Patrik: Mivel nem akarom, hogy téma legyek, így inkább nem szólok senkinek a társaságból, hanem észrevétlenül hátrálok ki a tömegből. A mosdóhoz érve iszom pár kortyot, aztán a fejem a csap alá nyomom, és addig folyatom rá a hideg vizet, míg meg nem fájdul. Végre újra tudok rendesen lélegezni. Szerencsére mindenki a megnyitón van, így nincs szemtanúja az egyszemélyes előadásomnak. A rosszullét ezután amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is tűnik. Támasztom a csempés falat a hátammal, és próbálok nem aggódni amiatt, hogy ebben a hónapban ez a harmadik alkalom.

Mire előkeveredek a mosdóból, a megnyitónak vége, az emberek pedig szétszéledtek. Halványan dereng, hogy a többiek korábban mondtak valamit a témamegbeszélésről, de nem sok fogalmam van arról, hogy az mi, és arról még inkább nincs, hogy hol. Így ténfergek egy kicsit, majd megszólítok egy látszólag nagyon siető lányt, hogy tud-e segíteni. Lefékez mellettem, rám villant egy széles mosolyt, és megkérdezi, hogy milyen táborba jöttem. A válaszomra csak biccent, és végigmér.

– Sejthettem volna – esküszöm, hogy kezdem azt hinni, hogy flörtöl velem.

Mivel nekem eszem ágában sincs reagálni a kacérkodására, csalódottan útba igazít. Pár perce még fulladoztam, ráadásul nekem ennél sokkal több idő kell. Azért rámosolygok, hogy ne tűnjek bunkónak, majd elindulok a megbeszélésre, ami cseppet sem meglepő módon a sportpályáknál van. Mondjuk, ezt magamtól is kitalálhattam volna.

Maxi: A megnyitó után egy darabig egy irányba megyünk Évával, mert az ő témamegbeszélésük és a mienk is ugyanabban az épületben lesz. Ott viszont külön kell válnunk, amit már előre sajnálok.

A megadott teremhez már egyedül érkezem, majd nagy levegőt véve belépek az ajtón. Legalább tíz szempár fordul felém, és igen, nincs köztük egy lány sem. Csalódottan köszönök, a fiúk meg elkapják rólam a tekintetüket. Nem azért vagyok csalódott, mert csak lányokkal vagyok hajlandó barátkozni, hanem azért, mert az a tapasztalatom, hogy a robotikán általában sokkal több fiú van, mint lány, akik ráadásul elég zárkózottak, így nehéz megtalálni velük a közös hangot.

Ez van, ezt kell szeretni alapon megvonom a vállam, és belépek a terembe. A robotika miatt jöttem ide, beszélgetni meg majd legfeljebb Évával fogok.

Lejegyezte: L. Molnár Edit