Patrik: Miután leülök az ágyra, hirtelen rájövök, hogy fogalmam sincs, hogy mit kezdjek magammal. Iván percekig telefonál, így vele sem tudok mit kezdeni. Igyekszem nem hallgatózni, de lehetetlen, mert egyáltalán nem fogja vissza magát. Szerintem nemcsak én, hanem az egész emelet is hallja a sok dehogyist meg csak téged, esküszömöt. Jobb ötlet híján a mobilomat kezdem nyomkodni, de ez engem soha nem kötött le igazán, úgyhogy közben fel-le ugrál a térdem, ahogy rázom a lábam. Hülye szokás, mindig ez van, ha unatkozom. Hirtelen egy telefon jelenik meg az enyém fölött. Iván nyomja az orrom elé a sajátját.
– Veled akar beszélni – mondja úgy, mintha ez teljesen normális dolog lenne.
– Ki? – kérdezem, mert szerintem nem normális a jelenet. Már az, hogy egy három perccel ezelőtt megismert srác, akiről a keresztnevén kívül semmit nem tudok, valaki olyannal akarja, hogy beszélgessek, akiről még annyi infóm sincs, mint róla.
– A csajom – mondja úgy, mintha ezt tudnom kéne.
– És miért? – teszem fel a szerintem logikus kérdést.
– Hogy meggyőződjön arról, hogy valóban fiú vagy.
Leesett állal bámulok Ivánra, de ő csak vállat von, és rendületlenül tartja felém a mobilját. A döbbenetem mit sem csökken, miközben átveszem a felém nyújtott mobilt. Oké, akkor most bebizonyítom, hogy fiú vagyok.
Maxi: Szerencsére a széfhez hamar kapok útbaigazítást meg segítséget is, így minden cuccomat biztonságba helyezhetem. A kiürült táskámmal indulok el, aztán ráébredek, hogy fogalmam sincs, hogy hova megyek, meg arról sem, hogy egyáltalán hova akarok menni. Jobb ötlet hiányában inkább visszakanyarodok a szobámhoz, hátha van ott valaki, de még mindig üres. Jó lenne hasonló érdeklődésű szobatársat kapni. Az emeleten egyre nagyobb a mozgolódás, érkeznek néhányan hatalmas bőröndökkel. Ha a ruházatuk nem tenné elég világossá, az elkapott beszélgetésfoszlányokból hamar kiderül, hogy sikerült egy sporttáboros trióba és két táncosba beleszaladnom. De nem arrafelé indulnak, ahol az én leendő lakhelyem van, így gyorsan kiderül, hogy egyikőjükkel sem fogok osztozkodni a szobán. Kicsit megkönnyebbülök, aztán el is szégyellem magam. Utálom, amikor előítéletes vagyok. Mentségemre szóljon, hogy az idióta öcsém tett azzá.
Lejegyezte: L. Molnár Edit
Patrik: Hajnival és a kicsit lemaradó testvérével, Lalival kiegészülve indulunk el a koncert irányába, mivel...
Patrik: Hajni az ebéd alatt is velünk marad, és sokkal kedvesebb, mint azt gondoltam volna...
Patrik: A félbeszakadt röplabdameccs után már nem marad annyi időnk, hogy bármi másba belekezdjünk. Nándi...
Patrik: Alig kapok levegőt, amikor a szünet után felállunk a lányokkal szembe a röplabdapályára. Ezúttal...
Patrik: A meccs előtt van egy félórás szünetünk. Az árnyékba húzódunk, mert bár még csak...
Patrik: A páros bemelegítés – a közös gyakorlatok után – mindenféle játékokból áll. Hol a...
Patrik: A témavezetők egy cseppet sem örülnek a késésnek, főleg, hogy tegnap direkt a lelkünkre...
Patrik: Csak miután leülünk a választott asztalhoz a hangárban, veszem észre Maxit, aki a szomszéd...
Patrik: Nehezen kezdek bele a beszédbe, és még menet közben is hezitálok, hogy mennyit mondjak...
Patrik: Reggel valami különös zajra riadok fel. Az első pillanatban fogalmam sincs, hogy hol vagyok...
Patrik: Az Ivánnal közös szobámig menet szinte senkivel nem találkozom az épületben. Nem meglepő, még...
Patrik: A vacsora alig megy le a torkomon, pedig egy órával korábban már korgott a...
Patrik: A vacsorára már gyomorgörccsel érkezem, mert eszembe jut a délutáni rosszullétem, ami a tömegben...
Patrik: A délutánt mászkálással, nézelődéssel és dumálással töltjük. A kezemet elég hamar kihúzom Klaudia szorításából...
Patrik: A megbeszélés nem tart sokáig. Mindennap lesz valami sport, amit kipróbálhatunk, de emellett tervben...
Patrik: Csak pár percet kések, és amikor megérkezem, éppen az a téma, hogy senki ne...
Patrik: Mivel nem akarom, hogy téma legyek, így inkább nem szólok senkinek a társaságból, hanem...
Patrik: Túl sokáig nem bosszankodhatok a tesóm miatt, mert a többiek szólnak, hogy nemsokára kezdődik...
Patrik: Na jó, ezt tényleg nem hiszem el. Az őrült húgom ott ül nem messze...
Patrik: Iván végül befejezi a telefonálást, és leül mellénk. Nándi teli szájjal vigyorogva csak annyit...
Patrik: Miközben ücsörgök az asztalnál, és fél füllel hallgatom a többiek beszélgetését, feltűnik, hogy a...
Patrik: Én is sokat bírok enni, de Ivánnak a nyomába sem érek. Már percek óta...
Patrik: Az étkező a hatalmas hangár, ami annak idején tényleg hangárként funkcionált. Hiszen tulajdonképpen a...
Patrik: Már vagy fél órája téblábolok egymagam céltalanul, mikor meghallom magam mögött Iván kiáltozását. –...
Patrik: Egy ideje már lófrálunk Ivánnal, amikor csörögni kezd a telefonja. Rápillant a kijelzőre, és...
Patrik: Perceken át kedélyesen elcsevegünk Ivett-tel, Iván meglehetősen szigorú barátnőjével. Alaposan kikérdez elsősorban az ismerkedési...
Patrik: Miután leülök az ágyra, hirtelen rájövök, hogy fogalmam sincs, hogy mit kezdjek magammal. Iván...
Patrik: A szobához érve, amelyben mostantól egy héten keresztül lakni fogok, meglepődve látom, hogy az...
Patrik: Miután a két lány ellenőrizte, hogy valóban engedélyünk van a belépésre, azaz tényleg táborozni...
Patrik: A két táskával is gyorsabban érek a kapuhoz, mint a húgom. Komolyan, úgy andalog...
Patrik: Az órám szerint fél tíz van, mire megérkezünk a tábor kapujába. Maxi legalább száz...
Nyári táborok 7–17 éveseknek 1991-től. Minden táborozó gyerek, de nem minden gyerek táborozó… HOGY MI VAN!? | Summer camps for 7-17 year olds since 1991. All campers are kids, but not all kids are campers… WHAT!?