Patrik: A szobához érve, amelyben mostantól egy héten keresztül lakni fogok, meglepődve látom, hogy az egyik ágyon már a telefonját nyomkodva hever valaki.

– Helló – köszörülöm meg a torkom, mire rám néz, ledobja a mobilt az ágyra, és minden erőlködés nélkül felpattan. Mondjuk, innentől lassítva látom a jelenetet, mert a srác legalább két méter magas, ami mellett a száznyolcvan centimmel hirtelen törpének érzem magam.

– Kettőszázhárom – mondja a ki nem mondott kérdésemre. – Lelóg a matracról a lábam, viszont jól kosarazom – teszi hozzá, röviden összefoglalva a mérete előnyeit és hátrányait.

– Patrik – mondom, miközben nyújtom a kezem. Én ugyanis a nevemet gyakrabban használom bemutatkozásként, mint egyéb paramétereimet. De egyébként nagyon szimpatikusnak találom a leendő szobatársamat. Feltéve, hogy jól sejtem, hogy miért pont ebben a szobában sziesztázott.

– Iván – csap a tenyerembe, ami termetének megfelelően legalább másfélszer akkora, mint az enyém. Közben hátranéz, mert jelez a telefonja. – Bocs, ez a csajom lesz. Muszáj tízpercenként írnom neki, különben besértődik. Azzal felkapja a mobilt, és visszaül az ágyra. Én pedig körbefordulok, felmérve a terepet, majd a másik ágyra hajítom a táskámat.

Maxi: Kicsit bolyongok a folyosókon, mert először rossz emeleten szállok ki a liftből, de nem veszem azonnal észre. Így megyek egy kört, mire feltűnik, hogy itt bizony nem olyan sorszámú szobák vannak, mint amilyet én keresek. Másodszor már jó emeleten sikerül kicibálnom a táskámat a felvonóból, viszont rossz irányba indulok, mert nem figyelek a kiírásokra. Ha máson jár az agyam, akkor nem veszek észre egy cunamit sem, legalábbis a szüleim szerint. Az öcsém csak hülyének hív, de akinek nem inge, nem veszi magára. Vagy ha nem is ezért, de az évek alatt rájöttem, hogy ha nem idegesítem fel magam, akkor ő fogja. Tehát csak mosolygok az idióta megjegyzésein.

Végül megtalálom a szobát, a holmimat is sikerül elcipelnem odáig, így fáradtan rogyok le az egyik ágyra. A helyiség üres, sőt még az emeleten sincs túl nagy mozgolódás. Gondolom, a többiek csak később érkeznek. A ruháimat gyorsan kipakolom, hogy azokat legalább ne kelljen cipelnem tovább, és elindulok megkeresni a széfet, hogy a többi cuccomat se kelljen.

Lejegyezte: L. Molnár Edit

Patrik és Maxi naplója

Vacsora – Patrik és Maxi naplója, 39. rész

Patrik: Természetesen mindenkinek szemet szúr, hogy egy órára eltűntem. De csak a lányok teszik szóvá...

Vissza a többiekhez – Patrik és Maxi naplója, 38. rész

Patrik: Amikor Maxi az órájára pillant, akkor jövök rá, hogy az indokoltnál sokkal tovább maradtam...

Más vagyok, mint hittem – Patrik és Maxi naplója, 36. rész

  Patrik: Letörlöm Maxi könnyeit. Kicsit hátrahőköl, de azután hagyja. Bár sok haszna nincs, ahogy...

Más, mint hittem – Patrik és Maxi naplója, 35. rész

Patrik: Nem emlékszem arra, hogy mikor öleltük meg egymást Maxival utoljára. Igazából abban sem vagyok...

A testvérem – Patrik és Maxi naplója, 34. rész

Patrik: Maxi szemében őszinte aggodalmat látok, amiből rögtön sejtem, hogy tényleg szarul nézhetek ki. –...