Patrik: Mivel nem akarom, hogy téma legyek, így inkább nem szólok senkinek a társaságból, hanem észrevétlenül hátrálok ki a tömegből. A mosdóhoz érve iszom pár kortyot, aztán a fejem a csap alá nyomom, és addig folyatom rá a hideg vizet, míg meg nem fájdul. Végre újra tudok rendesen lélegezni. Szerencsére mindenki a megnyitón van, így nincs szemtanúja az egyszemélyes előadásomnak. A rosszullét ezután amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is tűnik. Támasztom a csempés falat a hátammal, és próbálok nem aggódni amiatt, hogy ebben a hónapban ez a harmadik alkalom.
Mire előkeveredek a mosdóból, a megnyitónak vége, az emberek pedig szétszéledtek. Halványan dereng, hogy a többiek korábban mondtak valamit a témamegbeszélésről, de nem sok fogalmam van arról, hogy az mi, és arról még inkább nincs, hogy hol. Így ténfergek egy kicsit, majd megszólítok egy látszólag nagyon siető lányt, hogy tud-e segíteni. Lefékez mellettem, rám villant egy széles mosolyt, és megkérdezi, hogy milyen táborba jöttem. A válaszomra csak biccent, és végigmér.
– Sejthettem volna – esküszöm, hogy kezdem azt hinni, hogy flörtöl velem.
Mivel nekem eszem ágában sincs reagálni a kacérkodására, csalódottan útba igazít. Pár perce még fulladoztam, ráadásul nekem ennél sokkal több idő kell. Azért rámosolygok, hogy ne tűnjek bunkónak, majd elindulok a megbeszélésre, ami cseppet sem meglepő módon a sportpályáknál van. Mondjuk, ezt magamtól is kitalálhattam volna.
Maxi: A megnyitó után egy darabig egy irányba megyünk Évával, mert az ő témamegbeszélésük és a mienk is ugyanabban az épületben lesz. Ott viszont külön kell válnunk, amit már előre sajnálok.
A megadott teremhez már egyedül érkezem, majd nagy levegőt véve belépek az ajtón. Legalább tíz szempár fordul felém, és igen, nincs köztük egy lány sem. Csalódottan köszönök, a fiúk meg elkapják rólam a tekintetüket. Nem azért vagyok csalódott, mert csak lányokkal vagyok hajlandó barátkozni, hanem azért, mert az a tapasztalatom, hogy a robotikán általában sokkal több fiú van, mint lány, akik ráadásul elég zárkózottak, így nehéz megtalálni velük a közös hangot.
Ez van, ezt kell szeretni alapon megvonom a vállam, és belépek a terembe. A robotika miatt jöttem ide, beszélgetni meg majd legfeljebb Évával fogok.
Lejegyezte: L. Molnár Edit
Patrik: Hajnival és a kicsit lemaradó testvérével, Lalival kiegészülve indulunk el a koncert irányába, mivel...
Patrik: Hajni az ebéd alatt is velünk marad, és sokkal kedvesebb, mint azt gondoltam volna...
Patrik: A félbeszakadt röplabdameccs után már nem marad annyi időnk, hogy bármi másba belekezdjünk. Nándi...
Patrik: Alig kapok levegőt, amikor a szünet után felállunk a lányokkal szembe a röplabdapályára. Ezúttal...
Patrik: A meccs előtt van egy félórás szünetünk. Az árnyékba húzódunk, mert bár még csak...
Patrik: A páros bemelegítés – a közös gyakorlatok után – mindenféle játékokból áll. Hol a...
Patrik: A témavezetők egy cseppet sem örülnek a késésnek, főleg, hogy tegnap direkt a lelkünkre...
Patrik: Csak miután leülünk a választott asztalhoz a hangárban, veszem észre Maxit, aki a szomszéd...
Patrik: Nehezen kezdek bele a beszédbe, és még menet közben is hezitálok, hogy mennyit mondjak...
Patrik: Reggel valami különös zajra riadok fel. Az első pillanatban fogalmam sincs, hogy hol vagyok...
Patrik: Az Ivánnal közös szobámig menet szinte senkivel nem találkozom az épületben. Nem meglepő, még...
Patrik: A vacsora alig megy le a torkomon, pedig egy órával korábban már korgott a...
Patrik: A vacsorára már gyomorgörccsel érkezem, mert eszembe jut a délutáni rosszullétem, ami a tömegben...
Patrik: A délutánt mászkálással, nézelődéssel és dumálással töltjük. A kezemet elég hamar kihúzom Klaudia szorításából...
Patrik: A megbeszélés nem tart sokáig. Mindennap lesz valami sport, amit kipróbálhatunk, de emellett tervben...
Patrik: Csak pár percet kések, és amikor megérkezem, éppen az a téma, hogy senki ne...
Patrik: Mivel nem akarom, hogy téma legyek, így inkább nem szólok senkinek a társaságból, hanem...
Patrik: Túl sokáig nem bosszankodhatok a tesóm miatt, mert a többiek szólnak, hogy nemsokára kezdődik...
Patrik: Na jó, ezt tényleg nem hiszem el. Az őrült húgom ott ül nem messze...
Patrik: Iván végül befejezi a telefonálást, és leül mellénk. Nándi teli szájjal vigyorogva csak annyit...
Patrik: Miközben ücsörgök az asztalnál, és fél füllel hallgatom a többiek beszélgetését, feltűnik, hogy a...
Patrik: Én is sokat bírok enni, de Ivánnak a nyomába sem érek. Már percek óta...
Patrik: Az étkező a hatalmas hangár, ami annak idején tényleg hangárként funkcionált. Hiszen tulajdonképpen a...
Patrik: Már vagy fél órája téblábolok egymagam céltalanul, mikor meghallom magam mögött Iván kiáltozását. –...
Patrik: Egy ideje már lófrálunk Ivánnal, amikor csörögni kezd a telefonja. Rápillant a kijelzőre, és...
Patrik: Perceken át kedélyesen elcsevegünk Ivett-tel, Iván meglehetősen szigorú barátnőjével. Alaposan kikérdez elsősorban az ismerkedési...
Patrik: Miután leülök az ágyra, hirtelen rájövök, hogy fogalmam sincs, hogy mit kezdjek magammal. Iván...
Patrik: A szobához érve, amelyben mostantól egy héten keresztül lakni fogok, meglepődve látom, hogy az...
Patrik: Miután a két lány ellenőrizte, hogy valóban engedélyünk van a belépésre, azaz tényleg táborozni...
Patrik: A két táskával is gyorsabban érek a kapuhoz, mint a húgom. Komolyan, úgy andalog...
Patrik: Az órám szerint fél tíz van, mire megérkezünk a tábor kapujába. Maxi legalább száz...
Nyári táborok 7–17 éveseknek 1991-től. Minden táborozó gyerek, de nem minden gyerek táborozó… HOGY MI VAN!? | Summer camps for 7-17 year olds since 1991. All campers are kids, but not all kids are campers… WHAT!?