Patrik: Az órám szerint fél tíz van, mire megérkezünk a tábor kapujába. Maxi legalább száz méterrel lemaradva slattyog mögöttem, és esze ágában sincs igyekezni egy kicsit. Már a vasútállomáson elkezdte a szívózást, illetve, ha jobban belegondolok, már otthon, indulás előtt, vagy ha egészen pontos akarok lenni, akkor már tizenöt évvel és tizenegy hónappal ezelőtt, amikor összehozott bennünket a balszerencse az anyaméhben. Azóta a fejébe vette – természetesen minden ok nélkül –, hogy megkeseríti az életemet. Néha sikerül is neki. Azért sem várom meg, nagylány már, odatalál. Csak azért nem hagytam teljesen faképnél, mert apának megígértem, hogy együtt maradunk, legalább a tábor bejáratáig. Mondjuk, ez így elég kényelmes, hogy ugyanazt a tábort választottuk mindketten. A szüleink időt sem hagytak, hogy meggondoljuk magunkat a másik szándékait megtudván, azon nyomban befizettek egy máltai utazásra. Két főre. Én meg itt maradtam a dilinyós húgommal, aki igazából nyolc perccel előbb született, mint én, de nincs az az isten, hogy a nővéremnek nevezzem. Amikor hátrasandítottam, Maxi még mindig ugyanott állt, ahol percekkel korábban, így a köztünk lévő távolság tovább nőtt. A táskájával szerencsétlenkedik. A francért kellett annyi cuccot hozni. Na nem ám sminkkel meg ruhával van felpakolva, mint általában a többi csaj. Az én tesóm a világ legnagyobb kockája. Méregdrága mindenféléje van, amiről azt sem tudom, hogy mire jók. De így sosem érünk oda. Visszasietve felkapom a táskáját. Mondjuk, a hé helyett jobban esett volna a köszönöm, de már megszoktam.
Maxi: Be kell látnom, hogy nem bírom el a táskámat. Már otthon is éreztem, hogy nehéz, de a vonatig tömegközlekedtünk, alig kellett cipelnem néhány métert. Mióta leszálltunk a vasútállomáson, azóta viszont percről percre nehezebb. Fáj a karom, a hátam, meg olyan testrészeim, amikről eddig soha nem kellett tudomást vennem. Az izomagyú öcsémnek persze esze ágában sincs segítenie egy kicsit. Pedig alig van nála cucc, egy sporttáskában elfér a holmija. Abból is a legnagyobb részt a cipői foglalják el, mert abból háromra is szüksége van az egy hét alatt. Huszadszorra pillant hátra, de semmi. Azért sem fogom megkérni, hogy segítsen. Amikor végre magától kapcsol – megjegyzem, igen lassan –, akkor meg úgy kapja fel a táskámat, hogy hallom, ahogy összeütődnek a dolgaim benne. Remélem, nem tört el semmit. De legalább mindjárt megérkezünk a kapuhoz.
Lejegyezte: L. Molnár Edit
Patrik: Hajnival és a kicsit lemaradó testvérével, Lalival kiegészülve indulunk el a koncert irányába, mivel...
Patrik: Hajni az ebéd alatt is velünk marad, és sokkal kedvesebb, mint azt gondoltam volna...
Patrik: A félbeszakadt röplabdameccs után már nem marad annyi időnk, hogy bármi másba belekezdjünk. Nándi...
Patrik: Alig kapok levegőt, amikor a szünet után felállunk a lányokkal szembe a röplabdapályára. Ezúttal...
Patrik: A meccs előtt van egy félórás szünetünk. Az árnyékba húzódunk, mert bár még csak...
Patrik: A páros bemelegítés – a közös gyakorlatok után – mindenféle játékokból áll. Hol a...
Patrik: A témavezetők egy cseppet sem örülnek a késésnek, főleg, hogy tegnap direkt a lelkünkre...
Patrik: Csak miután leülünk a választott asztalhoz a hangárban, veszem észre Maxit, aki a szomszéd...
Patrik: Nehezen kezdek bele a beszédbe, és még menet közben is hezitálok, hogy mennyit mondjak...
Patrik: Reggel valami különös zajra riadok fel. Az első pillanatban fogalmam sincs, hogy hol vagyok...
Patrik: Az Ivánnal közös szobámig menet szinte senkivel nem találkozom az épületben. Nem meglepő, még...
Patrik: A vacsora alig megy le a torkomon, pedig egy órával korábban már korgott a...
Patrik: A vacsorára már gyomorgörccsel érkezem, mert eszembe jut a délutáni rosszullétem, ami a tömegben...
Patrik: A délutánt mászkálással, nézelődéssel és dumálással töltjük. A kezemet elég hamar kihúzom Klaudia szorításából...
Patrik: A megbeszélés nem tart sokáig. Mindennap lesz valami sport, amit kipróbálhatunk, de emellett tervben...
Patrik: Csak pár percet kések, és amikor megérkezem, éppen az a téma, hogy senki ne...
Patrik: Mivel nem akarom, hogy téma legyek, így inkább nem szólok senkinek a társaságból, hanem...
Patrik: Túl sokáig nem bosszankodhatok a tesóm miatt, mert a többiek szólnak, hogy nemsokára kezdődik...
Patrik: Na jó, ezt tényleg nem hiszem el. Az őrült húgom ott ül nem messze...
Patrik: Iván végül befejezi a telefonálást, és leül mellénk. Nándi teli szájjal vigyorogva csak annyit...
Patrik: Miközben ücsörgök az asztalnál, és fél füllel hallgatom a többiek beszélgetését, feltűnik, hogy a...
Patrik: Én is sokat bírok enni, de Ivánnak a nyomába sem érek. Már percek óta...
Patrik: Az étkező a hatalmas hangár, ami annak idején tényleg hangárként funkcionált. Hiszen tulajdonképpen a...
Patrik: Már vagy fél órája téblábolok egymagam céltalanul, mikor meghallom magam mögött Iván kiáltozását. –...
Patrik: Egy ideje már lófrálunk Ivánnal, amikor csörögni kezd a telefonja. Rápillant a kijelzőre, és...
Patrik: Perceken át kedélyesen elcsevegünk Ivett-tel, Iván meglehetősen szigorú barátnőjével. Alaposan kikérdez elsősorban az ismerkedési...
Patrik: Miután leülök az ágyra, hirtelen rájövök, hogy fogalmam sincs, hogy mit kezdjek magammal. Iván...
Patrik: A szobához érve, amelyben mostantól egy héten keresztül lakni fogok, meglepődve látom, hogy az...
Patrik: Miután a két lány ellenőrizte, hogy valóban engedélyünk van a belépésre, azaz tényleg táborozni...
Patrik: A két táskával is gyorsabban érek a kapuhoz, mint a húgom. Komolyan, úgy andalog...
Patrik: Az órám szerint fél tíz van, mire megérkezünk a tábor kapujába. Maxi legalább száz...
Nyári táborok 7–17 éveseknek 1991-től. Minden táborozó gyerek, de nem minden gyerek táborozó… HOGY MI VAN!? | Summer camps for 7-17 year olds since 1991. All campers are kids, but not all kids are campers… WHAT!?