fbpx
Az érkezés – Patrik és Maxi naplója, 1. rész
Az érkezés – Patrik és Maxi naplója, 1. rész

Patrik: Az órám szerint fél tíz van, mire megérkezünk a tábor kapujába. Maxi legalább száz méterrel lemaradva slattyog mögöttem, és esze ágában sincs igyekezni egy kicsit. Már a vasútállomáson elkezdte a szívózást, illetve, ha jobban belegondolok, már otthon, indulás előtt, vagy ha egészen pontos akarok lenni, akkor már tizenöt évvel és tizenegy hónappal ezelőtt, amikor összehozott bennünket a balszerencse az anyaméhben. Azóta a fejébe vette – természetesen minden ok nélkül –, hogy megkeseríti az életemet. Néha sikerül is neki. Azért sem várom meg, nagylány már, odatalál. Csak azért nem hagytam teljesen faképnél, mert apának megígértem, hogy együtt maradunk, legalább a tábor bejáratáig. Mondjuk, ez így elég kényelmes, hogy ugyanazt a tábort választottuk mindketten. A szüleink időt sem hagytak, hogy meggondoljuk magunkat a másik szándékait megtudván, azon nyomban befizettek egy máltai utazásra. Két főre. Én meg itt maradtam a dilinyós húgommal, aki igazából nyolc perccel előbb született, mint én, de nincs az az isten, hogy a nővéremnek nevezzem. Amikor hátrasandítottam, Maxi még mindig ugyanott állt, ahol percekkel korábban, így a köztünk lévő távolság tovább nőtt. A táskájával szerencsétlenkedik. A francért kellett annyi cuccot hozni. Na nem ám sminkkel meg ruhával van felpakolva, mint általában a többi csaj. Az én tesóm a világ legnagyobb kockája. Méregdrága mindenféléje van, amiről azt sem tudom, hogy mire jók. De így sosem érünk oda. Visszasietve felkapom a táskáját. Mondjuk, a helyett jobban esett volna a köszönöm, de már megszoktam.

Maxi: Be kell látnom, hogy nem bírom el a táskámat. Már otthon is éreztem, hogy nehéz, de a vonatig tömegközlekedtünk, alig kellett cipelnem néhány métert. Mióta leszálltunk a vasútállomáson, azóta viszont percről percre nehezebb. Fáj a karom, a hátam, meg olyan testrészeim, amikről eddig soha nem kellett tudomást vennem. Az izomagyú öcsémnek persze esze ágában sincs segítenie egy kicsit. Pedig alig van nála cucc, egy sporttáskában elfér a holmija. Abból is a legnagyobb részt a cipői foglalják el, mert abból háromra is szüksége van az egy hét alatt. Huszadszorra pillant hátra, de semmi. Azért sem fogom megkérni, hogy segítsen. Amikor végre magától kapcsol – megjegyzem, igen lassan –, akkor meg úgy kapja fel a táskámat, hogy hallom, ahogy összeütődnek a dolgaim benne. Remélem, nem tört el semmit. De legalább mindjárt megérkezünk a kapuhoz.

Lejegyezte: L. Molnár Edit

Patrik és Maxi naplója

Délutáni koncert – Patrik és Maxi naplója, 31. rész

Patrik: Hajnival és a kicsit lemaradó testvérével, Lalival kiegészülve indulunk el a koncert irányába, mivel...

Előttünk a délután – Patrik és Maxi naplója, 30. rész

Patrik: Hajni az ebéd alatt is velünk marad, és sokkal kedvesebb, mint azt gondoltam volna...

Menjünk ebédelni! – Patrik és Maxi naplója, 29. rész

Patrik: A félbeszakadt röplabdameccs után már nem marad annyi időnk, hogy bármi másba belekezdjünk. Nándi...

Akkor vágjunk bele! – Patrik és Maxi naplója, 28. rész

Patrik: Alig kapok levegőt, amikor a szünet után felállunk a lányokkal szembe a röplabdapályára. Ezúttal...

Szünet – Patrik és Maxi naplója, 27. rész

Patrik: A meccs előtt van egy félórás szünetünk. Az árnyékba húzódunk, mert bár még csak...

Jó kis csapat – Patrik és Maxi naplója, 26. rész

Patrik: A páros bemelegítés – a közös gyakorlatok után – mindenféle játékokból áll. Hol a...

Az első témafoglalkozás – Patrik és Maxi naplója, 25. rész

Patrik: A témavezetők egy cseppet sem örülnek a késésnek, főleg, hogy tegnap direkt a lelkünkre...

Futás, nehogy elkéssünk! – Patrik és Maxi naplója, 24. rész

Patrik: Csak miután leülünk a választott asztalhoz a hangárban, veszem észre Maxit, aki a szomszéd...

Reggeli – Patrik és Maxi naplója, 23. rész

Patrik: Nehezen kezdek bele a beszédbe, és még menet közben is hezitálok, hogy mennyit mondjak...

Milyen egy jó szobatárs? – Patrik és Maxi naplója, 22. rész

Patrik: Reggel valami különös zajra riadok fel. Az első pillanatban fogalmam sincs, hogy hol vagyok...

Az első este – Patrik és Maxi naplója, 21. rész

Patrik: Az Ivánnal közös szobámig menet szinte senkivel nem találkozom az épületben. Nem meglepő, még...

Vacsora után – Patrik és Maxi naplója, 20. rész

Patrik: A vacsora alig megy le a torkomon, pedig egy órával korábban már korgott a...

Az első közös vacsora – Patrik és Maxi naplója, 19. rész

Patrik: A vacsorára már gyomorgörccsel érkezem, mert eszembe jut a délutáni rosszullétem, ami a tömegben...

Délutáni lazulás – Patrik és Maxi naplója, 18. rész

Patrik: A délutánt mászkálással, nézelődéssel és dumálással töltjük. A kezemet elég hamar kihúzom Klaudia szorításából...

Nem erre számítottam – Patrik és Maxi naplója, 17. rész

Patrik: A megbeszélés nem tart sokáig. Mindennap lesz valami sport, amit kipróbálhatunk, de emellett tervben...

A témamegbeszélés – Patrik és Maxi naplója, 16. rész

Patrik: Csak pár percet kések, és amikor megérkezem, éppen az a téma, hogy senki ne...

Indulás a témamegbeszélésre – Patrik és Maxi naplója, 15. rész

Patrik: Mivel nem akarom, hogy téma legyek, így inkább nem szólok senkinek a társaságból, hanem...

A megnyitó – Patrik és Maxi naplója, 14. rész

Patrik: Túl sokáig nem bosszankodhatok a tesóm miatt, mert a többiek szólnak, hogy nemsokára kezdődik...

Éva – Patrik és Maxi naplója, 13. rész

Patrik: Na jó, ezt tényleg nem hiszem el. Az őrült húgom ott ül nem messze...

Írótábor, sporttábor és robotika – Patrik és Maxi naplója, 12. rész

Patrik: Iván végül befejezi a telefonálást, és leül mellénk. Nándi teli szájjal vigyorogva csak annyit...

Ötszáz ember, az ötszáz ember – Patrik és Maxi naplója, 11. rész

Patrik: Miközben ücsörgök az asztalnál, és fél füllel hallgatom a többiek beszélgetését, feltűnik, hogy a...

Új ismerősök – Patrik és Maxi naplója, 10. rész

Patrik: Én is sokat bírok enni, de Ivánnak a nyomába sem érek. Már percek óta...

Érkeznek a táborozók – Patrik és Maxi naplója, 9. rész

Patrik: Az étkező a hatalmas hangár, ami annak idején tényleg hangárként funkcionált. Hiszen tulajdonképpen a...

Ebédidő – Patrik és Maxi naplója, 8. rész

Patrik: Már vagy fél órája téblábolok egymagam céltalanul, mikor meghallom magam mögött Iván kiáltozását. –...

Egyedül – Patrik és Maxi naplója, 7. rész

Patrik: Egy ideje már lófrálunk Ivánnal, amikor csörögni kezd a telefonja. Rápillant a kijelzőre, és...

A táborbejárás – Patrik és Maxi naplója, 6. rész

Patrik: Perceken át kedélyesen elcsevegünk Ivett-tel, Iván meglehetősen szigorú barátnőjével. Alaposan kikérdez elsősorban az ismerkedési...

Az első benyomások – Patrik és Maxi naplója, 5. rész

Patrik: Miután leülök az ágyra, hirtelen rájövök, hogy fogalmam sincs, hogy mit kezdjek magammal. Iván...

A szobák – Patrik és Maxi naplója, 4. rész

Patrik: A szobához érve, amelyben mostantól egy héten keresztül lakni fogok, meglepődve látom, hogy az...

A tábor – Patrik és Maxi naplója, 3. rész

Patrik: Miután a két lány ellenőrizte, hogy valóban engedélyünk van a belépésre, azaz tényleg táborozni...

Érkezés, de most már tényleg – Patrik és Maxi naplója, 2. rész

Patrik: A két táskával is gyorsabban érek a kapuhoz, mint a húgom. Komolyan, úgy andalog...

Az érkezés – Patrik és Maxi naplója, 1. rész

Patrik: Az órám szerint fél tíz van, mire megérkezünk a tábor kapujába. Maxi legalább száz...