Patrik: Én is sokat bírok enni, de Ivánnak a nyomába sem érek. Már percek óta az asztalra könyökölve bámulom, ahogy egyik szendvicset tünteti el a másik után. Hatnál feladom a számolást, és nézelődni kezdek. Az a helyes lány időközben elment, helyette viszont egyre többen állnak sorba, és egyre többen ülnek az asztalok mellett is. Már éppen beütne a kajakóma, amikor Iván megszólal mellettem, a desszertről kezd beszélni, majd azzal a lendülettel felugrik, és elindul a büfé irányába. Hamar visszaér két csoki, két lány és egy fiú társaságában. Az egyik csokit lerakja elém, a kísérőit pedig bemutatja. A fiú az osztálytársa, a lányok közül az egyik az osztálytárs barátnője, a másik pedig az osztálytárs barátnőjének a barátnője. Miután sikeresen tisztázzuk a szociális kapcsolatokat, az új jövevények letelepednek mellénk. Hamar kiderül a beszélgetésből, hogy mindannyian a sporttáborba jöttek, így várhatóan az egész hetet együtt fogjuk tölteni. Ennek ismeretében újra szemügyre veszem az érkezőket, és magamban szimpatikusnak jegyzem mindannyiójukat. A lányok érdeklődve mustrálgatnak, én meg úgy teszek, mintha nem venném észre. Inkább magamba tömöm az ajándék csokit.

Maxi: A szalvétás lány újra elmosolyodik, majd ő is bemond egy keresztnevet, ami – feltételezem – az övé, és nem csak egy random választott név az utónévkönyvből. Évának hívják. Szerintem nem is találkoztam még senkivel, akinek ez a neve. És Éva nem csodálkozik a Maxi néven, nem kérdez vissza, nem mondja azt, hogy ilyen név nincs is, hanem csak tudomásul veszi, és kész. Ettől még szimpatikusabbnak találom, mint korábban. Ezen felbuzdulva megkérdezem tőle azt is, hogy milyen táborba jött. Biztos vagyok benne, hogy nem robotikára, de azért reménykedem.

– Írótábor. – Én meg bólintok, mert abszolút illik hozzá.

– És te? – kérdez vissza, és újabb jó pont, amiért nem lepődik meg a válaszomon.

– Melyik szobában laksz? – Biztos vagyok abban, hogy nem lesz akkora mázlim, hogy egy szobába kerüljünk. És tényleg nincs, de csak kevésen múlik. Ugyanis a kettővel mellettem lévőben szállásolták el, és még neki sincs itt a szobatársa. Nem is megy annyira nehezen ez a beszélgetés dolog, állapítom meg magamban elégedetten. Csak egy szimpi másik fél kell hozzá.

Lejegyezte: L. Molnár Edit