Minden a táborozásról, a motivációról, a legjobb tábori programokról, a digitalizációról és a PEOPLE TEAM-gyerekekről egy hatrészes, a PT-táborok alapítójával készült interjúban. Leírtuk, prezentáljuk, olvassátok a befejező részt!

Vegyünk néhány tábori tevékenységet… Melyiktől kapnak legtöbbet a gyerekek?

Mindegyiknek más a küldetése, de azért vannak átfedések. Nem mindegy, kivel, mikor és mit választ a táborozó a számtalan változatból. A csapatvetélkedő bandázás és versengés, az össztábori programok, amikor 500 gyerek egyszerre nyomoz, koboldokat győz le vagy házasságkötéstől a taxiig szolgáltatásokat rendel a táboroztatóktól, olyanok, mint egy fesztiválesemény. A tematikus foglalkozás okosodás, a táboron kívüli program pedig kiruccanás barátokkal. A kézművesség alkotás, a sport vetélkedés és próbatétel, a tábortűz, ha úgy tetszik, meditáció, figyelés a közösségre és együttlét. Mondjuk, a régi idők miatt éppen a tábortűz lehet az, ami mindenkinek először beugrik, amikor a „tábor” szót hallja, bár pont ez csak ritkán szerveződik nálunk: bajos lenne ötszázan körbeülni egy máglyarakást akár csak egy órára is úgy, hogy mindenki biztonságban élvezhesse. Arról nem is szólva, hogy ha választhatsz a szalonnasütés meg Disneyland között, akkor rögtön elfogynak a kérdések, nem?

Igazi közösségben a gyerekek kevésbé fogékonyak a gyors és impulzív internetélményekre?

Amennyiben lehetőségük van benne maradni az igazi közösségben, igen. Amikor azonban kikerülnek belőle, mivel szükségük van a benyomásokra, simán visszakapcsolnak online üzemmódba. Bármelyik offline kaland komplexebb, mint egy online élmény, de tart, ameddig tart. Nem szokatlan az sem, hogy többen együtt vannak egyedül. Ha az online élményt egy kókuszdióhoz hasonlítom, ami a te fejedre hullik, akkor ugyan édes mindegy, hatan ültök-e a fa alatt, vagy csak ketten. Egyedül nyilván végzetes, mert senki nem borogatja a dudort a kobakodon. Az online élményeket gázabb egyedül fogyasztani. Az sem lehet kérdés, hogy a biológiai ember valósága nem a képernyő.

Technika, digitalizáció, modernizáció… El kellene hagyni ezeket?

Nem kell pálcát törni ezek felett. Tekintsük őket pozitív dolognak. Megvan? Így sem lenne ördögtől való hetente legalább egyszer vihogva a sárban henteregni, vagy órákat eltölteni barátokkal a fűben heverészve egy napsütötte réten.

Nevelés, képernyő, gyerekek a családban?

Nem hiszek a tiltásban, viszont a projektív példamutatásban annál inkább. Ha én imádom a kitalált történeteket, és megosztom az élményeimet a nekem fontos személyekkel, ők pedig látják a rajongásomat, motiváltak lesznek; ha lelkesen beszélek az élményeimről, talán ők is kipróbálják, mondjuk, az olvasást, a jó filmeket vagy a színházat, hisz a kitalált történetek ezer fantasztikus változatban fellelhetőek. Ennyire egyszerű. És ez oda-vissza működik: esélyes, hogy ha egy számomra fontos ember teniszezik, én is kedvet kapok a teniszhez. A gyerekem pedig fontos, és én is az vagyok neki. Attól, hogy van mobiltelefonunk, még nem muszáj elfelejtenünk sportolni vagy olvasni.

Akkor? Hajrá, nyár, hajrá, nyári tábor?

Mindig, mindig, mindig a nyár és a PEOPLE TEAM! Mi sokan nyártól nyárig, tábortól táborig számolgatjuk a dátumokat a naptárban. Iszonyatosan jó érzés megérkezni, és csak azért nem iszonyatosan szomorú távozni a tábor végeztével, mert az utolsó napon már mindig tudjuk, mikor kezdődik a következő. Van mit várni! 

Ez a hatrészes interjú Palotás Attila Aterral készült április utolsó hetében. Most értél az utolsó rész végére.

Peace & Lot of Muffins! – Yours in the Camp: K. M.