül.
