Patrik: Egy ideje már lófrálunk Ivánnal, amikor csörögni kezd a telefonja. Rápillant a kijelzőre, és mosolyogva – igen, mosolyogva – annyit mond, hogy a barátnője keresi. Ennek a srácnak aztán van idegrendszere, az biztos. Vagy titokban nyugtatókon él, és az egész táskája azzal van megtömve, hogy kitartson a héten. Mindegy, a lényeg, hogy egyedül maradok, mivel abból kiindulva, hogy mennyire kényelmesen helyezkedik el egy fa tövében, arra következtetek, hogy ez nem lesz rövid csevej. Megfordul a fejemben, hogy elővegyem a saját mobilomat, de nem szokásom céltalanul nyomkodni, meg különben is a szobában felejtettem. Hát, nem vagyok egy tipikus ilyen szempontból, az biztos. Szerencsére van egy húgom, aki hatszor annyit szórakozik mindenféle kütyüvel, mint az átlag, így a világegyetem rendje helyreáll, pótolja azt, amit én nem teszek meg. Egy kavicsot rugdosva egyre messzebb kerülök Iván nyugtatgató mormogásától meg Ivett telefonból kihallatszó hangjától. Hirtelen Maxit pillantom meg, naná, hogy mobillal a kezében. Annyira belefeledkezik, hogy majdnem pofára esik, aztán mégsem. Mondjuk, az sem érdekelt volna. Azért kiszúrás ez, ha van az embernek egy ikertesója, de nem jó semmire. Ha kicsivel normálisabb lenne, most nem kéne egyedül lődörögnöm itt, mint valami kriplinek. Dühösen rúgok bele a kavicsba, majdnem eltalálom Maxit. Persze fel sem néz. Tipikus.
Maxi: Miután elköszönök a szüleimtől, tovább mászkálok, mert nincs semmi más dolgom, ráadásul hirtelen nem emlékszem, hogy melyik épületbe van a szobám. Messziről látom a tesómat, egy irtó magas sráccal sétálgat. Természetesen neki már van társasága, nem olyan magányos kripli – nagymamánk szokta használni ezt a szót –, mint én. Ettől kicsit vacakul kezdem magam érezni, mert otthon is mindig ez van. Patrikon fürtökben lógnak a csajok meg a barátok, én meg általában csak a szomszéd szobából hallgatom a zenét meg a ricsajt. Mindig én voltam a láthatatlan kettőnk közül. Sokszor akkor sem vesznek észre a haverjai, ha leülnek mellém a konyhaasztalhoz kajálni. Egy darabig arra gondoltam, hogy csak nem tanították meg őket köszönni, de az utóbbi időben a láthatatlanságra több jel mutat. Nemrég ugyanis az egyikük konkrétan nekem jött az előszobában, majd mindenféle mentegetőzés nélkül továbbsétált. Mindegy, megszoktam. Úgy tűnik, itt sem lesz másként.
Lejegyezte: L. Molnár Edit
Patrik: Hajnival és a kicsit lemaradó testvérével, Lalival kiegészülve indulunk el a koncert irányába, mivel...
Patrik: Hajni az ebéd alatt is velünk marad, és sokkal kedvesebb, mint azt gondoltam volna...
Patrik: A félbeszakadt röplabdameccs után már nem marad annyi időnk, hogy bármi másba belekezdjünk. Nándi...
Patrik: Alig kapok levegőt, amikor a szünet után felállunk a lányokkal szembe a röplabdapályára. Ezúttal...
Patrik: A meccs előtt van egy félórás szünetünk. Az árnyékba húzódunk, mert bár még csak...
Patrik: A páros bemelegítés – a közös gyakorlatok után – mindenféle játékokból áll. Hol a...
Patrik: A témavezetők egy cseppet sem örülnek a késésnek, főleg, hogy tegnap direkt a lelkünkre...
Patrik: Csak miután leülünk a választott asztalhoz a hangárban, veszem észre Maxit, aki a szomszéd...
Patrik: Nehezen kezdek bele a beszédbe, és még menet közben is hezitálok, hogy mennyit mondjak...
Patrik: Reggel valami különös zajra riadok fel. Az első pillanatban fogalmam sincs, hogy hol vagyok...
Patrik: Az Ivánnal közös szobámig menet szinte senkivel nem találkozom az épületben. Nem meglepő, még...
Patrik: A vacsora alig megy le a torkomon, pedig egy órával korábban már korgott a...
Patrik: A vacsorára már gyomorgörccsel érkezem, mert eszembe jut a délutáni rosszullétem, ami a tömegben...
Patrik: A délutánt mászkálással, nézelődéssel és dumálással töltjük. A kezemet elég hamar kihúzom Klaudia szorításából...
Patrik: A megbeszélés nem tart sokáig. Mindennap lesz valami sport, amit kipróbálhatunk, de emellett tervben...
Patrik: Csak pár percet kések, és amikor megérkezem, éppen az a téma, hogy senki ne...
Patrik: Mivel nem akarom, hogy téma legyek, így inkább nem szólok senkinek a társaságból, hanem...
Patrik: Túl sokáig nem bosszankodhatok a tesóm miatt, mert a többiek szólnak, hogy nemsokára kezdődik...
Patrik: Na jó, ezt tényleg nem hiszem el. Az őrült húgom ott ül nem messze...
Patrik: Iván végül befejezi a telefonálást, és leül mellénk. Nándi teli szájjal vigyorogva csak annyit...
Patrik: Miközben ücsörgök az asztalnál, és fél füllel hallgatom a többiek beszélgetését, feltűnik, hogy a...
Patrik: Én is sokat bírok enni, de Ivánnak a nyomába sem érek. Már percek óta...
Patrik: Az étkező a hatalmas hangár, ami annak idején tényleg hangárként funkcionált. Hiszen tulajdonképpen a...
Patrik: Már vagy fél órája téblábolok egymagam céltalanul, mikor meghallom magam mögött Iván kiáltozását. –...
Patrik: Egy ideje már lófrálunk Ivánnal, amikor csörögni kezd a telefonja. Rápillant a kijelzőre, és...
Patrik: Perceken át kedélyesen elcsevegünk Ivett-tel, Iván meglehetősen szigorú barátnőjével. Alaposan kikérdez elsősorban az ismerkedési...
Patrik: Miután leülök az ágyra, hirtelen rájövök, hogy fogalmam sincs, hogy mit kezdjek magammal. Iván...
Patrik: A szobához érve, amelyben mostantól egy héten keresztül lakni fogok, meglepődve látom, hogy az...
Patrik: Miután a két lány ellenőrizte, hogy valóban engedélyünk van a belépésre, azaz tényleg táborozni...
Patrik: A két táskával is gyorsabban érek a kapuhoz, mint a húgom. Komolyan, úgy andalog...
Patrik: Az órám szerint fél tíz van, mire megérkezünk a tábor kapujába. Maxi legalább száz...
Nyári táborok 7–17 éveseknek 1991-től. Minden táborozó gyerek, de nem minden gyerek táborozó… HOGY MI VAN!? | Summer camps for 7-17 year olds since 1991. All campers are kids, but not all kids are campers… WHAT!?