Patrik: Túl sokáig nem bosszankodhatok a tesóm miatt, mert a többiek szólnak, hogy nemsokára kezdődik a tábor megnyitója, utána pedig a témamegbeszélések. Azaz hogy mit fogunk egy héten keresztül csinálni. Mivel sokféle tématábor van egymással párhuzamosan, így napközben a tömeg csoportokra oszlik, és mindenki egy adott helyszínen foglalkozik azzal, amit választott. Mondjuk, nem vagyok abban biztos, hogy mit lehet vagy kell a sportról beszélni, de majd kiderül. Amira és Klaudia még elrohannak a mosdók irányába, én meg leporolva magamat indulok el Iván és Nándi mögött.
Így egyben látva még megdöbbentőbb a tömeg, és kezdem magam nagyon rosszul érezni. Ez mostanában többször előfordult. Bizonyos helyzetekben nehezebben kapok levegőt, és izzadni kezdek. És soha nem edzés közben, hanem a legváratlanabb helyzetekben. Legutóbb például az egyik üzlet közepén jött rám, miközben új edzőcipőt kerestem. Akkor annyit mondtam anyunak, hogy nem látok semmi jót, menjünk inkább máshova. Mire a kocsihoz értünk, már nem volt semmi bajom. És kicsit meg is bántam, hogy kijöttünk a boltból.
Mindenesetre most ugyanaz az érzés kezd el motoszkálni bennem. Először nem is vagyok biztos benne, aztán nedvesedni kezd a homlokomon a bőr, és hiába erőlködök, nem jut elegendő oxigén a tüdőmbe. Itt van körülöttem több száz ember, én meg észrevétlenül megfulladok.
Maxi: Továbbra is Évával maradok, és kettesben indulunk a megnyitóra. Menet közben kíváncsian figyelem az arcokat, próbálom megtippelni, hogy ki milyen táborba jöhetett. Robotikás arcot nem sokat látok, többségben lehetnek a sportolók és a művészlelkek. Egy ideig egyikünk sem szólal meg, aztán Éva töri meg a csendet.
– Szerinted ő – rámutat egy orrpiercinges lányra – milyen táborba jött? Én hitetlenkedve elnevetem magam, és beismerem, hogy pont ugyanezt a játékot játszom én is magamban. Tudom, hogy nem szép dolog pusztán a külső alapján ítélni, de igazából eszem ágában sincs ítélkezni. Mert nekem aztán édes mindegy, hogy valaki festő vagy szakács. Pont ezek a dolgok egyáltalán nem számítanak. Annyiban esetleg, hogy jó olyannal beszélgetni, aki hasonló érdeklődési területtel rendelkezik. Bár néha ugyanolyan jó olyannal is, aki nem. Tökéletes példa erre a mellettem álló lány.
Lejegyezte: L. Molnár Edit
Patrik: Hajnival és a kicsit lemaradó testvérével, Lalival kiegészülve indulunk el a koncert irányába, mivel...
Patrik: Hajni az ebéd alatt is velünk marad, és sokkal kedvesebb, mint azt gondoltam volna...
Patrik: A félbeszakadt röplabdameccs után már nem marad annyi időnk, hogy bármi másba belekezdjünk. Nándi...
Patrik: Alig kapok levegőt, amikor a szünet után felállunk a lányokkal szembe a röplabdapályára. Ezúttal...
Patrik: A meccs előtt van egy félórás szünetünk. Az árnyékba húzódunk, mert bár még csak...
Patrik: A páros bemelegítés – a közös gyakorlatok után – mindenféle játékokból áll. Hol a...
Patrik: A témavezetők egy cseppet sem örülnek a késésnek, főleg, hogy tegnap direkt a lelkünkre...
Patrik: Csak miután leülünk a választott asztalhoz a hangárban, veszem észre Maxit, aki a szomszéd...
Patrik: Nehezen kezdek bele a beszédbe, és még menet közben is hezitálok, hogy mennyit mondjak...
Patrik: Reggel valami különös zajra riadok fel. Az első pillanatban fogalmam sincs, hogy hol vagyok...
Patrik: Az Ivánnal közös szobámig menet szinte senkivel nem találkozom az épületben. Nem meglepő, még...
Patrik: A vacsora alig megy le a torkomon, pedig egy órával korábban már korgott a...
Patrik: A vacsorára már gyomorgörccsel érkezem, mert eszembe jut a délutáni rosszullétem, ami a tömegben...
Patrik: A délutánt mászkálással, nézelődéssel és dumálással töltjük. A kezemet elég hamar kihúzom Klaudia szorításából...
Patrik: A megbeszélés nem tart sokáig. Mindennap lesz valami sport, amit kipróbálhatunk, de emellett tervben...
Patrik: Csak pár percet kések, és amikor megérkezem, éppen az a téma, hogy senki ne...
Patrik: Mivel nem akarom, hogy téma legyek, így inkább nem szólok senkinek a társaságból, hanem...
Patrik: Túl sokáig nem bosszankodhatok a tesóm miatt, mert a többiek szólnak, hogy nemsokára kezdődik...
Patrik: Na jó, ezt tényleg nem hiszem el. Az őrült húgom ott ül nem messze...
Patrik: Iván végül befejezi a telefonálást, és leül mellénk. Nándi teli szájjal vigyorogva csak annyit...
Patrik: Miközben ücsörgök az asztalnál, és fél füllel hallgatom a többiek beszélgetését, feltűnik, hogy a...
Patrik: Én is sokat bírok enni, de Ivánnak a nyomába sem érek. Már percek óta...
Patrik: Az étkező a hatalmas hangár, ami annak idején tényleg hangárként funkcionált. Hiszen tulajdonképpen a...
Patrik: Már vagy fél órája téblábolok egymagam céltalanul, mikor meghallom magam mögött Iván kiáltozását. –...
Patrik: Egy ideje már lófrálunk Ivánnal, amikor csörögni kezd a telefonja. Rápillant a kijelzőre, és...
Patrik: Perceken át kedélyesen elcsevegünk Ivett-tel, Iván meglehetősen szigorú barátnőjével. Alaposan kikérdez elsősorban az ismerkedési...
Patrik: Miután leülök az ágyra, hirtelen rájövök, hogy fogalmam sincs, hogy mit kezdjek magammal. Iván...
Patrik: A szobához érve, amelyben mostantól egy héten keresztül lakni fogok, meglepődve látom, hogy az...
Patrik: Miután a két lány ellenőrizte, hogy valóban engedélyünk van a belépésre, azaz tényleg táborozni...
Patrik: A két táskával is gyorsabban érek a kapuhoz, mint a húgom. Komolyan, úgy andalog...
Patrik: Az órám szerint fél tíz van, mire megérkezünk a tábor kapujába. Maxi legalább száz...
Nyári táborok 7–17 éveseknek 1991-től. Minden táborozó gyerek, de nem minden gyerek táborozó… HOGY MI VAN!? | Summer camps for 7-17 year olds since 1991. All campers are kids, but not all kids are campers… WHAT!?