Patrik: Na jó, ezt tényleg nem hiszem el. Az őrült húgom ott ül nem messze tőlünk a fűben, azzal a kedves mosolyú lánnyal, akit a hangárban láttam. Mégis mennyi volt ennek az esélye? Habár magamat ismerve elég sok. Mert valahogy mindenkinek bejön – rajtam kívül természetesen –, hogy Maxi milyen. A haverjaim eleinte kiröhögik, aztán kis idő elteltével azt veszem észre, hogy kocsányon lógó szemekkel bámulnak rá, ha összefutnak vele a lakásunk valamelyik pontján. Vagy van a másik véglet, aki direkt elkezd bunkózni, amikor észreveszi magán, hogy rákattant a kocka tesómra. Az egyik ilyen haverom konkrétan nekiment a folyosón, és még csak annyit sem mondott, hogy bocs. Először szimplán bunkónak hittem, de elbizonytalanított az égővörös képe. Nem tudom, mit esznek rajta. Az, hogy jól néz ki – mások szerint –, az egy dolog. De amellett nem lehet vele semmiről beszélgetni, és állatira fent hordja az orrát.
Most meg ott ül azzal a lánnyal, akin az első pillanatban megakadt a szemem. Utálom a húgomat, de tényleg.
Maxi: Ezúttal tényleg figyelek Évára, aki beszél a kedvenc költőiről, íróiról és könyveiről. Bármennyire is szimpatikus ez a lány, azt hiszem, nem jutottam közelebb a téma megértéséhez.
– De mi a jó benne? – bukik ki belőlem egy idő után a kérdés.
Meghallgatom a választ, de nem tudok mit kezdeni vele. Aztán Éva hirtelen szavalni kezd. Elmond egy verset halk hangon, úgy, ahogy szerintem korábban senkit nem hallottam még verset mondani. Én meg azt veszem észre, hogy amikor befejezi, akkor nincs kedvem megszólalni, mert jó volt őt hallgatni, és a csend is jólesik a vers után. Teljesen más volt ez, mint az irodalomórákon, ahol Babi néni csak rábök valakire, és annyit mond, hogy olvasd csak fel, fiam, az ötvenedik oldalon található verset. Az oldalszám változik, a többi nem, mert Babi néni mindenkit fiamnak szólít. És a felszólított olyankor elhadarja a kért verset, Babi néni pedig pár szóban összefoglalja, hogy mit gondolhatott a költő. Utálom az egészet. Ha egy tudós gondolt valamit, akkor azt pontosan megfogalmazta, és nem kell találgatni, hogy mit értett alatta.
Ez a vers viszont tetszik annyira, hogy még azt is megkérdezem, hogy ki írta. Kosztolányi. Még az is lehet, hogy ha egyszer nagyon unatkozom, akkor megnézem néhány művét.
Lejegyezte: L. Molnár Edit
Patrik: Hajnival és a kicsit lemaradó testvérével, Lalival kiegészülve indulunk el a koncert irányába, mivel...
Patrik: Hajni az ebéd alatt is velünk marad, és sokkal kedvesebb, mint azt gondoltam volna...
Patrik: A félbeszakadt röplabdameccs után már nem marad annyi időnk, hogy bármi másba belekezdjünk. Nándi...
Patrik: Alig kapok levegőt, amikor a szünet után felállunk a lányokkal szembe a röplabdapályára. Ezúttal...
Patrik: A meccs előtt van egy félórás szünetünk. Az árnyékba húzódunk, mert bár még csak...
Patrik: A páros bemelegítés – a közös gyakorlatok után – mindenféle játékokból áll. Hol a...
Patrik: A témavezetők egy cseppet sem örülnek a késésnek, főleg, hogy tegnap direkt a lelkünkre...
Patrik: Csak miután leülünk a választott asztalhoz a hangárban, veszem észre Maxit, aki a szomszéd...
Patrik: Nehezen kezdek bele a beszédbe, és még menet közben is hezitálok, hogy mennyit mondjak...
Patrik: Reggel valami különös zajra riadok fel. Az első pillanatban fogalmam sincs, hogy hol vagyok...
Patrik: Az Ivánnal közös szobámig menet szinte senkivel nem találkozom az épületben. Nem meglepő, még...
Patrik: A vacsora alig megy le a torkomon, pedig egy órával korábban már korgott a...
Patrik: A vacsorára már gyomorgörccsel érkezem, mert eszembe jut a délutáni rosszullétem, ami a tömegben...
Patrik: A délutánt mászkálással, nézelődéssel és dumálással töltjük. A kezemet elég hamar kihúzom Klaudia szorításából...
Patrik: A megbeszélés nem tart sokáig. Mindennap lesz valami sport, amit kipróbálhatunk, de emellett tervben...
Patrik: Csak pár percet kések, és amikor megérkezem, éppen az a téma, hogy senki ne...
Patrik: Mivel nem akarom, hogy téma legyek, így inkább nem szólok senkinek a társaságból, hanem...
Patrik: Túl sokáig nem bosszankodhatok a tesóm miatt, mert a többiek szólnak, hogy nemsokára kezdődik...
Patrik: Na jó, ezt tényleg nem hiszem el. Az őrült húgom ott ül nem messze...
Patrik: Iván végül befejezi a telefonálást, és leül mellénk. Nándi teli szájjal vigyorogva csak annyit...
Patrik: Miközben ücsörgök az asztalnál, és fél füllel hallgatom a többiek beszélgetését, feltűnik, hogy a...
Patrik: Én is sokat bírok enni, de Ivánnak a nyomába sem érek. Már percek óta...
Patrik: Az étkező a hatalmas hangár, ami annak idején tényleg hangárként funkcionált. Hiszen tulajdonképpen a...
Patrik: Már vagy fél órája téblábolok egymagam céltalanul, mikor meghallom magam mögött Iván kiáltozását. –...
Patrik: Egy ideje már lófrálunk Ivánnal, amikor csörögni kezd a telefonja. Rápillant a kijelzőre, és...
Patrik: Perceken át kedélyesen elcsevegünk Ivett-tel, Iván meglehetősen szigorú barátnőjével. Alaposan kikérdez elsősorban az ismerkedési...
Patrik: Miután leülök az ágyra, hirtelen rájövök, hogy fogalmam sincs, hogy mit kezdjek magammal. Iván...
Patrik: A szobához érve, amelyben mostantól egy héten keresztül lakni fogok, meglepődve látom, hogy az...
Patrik: Miután a két lány ellenőrizte, hogy valóban engedélyünk van a belépésre, azaz tényleg táborozni...
Patrik: A két táskával is gyorsabban érek a kapuhoz, mint a húgom. Komolyan, úgy andalog...
Patrik: Az órám szerint fél tíz van, mire megérkezünk a tábor kapujába. Maxi legalább száz...
Nyári táborok 7–17 éveseknek 1991-től. Minden táborozó gyerek, de nem minden gyerek táborozó… HOGY MI VAN!? | Summer camps for 7-17 year olds since 1991. All campers are kids, but not all kids are campers… WHAT!?