Patrik: Én is sokat bírok enni, de Ivánnak a nyomába sem érek. Már percek óta az asztalra könyökölve bámulom, ahogy egyik szendvicset tünteti el a másik után. Hatnál feladom a számolást, és nézelődni kezdek. Az a helyes lány időközben elment, helyette viszont egyre többen állnak sorba, és egyre többen ülnek az asztalok mellett is. Már éppen beütne a kajakóma, amikor Iván megszólal mellettem, a desszertről kezd beszélni, majd azzal a lendülettel felugrik, és elindul a büfé irányába. Hamar visszaér két csoki, két lány és egy fiú társaságában. Az egyik csokit lerakja elém, a kísérőit pedig bemutatja. A fiú az osztálytársa, a lányok közül az egyik az osztálytárs barátnője, a másik pedig az osztálytárs barátnőjének a barátnője. Miután sikeresen tisztázzuk a szociális kapcsolatokat, az új jövevények letelepednek mellénk. Hamar kiderül a beszélgetésből, hogy mindannyian a sporttáborba jöttek, így várhatóan az egész hetet együtt fogjuk tölteni. Ennek ismeretében újra szemügyre veszem az érkezőket, és magamban szimpatikusnak jegyzem mindannyiójukat. A lányok érdeklődve mustrálgatnak, én meg úgy teszek, mintha nem venném észre. Inkább magamba tömöm az ajándék csokit.
Maxi: A szalvétás lány újra elmosolyodik, majd ő is bemond egy keresztnevet, ami – feltételezem – az övé, és nem csak egy random választott név az utónévkönyvből. Évának hívják. Szerintem nem is találkoztam még senkivel, akinek ez a neve. És Éva nem csodálkozik a Maxi néven, nem kérdez vissza, nem mondja azt, hogy ilyen név nincs is, hanem csak tudomásul veszi, és kész. Ettől még szimpatikusabbnak találom, mint korábban. Ezen felbuzdulva megkérdezem tőle azt is, hogy milyen táborba jött. Biztos vagyok benne, hogy nem robotikára, de azért reménykedem.
– Írótábor. – Én meg bólintok, mert abszolút illik hozzá.
– És te? – kérdez vissza, és újabb jó pont, amiért nem lepődik meg a válaszomon.
– Melyik szobában laksz? – Biztos vagyok abban, hogy nem lesz akkora mázlim, hogy egy szobába kerüljünk. És tényleg nincs, de csak kevésen múlik. Ugyanis a kettővel mellettem lévőben szállásolták el, és még neki sincs itt a szobatársa. Nem is megy annyira nehezen ez a beszélgetés dolog, állapítom meg magamban elégedetten. Csak egy szimpi másik fél kell hozzá.
Lejegyezte: L. Molnár Edit
Patrik: Hajnival és a kicsit lemaradó testvérével, Lalival kiegészülve indulunk el a koncert irányába, mivel...
Patrik: Hajni az ebéd alatt is velünk marad, és sokkal kedvesebb, mint azt gondoltam volna...
Patrik: A félbeszakadt röplabdameccs után már nem marad annyi időnk, hogy bármi másba belekezdjünk. Nándi...
Patrik: Alig kapok levegőt, amikor a szünet után felállunk a lányokkal szembe a röplabdapályára. Ezúttal...
Patrik: A meccs előtt van egy félórás szünetünk. Az árnyékba húzódunk, mert bár még csak...
Patrik: A páros bemelegítés – a közös gyakorlatok után – mindenféle játékokból áll. Hol a...
Patrik: A témavezetők egy cseppet sem örülnek a késésnek, főleg, hogy tegnap direkt a lelkünkre...
Patrik: Csak miután leülünk a választott asztalhoz a hangárban, veszem észre Maxit, aki a szomszéd...
Patrik: Nehezen kezdek bele a beszédbe, és még menet közben is hezitálok, hogy mennyit mondjak...
Patrik: Reggel valami különös zajra riadok fel. Az első pillanatban fogalmam sincs, hogy hol vagyok...
Patrik: Az Ivánnal közös szobámig menet szinte senkivel nem találkozom az épületben. Nem meglepő, még...
Patrik: A vacsora alig megy le a torkomon, pedig egy órával korábban már korgott a...
Patrik: A vacsorára már gyomorgörccsel érkezem, mert eszembe jut a délutáni rosszullétem, ami a tömegben...
Patrik: A délutánt mászkálással, nézelődéssel és dumálással töltjük. A kezemet elég hamar kihúzom Klaudia szorításából...
Patrik: A megbeszélés nem tart sokáig. Mindennap lesz valami sport, amit kipróbálhatunk, de emellett tervben...
Patrik: Csak pár percet kések, és amikor megérkezem, éppen az a téma, hogy senki ne...
Patrik: Mivel nem akarom, hogy téma legyek, így inkább nem szólok senkinek a társaságból, hanem...
Patrik: Túl sokáig nem bosszankodhatok a tesóm miatt, mert a többiek szólnak, hogy nemsokára kezdődik...
Patrik: Na jó, ezt tényleg nem hiszem el. Az őrült húgom ott ül nem messze...
Patrik: Iván végül befejezi a telefonálást, és leül mellénk. Nándi teli szájjal vigyorogva csak annyit...
Patrik: Miközben ücsörgök az asztalnál, és fél füllel hallgatom a többiek beszélgetését, feltűnik, hogy a...
Patrik: Én is sokat bírok enni, de Ivánnak a nyomába sem érek. Már percek óta...
Patrik: Az étkező a hatalmas hangár, ami annak idején tényleg hangárként funkcionált. Hiszen tulajdonképpen a...
Patrik: Már vagy fél órája téblábolok egymagam céltalanul, mikor meghallom magam mögött Iván kiáltozását. –...
Patrik: Egy ideje már lófrálunk Ivánnal, amikor csörögni kezd a telefonja. Rápillant a kijelzőre, és...
Patrik: Perceken át kedélyesen elcsevegünk Ivett-tel, Iván meglehetősen szigorú barátnőjével. Alaposan kikérdez elsősorban az ismerkedési...
Patrik: Miután leülök az ágyra, hirtelen rájövök, hogy fogalmam sincs, hogy mit kezdjek magammal. Iván...
Patrik: A szobához érve, amelyben mostantól egy héten keresztül lakni fogok, meglepődve látom, hogy az...
Patrik: Miután a két lány ellenőrizte, hogy valóban engedélyünk van a belépésre, azaz tényleg táborozni...
Patrik: A két táskával is gyorsabban érek a kapuhoz, mint a húgom. Komolyan, úgy andalog...
Patrik: Az órám szerint fél tíz van, mire megérkezünk a tábor kapujába. Maxi legalább száz...
Nyári táborok 7–17 éveseknek 1991-től. Minden táborozó gyerek, de nem minden gyerek táborozó… HOGY MI VAN!? | Summer camps for 7-17 year olds since 1991. All campers are kids, but not all kids are campers… WHAT!?